Közeleg az éjfél, ismét eltelt egy év,
szívünkben feléled egy-egy régi emlék.
Felidézzük az elmúlt szép pillanatokat,
a tovaszállt, meg nem élt, tűnő álmokat.
Titokban reméljük, boldog évek várnak,
nem lesz benne többé szomorúság, bánat.
Köszöntsük hát együtt a következő évet,
Kívánjuk hogy álmunk, sose érjen véget,
Ehhez kívánok nektek NAGYON BOLDOG ÉVET!
Egy fedél alatt élni egy 2 évessel nap, mint nap, igazi csapás és megpróbáltatás - és életem legnagyobb örömei közé tartozik. A két éves kori időszak legfontosabb jellemzője a Teljes Függetlenség és a Részleges Józan Ész.
Tapasztaltabb szülőktől hallom, hogy semmi sem hasonlítható ahhoz, ha az ember egy 2 évessel él, kivéve, ha egy 14 évessel él együtt.
A 2 éves gyerek az szeszélyes - egyik pillanatban vidám és jókedvű, a másik pillanatban visít, mint egy kismalac. Egy 2 éves valószínűleg azon kevés élőlényhez tartozik a Földön, aki szemrebbenés nélkül átvészel egy hajótörést, de hisztériás rohamba tör ki, ha a narancslevét nem a megfelelő pohárba töltjük ki.
Egyszer egy japán barátommal vásároltam, aki abban az időben egyetlen angol szót tudott csak:" water color" (vízfesték). Egy művészellátó boltban jártunk. Az egész este mutogatásokkal, furcsa arckifejezésekkel és jelbeszéddel telt el.
Kommunikálni egy 2 évessel időnként szintén csak így lehet. Tulajdonképpen az egyetlen különbség a két élmény között az, hogy japán barátom nem vetette magát sírva a földre, amikor nem értettem meg.
Nincs vadabb és mérgesebb dolog, mint egy két éves gyerek hisztériás roham közben. A hisztizés elősegíti a gyerek saját személyiségének kialakulását - és a szüleitől való függetlenedését.
Hol fordulnak elő leggyakrabban hisztériás rohamok? Esküvőkön, vagy zsúfolt autóbuszokon. Könyvtárban. Egy forgalmas járda kellős közepén.
Miért szoktak ezek előfordulni? Néha a gyerek egyszerűen éhes vagy fáradt. Néha az zavarja, hogy a felnőtt világ nem érti az ő sajátságos nyelvét. Néha azért tör ki a hiszti, mert a mama nem tudja visszatenni a lehámozott alma héját. A nyilvánosság előtt előforduló hisztériás rohamokat különösen nehéz kezelni. Az ember nem teheti meg azt, hogy elmegy mellőle, ahogyan otthon tenné. (Abban azért biztos vagyok, hogy egy földön fetrengő, rúgkapáló és visító gyerek esetében a gyermekrablás veszélye igen minimális.) Ha megpróbálja az ember ilyen állapotban felnyalábolni a gyerekét, a sípcsontja igen komoly veszélynek van kitéve. Talán a természet ezen az úton jelzi, hogy "hagyjatok békén".
Miért érzi a szülő ebben a helyzetben, hogy szabadkoznia kell a körülötte állóknak egy ilyen frusztrált gyerek viselkedése miatt? Elvégre nem ő fekszik ott bömbölve, bár legszívesebben ezt tenné. Legjobb, ha a szülő ezekre az esetekre tartogat egy-két jó megjegyzést a körülötte álló és bámuló emberek számára: "Ez a gyerek nem is az enyém. Amott találtam a járdán" vagy "Én egy pszichológus vagyok és ez a gyermek segít a tudományos munkámban". Ezek a megjegyzések általában enyhítik a légkört.
Szerencsére akadnak olyan bölcs, nagymama típusú emberek akik egy hiszti kellős közepén csendesen megszólalnak: "Milyen gyönyörű gyerek! Szegény kicsi ma biztosan nem aludta ki magát." Mi szülők mindig hálás szívvel gondolunk rájuk
Térjünk csak vissza. A 2 éves gyerek nem csak egy köteg petárda, ami állandóan az alkalmas helyet keresi, ahol fel lehet robbanni. Ő nagyon kíváncsi, tele van élettel és őszinte gyengédséggel. Ahogyan már említettem, életem legnagyobb örömei közé tartozik, hogy van egy 2 éves gyerekem. A világon ő az egyetlen személy, aki sír, ha elmegyek, és örömtáncot jár, amikor hazaérek.
És a 2 éves még frissen látja az életet. Amikor már beszélni is tud, akkor mi is betekintést nyerhetünk ebbe a világba. Aki felvesz egy madártollat és "madárlevélnek" hívja vagy egy gombostűt látva felkiált: "Mama, ez egy baba szög!" - nos ennek az embernek egy olyan külön világa van, amit én boldogan megosztok vele. Igaz, hogy ez a világ gyakran a padló közelében van és visítós, de nem bánom. Hálás vagyok érte!
Vanda Taylor North
 |  |  | |||||
| |||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
22-24 hónapos korban egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép, azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát, és nem esik el.
Mire két éves lesz, már több szóból álló mondatokat mond, és két-három mondatos párbeszédeket folytathat. Rövid mondókákat és dalokat is megjegyez. Rengeteget beszél és a felét már meg is lehet érteni, de sok a halandzsa. Szavakkal is jelzi, mit akar, vagy mit szeretne. Néhány színt már megnevez, és akár háromig is elszámol. A bonyolultabb utasításokat is megérti, de a tiltások nagy része még nem rögződik. Mindent újra megpróbál, amit egyébként nem lenne szabad, teszteli, hol van a határ.
Elkezdődik a "miért?"-korszak. Kérdések végtelen áradata indul, amire mindig felelni kell, bármilyen fárasztó. Mindig korának megfelelő szinten, de logikusan válaszoljunk. Már felismeri, hogy ki lány és ki fiú, de saját magát még nem sorolja be egyik csoportba sem.
Ezekben a hónapokban kezd egyértelműen kiderülni, hogy a gyerek jobb- vagy balkezes lesz-e. Szívesen firkálgat és festeget az ujjával. Az egyszerű kirakós feladatokat, amikor egyszerű formákat kell a helyükre illeszteni, már meg tudja oldani.
Lassan kisgyermek alakul a totyogó csecsemőből. Kezdődik a nappali szobatisztaság időszaka, de igen széles az egyéni variáció. A nyári időszak mindig könnyebb ilyen szempontból, mert alig kell kisnadrágon kívül hordani valamit, és rögtön észrevehető a pisilés, kakilás szándéka. Lassan el kell hagyni a rácsos ágyat is. Nagyon sok gyerek ilyenkor már bármikor ki tud mászni belőle.
Megváltozik a viselkedése. Az egyik percben hozzád bújik, babusgatást szeretne, aztán esetleg ellök, és "csak azért is" egyedül akar mindent megcsinálni. Rengeteg energiája van, állandóan megy valahová. Két éves kor körül a baba már valóban egyre inkább szeretne új helyeket és új embereket látni, és egyre jobban igényli más gyerekek társaságát.
Megjelenhet a sötétségtől való félelem és a más, irracionális (képzelt) dolgoktól, pl. szörnyektől való félelem is. Ha racionálisan megpróbálod elmagyarázni, hogy a félelmei alaptalanok, nem ér semmit, mint ahogy az sem használ, ha sötétben hagyod, csak hogy belássa, hogy nincs mitől félnie. Ha fél a sötéttől, érdemes nála égve hagyni egy kislámpát, szörnyek ellen pedig lehet közösen "ellenvarázslatot" csinálni, vagy "szörnyűzőket" kitalálni, a szörnyeket ezzel kinevetni. Az sem katasztrófa, ha néha megengedjük, hogy a szülő ágyában aludjon, vagy ha a kiságyát ideiglenesen a szülői hálóba költöztetjük.
Javasolt ellenőrizni (2 éves korban):
