Egy hét "pihi"

Ez így túl jól hangzik, pedig szó sem volt pihenésről. Már pénteken is furán éreztem magam, de hétfőn reggel hőemelkedéssel ébredtem. Azért összekaptam magam, és elindultam dolgozni, de haza is jöttem. Délután már igen vacakul voltam, nem volt magas lázam, mégis csak feküdni volt erőm. Este elmentünk orvoshoz, ahol két órát várakoztunk. Nekem influenza gyanús volt a betegségem, Apának valami másfajta nyavalyája volt. Mindketten antibiotikumot és még egy rakás gyógyszert kaptunk.
Szóval ez a hét a betegség jegyében telt el. Mivel Te már egész jól voltál, igen nehezen viselted a bezártságot, de sajnos az idő nem volt alkalmas arra, hogy sétálni vigyünk (bár én két napig szinte fel sem keltem). Még mindig nem vagyunk 100%-osak, de hétfőn irány a munka!
Ma végre kisütött a nap, így elmentünk sétálni egyet. Elsétáltunk a bölcsiig, ahol találkoztunk Ágival. Elmesélte, hogy a héten a két csoportból (24 gyerekből) volt, hogy egy gyerkőc sem volt. A Te csoportodban pedig összesen két gyerek van tegnap óta.

Eddig tartott....

Közel 3 hétig bírtad a bölcsit, tegnap estére azonban belázasodtál. Már egy-két napja köhécseltél, bár nem vészesen, de sejteni lehetett, hogy ez lesz a vége. Tegnap este nem is volt vészes a lázad, de ma hajnali fél 6-kor 39,6-ot mutatott a hőmére. Úgy volt, hogy Papa vigyáz Rád, de mivel ilyen magas lázad volt, itthon maradtam Veled.
Napközben semmi extra nem történt, a lázad sem szökött fel túlzottan. Este Apa elvitt a doktornénihez. Közel 3 órát várakoztatok, mire sora kerültetek. Szokás szerint a torkod van begyulladva;-) Nem akarom elkiabálni, de most nem tűnik olyan vészesnek a dolog, mint a legutóbbi ilyen nyavalyánál.
Sajnos már én is köhögök, és elég vacak a közérzetem, de remélem megúszom a komolyabb betegséget.

Boci, boci tarka-zenei kísérettel

Úgy repül az idő...

Annak ellenére, hogy pont ma panaszkodtam, hogy milyen lassan telik ez a január, mégis rá kell jöjjek, hogy repül az idő. Már egy hete nem írtam, pedig annyi minden történt.

Bölcsi...

Az első hét kissé nehézkes volt. Volt olyan reggel, amikor a karácsonyfa körül kergettelek reggel indulás előtt, és volt olyan, hogy a bölcsi bejáratánál dobtad le magad a földre, majd innen húztalak be az átadóba. Persze mindenki minket nézett, sőt volt, aki még a gyerekét is nyugtatta, nehogy "elkapja" tőled a hiszti járványt.
Legnagyobb ömeglepetésemre azonban múlt hét szerda óta örömmel, magadtól mész be a csoportszobába. Sírás nélkül ott tudlak hagyni.
A negatívum, hogy néhány nap után az orrod elkezdett folyni, de egyelőre homeos bogyókkal próbáljuk kordában tartani.

Alvás projekt...

Lekopogom, nagyon jól haladunk. Valamivel több, mint egy hete alszol külön, ezalatt két nehezebb éjszaka volt, amikor többször kellett átmennünk hozzád. De jellemzőbb, hogy egyszer, vagy egyszer sem kelsz fel éjjel. Nem akarom elkiabálni, de nem gondoltam, hogy ilyen jól fog menni a visszaszoktatás.
Van egy nagyon aranyos szokásod is. Az egész lakásban csak a Te szobád ajtaját csukjuk be, hogy ne zavarjunk. Amikor felébredsz, minden alkalommal "kikopogsz" a szobád ajtaján, és csak ezután bújsz elő,-)

Wc projekt...

Néhány napja még azt meséltem, milyen messze is vagyunk mi a szobatisztaságtól. Este fürdés előtt próbáltunk időnként biliztetni, de hallani sem akartál róla. Tegnap viszont nagy dolog történt. Én épp a hajamat szárítottam, mikoris odajöttél és mondtad, hogy pisilni szeretnél a wc-re. Szóltam Apának, aki oda is szaladt, és ráültetett a wc-re. Rögtön bele is pisiltél és nagyon büszke voltál magadra. Ennek örömére délután elmentünk egy lépcsős wc ülőkét venni. Jó ötletnek bizonyult, mert ahogy összeraktuk rátelepedtél és szinte le sem akartál szállni róla. Ma a reggeli próbálkozásnál már el is küldtél, mondtad, hogy most nem pisilsz, hanem kakilsz és csukjam be az ajtót. Egy idő után szóltál nekem és valóban volt eredmény a wc-ben. U.így este is. Kívácsi vagyok, ez csak hirtelen fellángolás, vagy hosszú távú érdeklődés lesz-e. Minden esetre lelkesen gratulálunk Neked és dícsérünk.

Irodalmi játék

Tina játékra invitált. Méghozzá nem is akármilyenre, irodalmi játékra. A játékszabály a következő:

1. Írd le annak az 5 könyvnek a címét amiket, 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg 5 embert és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

Szerencsére nyár óta volt időm olvasni, akkor fejeztem be a sulit. Előtte az olvasmányaim nagy részét leginkább a tankönyveim és a tárgyakhoz kapcsolódó kötelező olvasmányok tették ki.

1. Müller Péter: Varázskő - ezoterikus könyv

2 . Nicolas Evans: A suttogó - romantikus, sírós-nevetős

3. Emile Zola: Nana - na ezt nem is tudom milyen kategóriába lehetne sorolni. Részben történelmi.

4. Swen Hassel: Pokoljárás - háborús

5. J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi - fantázia

És akinek továbbküldöm: Ági, Adri, Viki, Csillu, Manó Anyuci.

Haladunk...

Mióta elkezdtük a bölcsit, szeptember vége óta közöttünk alszol. És bár nagyon jó érzés volt amikor éjjel hozzánk bújtál, egy idő után terhessé vált, hogy lerúgtad a vesénket, az arcunkat, és lapjával feküdtem az ágy szélén, mert Neked éppen úgy volt kényelmes. Szóval Apával megbeszéltük, hogy miután leszedtük a karácsonyfát és visszaszállítjuk a nappaliba a szobádban ideiglenesen elhelyezett hibiszkuszt, megpróbálunk visszaszoktatni az ágyadba.
Szombaton kezdtük a procedúrát. Először sírva fogadtad a hírt, majd megbékélve a helyzettel, kicsit nehezen bár, de elaludtál. Az éjszaka viszont nem volt könnyű, 6x, vagy 7x mentünk át hozzád, mert sírtál.
Tegnap ismét kissé szomorúan fogadtad a hírt, hogy külön kell aludnod. Ráadásul mese közben fájlaltad a pocidat, amire Apa mondta rögtön, hogy biztos csak azért, mert nem akarsz ott aludni. De én láttam rajtad, hogy tényleg fájhat... ezért elhatároztuk, hogy mégis köztünk alszol éjjel. Meglepetésünkre azonban nem kértél belőle;-) Így a saját ágyadban aludtál tegnap is. És... csak 1x kellett kelni hozzád. Reggel viszont nyakig kakiban ébredtél (ennek ellenére nagyon jól aludtál a kakiban is). Meg is ijedtem, mert nekem is fáj a gyomrom napok óta, én is rosszul voltam éjszaka, azt hittem megint valami fránya vírus. De szerencsére kiderült, hogy csak kijött az, ami gyötörte este a pocidat. Megkönnyebbültünk...;-)

3 napon túl

Kicsit féltem az "újrakezdéstől", miattad is, és magam miatt is, hogy milyen lesz újra elkezdeni dolgozni;-)
Szerencsére semmi extra nem várt rám. Bár a hétfői nap elég sokat sírtál. Úgy kezdődött, hogy reggel annak ellenére, hogy ébresztenem kellett Téged, jó kedved volt. Megittad a szokásos maci kávédat, majd elkezdtelek öltöztetni. Mivel a lakásban nagyon meleg van, kinyitottam a bejárati ajtót. Egyszer csak zörgött a biztonsági rács, gondolom szomszéd jött haza a kutyával, persze Te ezt nem tudhattad és megörültél:
-Jön a Papszi!
-Nem jön a Papszi, elment dolgozni.
-Felöltözünk, megyünk a Mamájoz.
-Nem megyünk a Mamához, megyünk a bölcsibe.
(na itt már eltörött a mécses)
-Anya...
-Anya megy dolgozni.
-Anya is jön bölcsibe.
-Nem lehet, anyának dolgoznia kell.

No, innentől egész a bőlcsődéig sírtál. Öltözés alatt is kapaszkodtál belém, aztán Ági ölbe vett, én pedig elbúcsúztam. Amíg pakoltam a ruháidat füleltem, de nem hallottam a hangod. Később kiderült, hamar elhallgattál, jó kedved volt, ettél-ittál rendesen.
A sírás tegnap is és ma reggel is megvolt, de egyértelmű, hogy nekem szóló műsor.

És az én munkámról. Szerencsére hétfőn még nem kellett megszakadni a munkától, sőt igazán csak ma indult be az élet, így volt két napom rá, hogy visszazökkenjek. Nem is éreztem, hogy eltelt két hét az utolsó munkanap óta. Próbáltam ma visszagondolni, hogy milyen volt az élet amikor nem dolgoztam. Olyan messzinek tűnik. És őszintén szólva, néha azért hiányoznak azok az unalmas, egyforma, nemtörténikigazánsemmi napok.

Kirándulás a Normafához

Múlt héten, talán szombaton elmentünk a Normafához. Volt némi hó, bár a fűcsomók látszódtak, de mivel azóta itt a pesti oldalon is volt egy kis hószállingózás, úgy gondoltam érdemes lenne felnézni és szánkózni egyet (ki tudja lesz-e még hó). Előszedtük a tavaly karácsonyra kapott szánkódat és nekiindultunk. A hóhelyzet változatlan volt, de fűcsomók ide, vagy oda, rengeteg szánkózó ember akadt;-) Így hát beültél Te is a kis műanyag járgányodba és elhúztunk a játszótérig, ahol múlt héten majd egy órát mászókáztál és csúszdáztál. A téren kiszálltál, de nem akartál mászókázni. Végül egyet, szó szerint egyet csúsztál és közölted, hogy indulhatunk sajtos rétest enni;-) Engedtünk a "parancsnak", Te vissza a szánkóba és irány a réteses. Megettél másfél sajtos rétest, ezután felpattantál, hogy akkor most csucsu. Apa próbált rávenni, hogy pár percet várj, amíg megisszuk az italunkat (ő forró csokit, én forralt bort), de ragaszkodtál ahhoz, hogy a szánkóban aludj... Próbáltunk meggyőzni arról, hogy ez nem fog menni, de Te azért kipróbáltad:

A kirándulás után kitaláltam, hogy mi ketten menjünk le fogaskerekűvel. Tetszett Neked az ötlet, hogy vonatozunk, ám amikor beállt a fogaskerekű a megállóba, kicsit hangos volt. Beszálltunk, leültünk, és megnyugtattad magad:

-Semmi baj, ez vonat. Nem kék vonat, piros vonat.

Látogatás Keresztmamiéknál

Már napok óta mondogattuk Neked, hogy megyünk VÉGRE Keresztmamiékhoz. Soroltad is szépen, hogy Keresztmami, Keresztpapi, Keresztbotond;-) Meséltük azt is, hogy új családtaggal bővült a Lavicska család, Julikával. Én már egyszer láttam őt, de se Te, se Apa nem láttátok még. De tegnap sikerült eljutni hozzájuk most, hogy semmiféle nyavaja nem gyötör minket.
Botond már nagyon nagyfiú, sokat beszél, neki is vannak aranyköpései: búcsúzásnál Apának adott egy puszit, és mivel borostás volt az arca kijelentette: -Szúr. Tüske;-) Sajnos egyszer-kétszer verekedtél, ami azért is bosszant, mert mióta bölcsis vagy nem nagyon csináltál ilyet, de múltkor már Timikééknél is tapasztaltam ezt:-(
És hát Julikáról... Már 6 hetes, tüneményes kis rózsaszín kislány;-) Olyan furcsa megint ilyen ici-pici babát látni. Többnyire aludt, de azért alkalmunk volt megnézni ébren is.
A legnagyobb öröm pedig, hogy minket kértek fel keresztszülőknek;-)
Jó lett volna még egy kicsit beszélgetni Gabóékkal, mert olyan ritkán van alkalmunk találkozni. Nagyon hamar elröpült a nálunk töltött 2-3 óra.

Bepótoljuk...

Mivel nagy a család, nálunk jellemző, hogy az ünnepek alatt, illetve a két ünnep között is mászkálunk. Mivel ez idén elmaradt, most pótoljuk.

Tegnap Éviéknél voltunk, ahol Hunornak vittük a karácsonyi ajándékot, illetve Te is kaptál egy mágneses táblát, amelyen egy játszóteres parkot lehet rendezgetni, és egy nagyon klassz pasis pulcsit. Nagyon jókat játszottatok Hunorral, csúszdáztatok, rohangáltatok, ugráltatok az ágy tetején. Elég későn jöttünk haza és már nagyon fáradt voltál mire az ágyba kerültél.

Ma Krisztáékhoz voltunk hivatalosak ebéd-vacsira. Volt rákszirom, tavaszi tekercs, kínai panírban sült tintahal karika, majd főfogásként egy nagyon "hangulatos" leves, amit már máskor is ettünk Tonyéknál. Van egy erre a célra használatos melegítő edény, amibe az előzőleg megfőzött csirkealaplé kerül. Ez rotyog az edényben, miközben kis kosárkákba helyezve kell "belelógatni" a levesbe a hozzávalókat: üvegtészta, nyeres husi, zöldségek (káposzta, hagyma, disznóparaj), gomba, rák, kagyló, tintahal karika, bébipolip, és halgombóc. Miután pár perc alatt megfőnek a finomságok, tányérba rakjuk és szójaszószt, és valami másfajta érdekes szószt öntünk rá, ami megadja az ízét. Tényleg nagyon finom, laktató és olyan mint a raclette, vagy a fondű, ami összehozza a társaságot.
Közben Ti srácok (Roni, Ricsi, Máté és Bánk), jókat rohangáltatok.
Ismét fáradtan kerültél az ágyba. Ráadásul mivel reggel későn keltél (fél 10 körül, nem is emlékszem volt-e már ilyen), nem fektettünk le délután.

Holnap Keresztmamiékhoz megyünk délután, végre meg tudjuk nézni (bár én már egyszer láttam), Gabi-Fecó második kisbabáját Julikát, aki már egy hónapos múlt!

Így léptünk át 2009-be

Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy idén otthon szilveszerezünk. Illetve Mamáéknál. Mivel mostanában kiszámíthatatlan a viselkedésed, nem mertünk otthon hagyni.

Végül Krisztáék meghívtak minket, hogy velük és a kambodzsai baráti körrel bulizzunk. Egy nagyon szép étteremben voltunk, ami a társaság egyik tagjának a tulajdonnában van. Gyönyörűen fel van újítva a hely, engem lenyűgözött a rengeteg különleges orchidea, ami sokszor olyan helyen volt, amit fény nem nagyon ér. Érthetetlen hogy marad még így is ilyen csodálatos. A berendezés is nagyon ízléses, minden mindennel harmonizál. Rengeteg távol-keleti tárgy, kiegészítő van, valamint sok-sok külön terem, boxok, ami még hangulatosabbá teszik a helyet. Úgy fél 11-ig maradtunk, ekkor úgy ítéltük meg álmos vagy... Arra számítottunk, hogy a hazafelé úton elalszol, de nem így lett. Felmentünk Anyuékhoz, ott tűzijátékoztunk. Ez Neked akkora élmény volt, bár nem tudjuk jó, vagy rossz értelemben. Éjfélkor koccintottunk, majd még bekaptunk pár falatot és jöttünk haza. Itthon még pancsiztál és úgy fél 2 körül nyomott el az álom.
Olyan édes voltál, annyi inger ért, hogy be nem állt a szád egész este. Egyébként is nagyon jó a beszélőkéd, de most még magadon is túltettél. Csak hajtottad, hogy volt tűzijáték, de elfogyott, voltunk a dédimamámál, aki fáradt volt és csucsuzott, stb, stb. Kár hogy nem vettem fel, írtó aranyos voltál. Ahogy 1 körül hazaértünk, még a házunkkal szemben lévő placcon volt egy tűzijáték, de akkor már mondtad, hogy félsz, így beszaladtunk a kapun.

Néhány aranyköpés az szilveszterről...
Éjfél előtt vártuk a himnuszt, amit az M1-en néztünk. Ott szoktuk nézni a déli harangszót is. Megjelent az óra és számoltunk vissza 10-től. Utána elkezdődött a himnusz, mire nagy komolyan megjegyezted... Ez nem bimm-bamm. Úgy röhögtünk Papáékkal. Aztán már ezt mesélted éjszaka, hogy nem bimm-bamm volt, hanem himnusz, a gyerekek énekelték.
És még egy aranyköpés a kádból... az éjszakai fürdőzés során eleresztettél egy pukit, és megjegyezted: -Ez nem tüzijáték volt.

Hát így csúsztunk át, mi a 2009-es esztendőbe.

És a képek...

Vacsi:



Még mindig:



Ancsa, Máté, Sam:



Kriszta, Tony:


Pihi két rohangálás között:



Mátéval:


Szökésben:


Himnusz éjfélkor:


És a kocc: