Túléltük... Csütörtökön egyre mentünk az altatóorvoshoz, aki mindent rendben talált Nálad. Bár másnap 9 óra 10 percre volt időpontunk, a doktornéni kérte, hogy már 8-ra legkésőbb legyünk ott. El is intéztük a felvételt is, így másnap már tényleg csak annyi volt a dolgunk, hogy megjelenjünk a sebészeten. 8 előtt néhány perccel értünk oda, de mi voltunk az utolsók az aznapi műtétesek közül. Kaptál egy ágyikót, átöltöztettelek, és vártunk... Eléggé meg voltál illetődve, szerencsére vittünk könyvet, úgyhogy az olvasás kicsit feloldotta a hangulatod. Fél 9-kor jött a műtősfiú és magához vett. Mondta, hogy az ajtóig elkisérhetlek. Ott kaptál egy puszit, majd Ti továbbmentetek a műtőbe. Nagyon bátor voltál, csak egyszer hátraszóltál, hogy -Anya, és már mentél is tovább. Maga a műtét 10 percig tartott. Amikor visszahoztak már ébren voltál és bágyadtan mosolyogtál. A nővérkék mondták, hogy vízszintesen kell feküdnöd, még párna sem lehet alattad. Kb. 5 perc után azonban minden bajod volt. Húzzam fel az ágyrácsot, majd toljam le, adjam oda az alvókáidat, majd földhöz vágtad, ki akartál mászni, hazamenni. Amikor meglátta az egyik nővérke, hogy mit művelsz, mondta, hogy valahogy nyomjalak ágyba, mert ha hányni fogsz nem mehetünk haza. Bekapcsolták a TV-t, de az sem volt jó, kérted kapcsoljam ki. Végül is megnyugodtál, majd lassan el is telt másfél óra a műtét után, így adtam néhány korty vizet. Ezután végre elszundítottál. Alvás után ismét vizet ittál, majd miután láttam, hogy ez bentmaradt, teát kaptál. Ebből rengeteget megittál. Az első meglepi akkor ért, amikor először pisiltél. Addigra már egész jó kedved volt (leszámítva az éhséget), de az arcodra fagyott a mosoly, kivert a víz és iszonyú sírásba kezdtél. Nehezen vígasztalódtál. Sajnos még 3 nap eltelte után is van fájdalmad. De mindent összevetve nagyon bátor voltál.
