Ma babatalin voltunk az Ikeában. Eljött Liza, Vivi, Stefi, Pálma és Norbi, Andris, és Botond is, Keresztmamival.
Jó volt őket újra látni, és egyben furcsa is, hogy milyen nagyok vagytok már! Te a gyerekek és a játékok helyett ismét csak rohangáltál, hiába barikádoztuk el a négy kijáratot. Ilyenkor úgy örülnék, ha csak feleannyi energiám lenne, mint Neked! De sajnos nincs... Úgyhogy én hamar le is fáradtam. Utána ebédeltünk, majd vásároltunk, többek között Neked egy zsámolyt, hogy ha bemész a fürdőszobába tudjál kezetmosni, vagy ha én fürdök akkor pacsálni velem a vízben. Jó kis kalandban volt részünk, mert ráültettelek egy bevásárlókocsi tolókarjára (a kocsiban ült Botond ezért nem tettelek oda), és bár Botond rángatta a lábad, Te rámdöltél és el is aludtál. Hívtam Apát, hogy jöjjön értünk, vigyen haza, de nem ért rá. Végül Keresztmami felajánlotta, hogy elvisz és sikerült az Örstől az Árpád hídig 1 óra 20 percet autóznunk. Persze útközben felkeltél, de mivel fáradt voltál, kb. 3/4 órát szundiztál, hazáig nyafogtál. Óriási dugó volt az úton. Itthon lefektettelek, de nem aludtál túl sokat.
Estére már nagyon fáradt voltál, azt hittük könnyen elalszol, de nem így lett. Közel két hónapja nem szopizol este és szerencsére eddig, az első estét leszámítva, semmi gond nem is volt ezzel. Vacsorázol, fürdünk, majd mesét olvasunk Neked felváltva Apával. Még egy kicsit éneklünk, majd beteszünk a kiságyadba és Te rögtön befordulsz és szundizol. Most viszont tegnap előtt is, és ma este is sírtál lefekvéskor. Ott álltál az ágy szélénél és vártad, hogy kivegyelek. Át kellett veled feküdni a hálóba és ott elaludtál. Nem tudom mi lehet az oka. Fáj valamid? Jön a fogacsád? Vagy csak rossz egyedül? Ráadásul múlt éjjel felkeltél, pedig ez sem fordult elő jó ideje.
