Anyák napja

Sok szeretettel minden édesanyának!

Kaffka Margit:
PETIKE JÁR

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Kaptam Tőled egy pici cserepes rózsát. Holnap kiültetjük az erkélyre, remélem jó helye lesz ott. Felköszöntöttük Mamát is, ő egy orchideát kapott, amit Te adtál át neki;-) Dédimamához is elmentünk. Kicsit félve, mert Mátéka korházban volt 3 napig, és féltünk, nehogy elkapj valami bacit. Aztán amikor odaértünk Ancsa azzal fogadott, hogy ő is beteg, így végül csak beküldtük Dédinek az ajándékot a jókívánságainkkal együtt.

Ma egyébként Apát is sikerült lefárasztanod, azt hiszem most egy kicsit átérzi milyen is egy-egy napunk. Szerintem még örül is, hogy holnap már dolgozni megy;-) Nem tudom egyébként mi lehet az oka, de néhány napja beléd bújt a kisördög. Remélem holnapra kialszod, mert szükségem lenne az erőmre.

Bánk Bánkon;-)

Szombaton elmentünk Bánkra horgászni. Többször jártunk már itt Veled, azonban most nehéz dolgunk volt. Amikor először voltunk itt együtt, tavaly májusban, fél éves voltál. Elücsörögtél a babakocsidban, szundiztál, sétáltunk. Ősszel még csak másztál, már akkor sem volt könnyű dolgunk, de most, hogy már szaladsz, egy pillanatra sem lehetett szem elöl veszíteni. Ahogy megláttad a tavat, pancsi felkiálltással elindultál felé. Mivel nem engedtünk a pancsi közelébe, már minden baj volt. Nem akartál sétálni, nem volt jó ha felvettelek, a babakocsiban felálltál. Elmentünk a játszótérre, sátáltunk kicsit és a templomnál vártuk a harangszót (ami valami csoda folytán nem délben, hanem dél után 10 perccel szólalt meg, így lemaradtunk róla). A játszótéren nagyon ügyesen mászókáztál, de ez is csak rövid ideig volt érdekes. Papa felállított Neked egy sátrat, oda bevittük a játékaidat és játszottál. Ebéd után jött a neheze, az altatás. Az előző naphoz hasonlóan ismét a babakocsiban altattalak. Körbe jártam veled a Bánki-tavat mire elaludtál. Nem is tudom hányszor fektettelek vissza. Sajnos halat nem fogtunk, viszont vacsoráztunk egy jót. A hagymalevest (ami a kedvencem), meg is örökítettük:

Hazafelé beájultál a kocsiban. Én még felszaladtam mamáékhoz, mert névnapom volt és átadták az ajándékaimat. Régóta vágytam egy orchideára, most kaptam három különbözőt. Itthon felébresztettünk aminek nagyon nem örültél, de muszáj volt az út porát lemosni rólad. Ettél is néhány falatot, aztán mese és alvás következett. Egész reggel 6 óra 3 percig.

Akkor és most: