Elkülönítve...

A héten valahogy nem sok időm maradt irkálni, az esték a Te altatásoddal teltek, volt, hogy bealudtam én is, de volt olyan is, hogy csak energiám nem maradt már rá.

És ami a cím apropója... Szerda óta Apa dögrováson van, azaz beteg. Fáj a torka, köhög, náthás, stb. Szerdán ugyan még bement dolgozni, de haza is zavarták. Elment orvoshoz, ahol kiderült, hogy nagyon csúnya a torka, így rögtön antibiotikumot kapott és szigorúan külön alvást javasoltak neki. Így aztán néhány napja kettecskén alszunk a hálószobában, szegény Apa meg kint próbál aludni a nappaliban a nem túl kényelmes kanapén. Azért remélem jövő héten visszaállhat a rend, bár a Te alvásoddal kapcsolatban sok jóban már reménykedni sem merek.
A héten volt egy nagy harcunk, ugyanis eddig ha elaludtál mellettem este az ágyban, utána átvittünk a saját helyedre, és csak éjszaka, vagy hajnalban ha felkeltél, akkor vittünk át újra magunkhoz. Néhány napja azonban nem tudunk már átvinni, ugyanis alighogy felemelünk, felébredsz és üvölteni kezdesz. Szóval valamelyik nap ebbe untam bele, és próbáltalak meggyőzni arról, hogy jó Neked a helyeden. Megígértem, hogy ott maradok amig elalszol, de semmi nem használt. Nem hogy aludni nem voltál hajlandó a saját ágyadban, de még csak le sem feküdtél, csak üvöltöttél és rugdostad a rácsot. 3/4 órán keresztül ment a balhé, végül győztél. Azóta kisérletet sem tettem arra, hogy ott aludj. Így most nem ébredsz fel éjszaka, bár vannak időszakok amikor éberebben alszol, de bízom benne, hogy azért Apa vissza tud majd költözni mellém, vagy mellénk, mert nem jó így nélküle:-(