Ezek a tavaszi hónapok igazi ünnep kavalkádok. Február 12.-én van a megismerkedésünk évfordulója, február 16.-án Mama és Gabiék pici lányának névnapja, február 23.-án Máté születésnapja, február 25.-én Évi barátnőm szülinapja, február 27.-én Fecó szülinapja, majd jön a március. Március 9.-én az én szülinapom, március 10.-én Anyu névnapja, március 17.-én unokatesóm Kriszta szülinapja, március 19.-e a csúcs, Botond és Karolina szülinapja és Bánk névnapja. Hú, azt hiszem hirtelen ennyi.
Pénteken ünnepeltük Bánk keresztapukájának Fecónak a 30. szülinapját a Replika nevezetű kultúrális központban. Annyira elszoktam már a társaságtól, nagyon furcsa volt ennyi ember között lenni. Vissza kellene szokni a társasági élethez. Gabi nagyon finom túrótortát készített, majd a receptet várom;-)
Még egy dolog világossá vált. Nem bírom az éjszakázást. Kettő körül aludtam el, és mivel Bánk mentes éjszakánk volt magamtól keltem, negyed 10 körül.
És Bánkról, ha már róla szól a blog;-) Anyuéknál aludt megint. És csak úgy, mint múltkor átaludta az éjszakát és reggel 8-ig durmolt. Nagy örömmel ment hozzájuk, már este sorolta mi lesz a program a Mamánál.
Ellenben itthon az elmúlt éjszaka felébredt (és persze engem is felébresztett) fél 2-kor, fél 3-kor, ekkor még visszamentünk a szobájába, majd 4-kor már ott maradt nálunk. És negyed hétkor, igen negyed hétkor kelt. Délelőtt sétáltunk egy nagyot a Margit szigeten, Bringóhintóztunk is, és mivel gyalog mentünk-jöttünk, gondoltuk nem lesz gond a délutáni szundival. Persze most sem akart aludni, de mivel mi iszonyat fáradtak voltunk (főleg én a folyamatos ébredéstől), kinyitottuk a nappaliban a kanapét és mintaszülőkhöz méltóan bekapcsoltuk Bánknak a Micimackót, hogy nyugodt legyen a pihenés. Fél óra múlva arra ébredtem, hogy az ágy végében durmolt a kis drágám. Persze Vili ennek nagyon megörült, úgyhogy gyorsan átment a hálóba és ő is aludt 2 órát. Kíváncsi vagyok most mikor sikerül majd ágyba tessékelni az uraságot.
Pénteken ünnepeltük Bánk keresztapukájának Fecónak a 30. szülinapját a Replika nevezetű kultúrális központban. Annyira elszoktam már a társaságtól, nagyon furcsa volt ennyi ember között lenni. Vissza kellene szokni a társasági élethez. Gabi nagyon finom túrótortát készített, majd a receptet várom;-)
Még egy dolog világossá vált. Nem bírom az éjszakázást. Kettő körül aludtam el, és mivel Bánk mentes éjszakánk volt magamtól keltem, negyed 10 körül.
És Bánkról, ha már róla szól a blog;-) Anyuéknál aludt megint. És csak úgy, mint múltkor átaludta az éjszakát és reggel 8-ig durmolt. Nagy örömmel ment hozzájuk, már este sorolta mi lesz a program a Mamánál.
Ellenben itthon az elmúlt éjszaka felébredt (és persze engem is felébresztett) fél 2-kor, fél 3-kor, ekkor még visszamentünk a szobájába, majd 4-kor már ott maradt nálunk. És negyed hétkor, igen negyed hétkor kelt. Délelőtt sétáltunk egy nagyot a Margit szigeten, Bringóhintóztunk is, és mivel gyalog mentünk-jöttünk, gondoltuk nem lesz gond a délutáni szundival. Persze most sem akart aludni, de mivel mi iszonyat fáradtak voltunk (főleg én a folyamatos ébredéstől), kinyitottuk a nappaliban a kanapét és mintaszülőkhöz méltóan bekapcsoltuk Bánknak a Micimackót, hogy nyugodt legyen a pihenés. Fél óra múlva arra ébredtem, hogy az ágy végében durmolt a kis drágám. Persze Vili ennek nagyon megörült, úgyhogy gyorsan átment a hálóba és ő is aludt 2 órát. Kíváncsi vagyok most mikor sikerül majd ágyba tessékelni az uraságot.
