Hogy ki is ő valójában? Sajnos fogalmunk sincs. Egy biztos. Te félsz tőle.
Már jóideje előjött nálad a félelem, ami természetes ebben a korban. Nem is emlékszem írtam-e róla akkor. Néha még mókás is volt. Mindenre megjegyezted, hogy félsz tőle. A Papától, a bácsitól, az autótól, a mosógéptől. Tényleg mindentől. Aztán jött egy konkrétabb félelem, mégpedig a Micimackós függönyödön lévő zümiktől. Ennek eredményeként lecseréltük a függönyt sima kékre. Aztán néhány hete előjött Nyuszibácsi. Így ahogy mondom. Se nem nyuszi, se nem bácsi, Nyuszibácsi. Komplett történeteket találtál ki félelmed tárgyához. Időnként olyan szintű rettegés látszódott rajtad, úgy kapaszkodtál belénk, hogy majd megszakadt a szívünk. Néhány éjszakát nálunk is töltöttél. És amit tudunk Nyuszibácsiról:
-Bejön az ajtón
-Bekukucskál az ablakon
-Zöld a feje
-Ugrál
-Időnként elmegy, és lefekszik a párnára (amikor rákérdeztünk milyen párnára, mondtad, hogy a saját párnájára)
Próbáltunk rájönni honnan vehetted ezt. Esténként volt hogy árnyék-nyuszit csináltunk a plafonra és közben nyuszis mondókákat mondtunk. Ezt pont azért csináltunk, mert féltél. De azt mondtad az árnyék nyuszi nem Nyuszibácsi.
Szerencsére mára már kicsit enyhült ez a félelem, bár múltkor a bölcsiben megjegyezted, hogy a Nyuszibácsi elviszi a motorod, az éttermben közölted, hogy engem megharap majd a Nyuszibácsi, tegnap előtt pedig, amikor egy új lámpát vittem be a hálószobánkba, azt mondtad, hogy majd megeszi nekem a Nyuszibácsi.
