Újra itt... (állatkerti kalandok)

Hosszú kihagyás után újra jelentkezem.

Mai jeles ünnepünk 6. házassági évforduló Apával. Sajnos idén nem ültük meg ezt az alkalmat, bár Apa szeretne elvinni holnap valahová. Majd meglátjuk.

Ettől függetlenül jó kis napot töltöttünk el ma. Keresztmamival, Botond babával és Kereszt apuval az Állatkertben voltunk. Valószínűleg mi felnőttek jobban élveztük, mint Ti, sőt még élveztük volna tovább is, de már nagyon fáradtak voltatok. Így is 3 órát töltöttünk ott. Neked legjobban a cica formájú állatok tetszettek, és nagyon örültél minden kis pipinek (persze nem a különleges pipikről van ám szó, hanem a sima verébről és galambról). Az állatsimogató tetszett Neked, ahogy beléptünk egyből belemarkoltál egy nagy kupac kecskebogyóba, majd ezt többször is megismételted. Simiztél nyuszit is.


Szervállal:


Struccal:


Itt egyszerűen csak aranyos vagy:


Kereszt"család":



Zebrát etetünk:


Csoportkép Fecó nélkül:


Az állatkerti séta után feljöttek Keresztmamiék, és próbáltuk megbeszélni a közelgő nyaralás részleteit. Nagyon várjuk már, igazán ránk fér!

Szia kukac

Imádsz köszöngetni. Sokszor az utcán a vadidegen embereknek is köszönsz, szia, sziatok (sziasztok), vagy viccát (viszlát), esetleg pápá.
Ma délután Mamáéknál aludtál délután. Betettelek az utazó ágyadba, én lefeküdtem a kanapéra és próbáltam úgy tenni, mintha aludnék. Egyszer csak hallom: -Szia kukac! Odanéztem, ültél az ágyban és a pelusodból kivadásztad a fütyidet;-)

Comcéd

Egy ideje a Papszika mellett már Apának is szólítod Apát. Ha nekem kiabáltál valami Csacsika-féle szóval illettél, ami fogalmam sincs honnan jött. De néha már hallom azt is, hogy Anya.
Ma az esti fürdésnél, ahogy szinte minden nap, megfogtad apa tusfürdőjét és közölted: -Apa. Erre én megfogtam saját tusfürdőmet, nagy vigyorral a fejemen, hogy végre hallhatom a számomra oly kedves szót. Megkérdeztem Tőled: -És ez kié? Mire Te: -Comcéd (azaz szomszéd). És nagyon örültél magadnak;-)

Délutáni pancsika kis "balesettel"

Délután a Nagypapádékhoz mentünk, ahol a kertben egy viszonylag nagy medence van felállítva. Ahogy megláttad egyből mondtad, hogy -Pancsika, úgyhogy már vetkőztettelek is. Szerintem legalább fél órát lubickoltál benne:



Eddig a pontig nem is volt probléma. Miután meguntad a pancsit felöltöztettelek, a kis babakocsiddal játszottál. Nagypapád szaladgált utánad. Aztán egyszer csak feltűnt, hogy mindenki az asztalnál ül, de Te nem vagy sehol. Hátranéztem a medencéhez és már csak a szandálod látszott a levegőben. Mire odaszaladtam, már ruhástul, cipőstül, vigyorogva ültél a medencében. Persze okos anyukád se váltóruhát, se pelust nem vitt magával, így a nagynénédtől Ágitól kaptunk kölcsön ruhákat. Igen érdekesen festettél benne;-)




Így néztél ki a kölcsönruhában:

Pillanatképek

Mai séta Timivel:

Buszvezetés az oviban:


Segítek Apának:


Szundi a strandon Hunorral:


Játszón:
Követ gyűjtök:


Ások:


Anyával:

Vezetéstechnika

Mielőtt elindulunk...

1. Elfordítjuk a kulcsot:



2. Bekapcsoljuk a klímát:



3. Berakunk valami jó zenét:



4. Figyelünk a forgalomra:



5. Majd elindulunk:

Bölcsi látogatás

Hétfőn ellátogattunk leendő bölcsődédbe. Kíváncsi voltam hogyan reagálsz majd a sok gyerekre, és a még több játékra. Erre a kérdésre hamar meg is kaptam a választ. A kapun belépve megláttad az egyébként nekem is nagyon tetsző (évek óta bámulom a bölcsik udvarán, bárcsak nekem is lett volna ilyenem sóhaj közepette) lábbal hajtós Little Tikes márkájú rendőr- és kupé autókat, amiket rögtön birtokba is vettél.

Ilyen a kisautó (katalógus kép, sajnos nem Bánk szerepel rajta):

A játék fél órán keresztül úgy zajlott, hogy egyik kocsiba be, utána ki, be a másikba, stb... Ha bármelyik kisgyerek segítségedre sietett hangos -Nem, nem! kiáltásokkal el is üldözted őket. Egyébként a kocsit hajtani nem tudtad, u.olyan, vagy hasonló elven működik, mint a kis műanyag motorok, aminek még szintén nem éreztél rá az ízére. Úgyhogy egyhelyben autózós játszós történet volt ez.
Ancsával és Mátéval mentünk, Máté hamar feltalálta magát, bár a gyerekek őt sem érdekelték túlzottan, viszont végigszaladt rögtön az egész bölcsin, homokozott, mászokázott, kirakózott, könyvet nézegetett.

Egy nehéz nap éjszakája, avagy folyt. köv.

Nem telt nyugodtan az éjszaka. Éjszaka egyszer felsírtál, amit nagyon hamar abba is hagytál, de kicsit később újra sírni kezdtél. Fél 4 körül lehetett. Apa áthozott az ágyunkba, ott vagy 3/4 órát nyűglődtél, de nem tudtál elaludni. Ráadásul Apa dühös is volt, mert nem tudott aludni, mert fázott (25 fokban), zaj volt (a szél fújta a redőnyt) és még Te is rugdostad. Kétszer próbáltunk visszavinni az ágyadba, először nagy sírás volt, de másodszorra már simán sikerült a művelet és el is aludtál. Mi viszont nem tudtunk aludni. Ráadásul valami nagyon okos ember hajnali 4-kor tűzijáték rakétákat lövöldözött, majd frászt kaptunk. Végül Apa megunta a szenvedést, és átköltözött a nappaliba. 1/4 9-kor ébresztettem, hogy dolgozni kéne;-) Te még szundiztál akkor, de nemsokára rá felébredtél.

Egy nehéz nap délutánja

Évikhez látogattunk ma... Fél 1 körül értünk oda, reméltem, hogy így az altatásoddal nem lesz gond. Persze ismét tévedtem.
Tudni kell a történtekhez, hogy kiskorod óta egész jó az alvókád, délután is és este is egyedül alszol. Az ágyadban. Amíg kisebb voltál különösebb gond még így sem volt, mert alvás időben elringattalak, utána már bárhová letettelek aludtál tovább. Azt hittem egyébként, hogy minél nagyobb leszel, ez annál könnyebben fog menni. De sajnos nem. Most már ringatni nem tudunk, rúg-kapálva tiltakozol. Valahogy nálunk nem válik be a mellettünk, illetve közöttünk alvás sem.
A mai délutánon is "harcolnunk" kellett. Fél kettő körül jutottunk el oda, hogy lefektetünk titeket. Hunor le is feküdt a saját ágyikójába, de téged hiába vittünk be Éviék hálószobájába, folyamatosan lemásztál az ágyról. Ezt hosszú percekig csináltad, felváltva hol Apa, hol én feküdtünk be melléd. Aztán próbáltuk hátha a nappaliban elalszol köztünk. De nem, ott sem akartál. Rohangáltál fáradtan és lested, mit tudsz csinálni ami minket bosszant. Szerintem legalább egy órán keresztül játszottuk ezt. Végül meguntam és levittelek babakocsiban sétálni. 20 perces séta után el is aludtál, így irány vissza és betettünk az ágyra. Szegény Hunor akkor még mindig fent volt, mert ő - "hála" Neked - úgy túlpörgött, hogy nem tudott elaludni. A vége az lett, hogy mindössze max. fél órát aludtál. Ettől függetlenül egész délután pörögtél. Viszont ahogy elindultunk hazafelé beájultál a kocsiban. Nem aludtál sokat, talán 10 percet.
Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de este nem tudtál elaludni a saját ágyadban sem, így a mi hálónkban mellettem szundiztál el. Remélem most már nyugi lesz reggelig;-)

Kocsi&kuka

Ki kellett próbálnuk az új babakocsidat, anélkül nem indulhattunk el itthonról. Ezzel nem is lett volna gond, de az átkelőknél, ahol megpróbáltam az egyik kezemmel a rendes babkocsit tolni, a másikkal meg fogni a Te kezedet és a kiskocsidat, iszonyatos üvöltésbe kezdtél. És hát volt néhány átkelő. Az egyik zebránál a nagy üvöltés közepette még a zsemlédet is elejtetted, na ekkor elszabadult a pokolt. Végül beraktalak a babakocsiba, nem tudtam mit csinálni. A játszótéren kivettelek, ott elmászkált, hazafelé meg folytatódott a már említett műsor, kiegészülve azzal, hogy átkelő híján a tócsákban kellett megmártani a kocsit és persze magadat is. Hazaérve nagy örömömre kiderült, hogy a liftet javítják, azaz optikai tuningot hajtanak végre rajta, linóleumozzák. De hogy ezt miért nem lehet előre kiírni? A srác aki dolgozott rajta, közölte, hogy még egy órányi munka. Úgyhogy nekiindultunk gyalog a 10 emeletnek. Egy hős voltál Bucikám, teljesen egyedül feljöttél, míg én a kocsikat cipeltem.

És egy kép az új szerzeményről:


Délelőtt szokás szerint elkisértük Mamát az oviba. Kiskorod óta valahogy vonzanak a kukák, az első szavaid egyike is ez volt. És érdekes módon kuka volt a szelektív gyűjtő, az utcai kuka, az itthoni szemetes. Visszatérve az ovira: a hátsó bejáratnál, ahol a személyzet jár be, illetve oda járnak bagózni is, szokott állni egy kuka, hogy ha hozzák ki a szemet ne kelljen hátrabumlizni a kukatárolóhoz. Ma hogy mentünk, nem állt ott a szokásos kuka, amit Te rögtön ki is szúrtál és persze meg is jegyezted, úgyhogy oda kellett egyet húzni. Természetesen a munkában Neked is részt kellett venni:

Reggeli szösszenet

Napról-napra egyre több szóval bővül a kis szótárad, már meg sem kísérlem dokumentálni. Mostanában egyszerűbb "mondatokat" is alkotsz, mint pl. -Szia Mama, vagy -Papszi nincs. Tegnap mintha hallottunk volna valami anyához hasonló szót, de azóta nem sikerült újra felfedezni. A ma reggelünk így zajlott:

Elöljáróban annyit, hogy kicsit később, 3/4 8 után keltél ma, amikor Apa már nem volt itthon. Egyébként ha kiveszlek az ágyból az az első, hogy rákérdezel: -Papszi? Bezzeg ha Papszi vesz, akkor nem kérdezel semmit:-( Szóval a reggel:

-Papszi?
-Nincs, későn keltél, ő már elment dolgozni.
-Csucsu?
-Nem, nem csucsuzik már, elment dolgozni.
(van olyan, hogy amikor kiveszlek az ágyikóból, Apa még a mi ágyunkban fekszik és ilyenkor mondom, hogy csucsuzik, nézdd meg. Gondolom innen jött az ötlet)

A következő a nappaliban történt nem sokkal ezután, amikor megpillantottad a sótartót az egyik széken:

-Ez?
-Só.
-Só?
-Igen, só.
-Mi?

Hiszti, hiszti és hiszti...

Nagyjából ez jellemezte a mai napunkat.

Sajnos néhány napja megint üvöltözöl, ledobod magad a földre. Nekem már a kiabálástól önmagában is égnek áll a hajam. Ettől a jaj, de sajnálom magam című földön fetrengésen viszont sokszor csak nevetni tudok.
A mai sztorink:
Itt a házban van egy bolt, aminek a bejáratánál van két "autómata", az egyikben pici labdák, a másikban valami Micimackós franc van. A boltos lányok nagyon kedvelnek Téged, (ha bejövünk a kapun az az első, hogy berohansz a boltba, ilyenkor megszeretgetnek), és tőlük már sikerült bezsebelni egy-egy ilyen labdát. Tegnap meg az egyik törzsvásárló vett egy lasztit Neked, hiába kértük, hogy ne. Ma délelőtt bejöttünk és Te szokás szerint indultál volna a labdák felé, de nem engedtem. Erre hasra vágtad magad a mocskos kövön és elkezdtél kúszni a bolt felé. Közben megjött a lift, úgyhogy ebben a pózban sikerült beráncigálnom oda. Ott felállítottalak, de kitámasztottál a két kezeddel, úgy, hogy alig tudtam becsukni a liftajtót. Amikor végre betsuzkoltalak, újra ledobtad magad a földre és a liftből is így kellett kihúznom Téged:-( Ez azért is érdekes mutatvány volt, mert az egyik kezemmel a kocsit toltam, a másikban meg egy szatyor volt.
Délután a szokásos közel 3 órás szundi után vártam, hogy egy kisangyal ébred fel, de tévednem kellett. Már a pelus cserénél sírva fakadtál, ezek után meg már minden baj volt. Ráadásnak én még le is nyírtam a hajad, bár azt meglepő nyugodsággal ülted végig. Utána pancsiztál is egyet, de ott is csak ment a nyafi mindenért. Az uzsira készített gyümölcskoktélom sem kellett. Köpted kifelé. Így a kukában landolt a banánból, 2 db őszibarackból és 1 db sárgabarackból készült püré. Sikerült úgy lefárasztanod, hogy 5-kor már telefonáltam Apának, hogy igyekezzen haza.

És a nap fénypontja... Mamától kaptál egy babakocsit. Már most imádod. Ismét bővült a férfias játékok kelléktára;-) Majd holnap lefényképezlek vele.