Még mindig az úszásról

Elsődleges célunk az úszással az volt, hogy fölös energiádat lekössük. Nos, ez nem igazán jött be.
Második héten vagyunk túl,az úszás élvezed, bár a második alkalommal sírva mentél be (illetve én cipeltelek be és adtalak át András bácsinak). Egy ideig sértődötten figyeltél a galérián, de a feladatokat szépen csináltad. Amikor lehívott az oktató, hogy töröljem meg az orrod, akkor megpuszilgattalak, és megdicsértelek. Ezután már vidáman folytattad az órát. Azóta szerencsére ismét lelkesen mész. Biztos elfogult vagyok, de szerintem nagyon ügyes vagy, egy levegővel végig tudod siklani a medencét (persze az oktatóval). Ezt egyedül Te csináltad meg a csoportban. Rájöttem, hogy a második alkalom azért sikerült kicsit szomorúra, mert előző alkalommal Rád kiabált az oktató (mert be nem állt a szád - szokás szerint) és amikor odaértünk a medencéhez, akkor is pont valakire rákiabáltak, ami ugye egy uszodában elég hangos.
Viszont az energiád kifogyhatatlan van. Első alkalom után felmásztál velem a tizedikre, második alkalom után Anyuéknál egy órát rohangáltál Mátéval, majd közölted, hogy sétáljunk haza, harmadik alkalom után pedig motorozni kellett.

De az a lényeg, hogy szeretsz járni.