Múlt héten, talán szombaton elmentünk a Normafához. Volt némi hó, bár a fűcsomók látszódtak, de mivel azóta itt a pesti oldalon is volt egy kis hószállingózás, úgy gondoltam érdemes lenne felnézni és szánkózni egyet (ki tudja lesz-e még hó). Előszedtük a tavaly karácsonyra kapott szánkódat és nekiindultunk. A hóhelyzet változatlan volt, de fűcsomók ide, vagy oda, rengeteg szánkózó ember akadt;-) Így hát beültél Te is a kis műanyag járgányodba és elhúztunk a játszótérig, ahol múlt héten majd egy órát mászókáztál és csúszdáztál. A téren kiszálltál, de nem akartál mászókázni. Végül egyet, szó szerint egyet csúsztál és közölted, hogy indulhatunk sajtos rétest enni;-) Engedtünk a "parancsnak", Te vissza a szánkóba és irány a réteses. Megettél másfél sajtos rétest, ezután felpattantál, hogy akkor most csucsu. Apa próbált rávenni, hogy pár percet várj, amíg megisszuk az italunkat (ő forró csokit, én forralt bort), de ragaszkodtál ahhoz, hogy a szánkóban aludj... Próbáltunk meggyőzni arról, hogy ez nem fog menni, de Te azért kipróbáltad:










A kirándulás után kitaláltam, hogy mi ketten menjünk le fogaskerekűvel. Tetszett Neked az ötlet, hogy vonatozunk, ám amikor beállt a fogaskerekű a megállóba, kicsit hangos volt. Beszálltunk, leültünk, és megnyugtattad magad:
-Semmi baj, ez vonat. Nem kék vonat, piros vonat.
-Semmi baj, ez vonat. Nem kék vonat, piros vonat.