Tegnap este én altattam Bánkot (ami még önmagában nem hír). Ez annyit jelent, hogy a fürdés, mese és kötelező egyéb, forgatókönyvszerűen zajló esti szeánsz után, az ő ágya mellett elhelyezett takarón elnyúlok, Bánk meg fekszik a saját ágyában. A takaró egyébént azért van ott, hogy ha éjszaka lepotyog az ágyról, ne üsse meg magát. Mivel együtt fürödtünk, törülközőbe voltam csavarva. Már lefeküdtünk, amikor úgy döntöttem, hogy kicsit kinyitom az ablakot, mert nincs levegő. Ahogy álltam fel, véletlenül meglöktem a babakonyhát, ami ugye zajjal jár. Mire gyermekem a következő képpen reagált:
-Anya! Mit csinálsz az én konyhámmal? Beütötted a törülközőt?
Az én kisfiam, aki aggódik. Igaz, nem értem, hanem a törülközőért, és a babakonyháért.
-Anya! Mit csinálsz az én konyhámmal? Beütötted a törülközőt?
Az én kisfiam, aki aggódik. Igaz, nem értem, hanem a törülközőért, és a babakonyháért.
