Sikerült!!!

Azt hiszem most már bizton mondhatom ezt. Egy hónapja a saját szobádban alszol. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen ment a dolog, mert az elején többet kellett menni hozzád, mint csecsemő korodban, de szerencsére Te is ragaszkodtál ilyenkor ahhoz, hogy nem jössz át a mi szobánkba, mert a Te helyed nem ott van.
Két hét után már elég kimerültek voltunk, úgyhogy akkor megbeszéltem Veled, hogy ha felébredsz, szólsz, mi válaszolunk és alszunk tovább. Ez egész jól működik, persze vannak kivételek, amikor éjszaka van valami nyűgöd (pisi, ivászat). De most már szinte mindig átalszod az éjszakát.

Én még mindig vigyázzba állva fekszem az ágyamban, hiába, két év alatt hozzászoktam.

Ovis élet

Milyen gyorsan megy az idő! Lassan két hónapja óvodás vagy!
Szerencsére eddig megúsztuk betegség nélkül ezt az időszakot, bár az orrod is folyik időnként, köhécselsz is néha, de ennyiben ki is merül. Azt hiszem ez rekord, még a bölcsiben sem volt ilyen hosszú betegségmentes időszakod.
Ovi terén egyébként változatlan a dolog. Még mindig nagyon szeretsz járni, örömmel mész, és ha túl korán érkezem Érted, akkor meg is jegyzed, hogy még nem akartál volna hazajönni.
Egyetlen üröm az örömben, hogy reggeli és uzsonna terén nincs fix időpont úgy mint a bölcsiben (ott reggel 8-kor mindenki leült reggelizni, mint ahogy ébredés után is egyből uzsi volt). Itt reggel 8-tól 9-ig lehet reggelizni, és 3-tól 4-ig uzsizni. Neked viszont erre nincs időd:-D Reggel rohansz játszani és alvás után is egyből mehetnéked van. Mivel már tudom, hogy ez így megy, minden reggel úgy adlak be, hogy ötször Rád szólók, hogy tessék leülni. Szerencsére most már figyelnek bent is. Az étvágyad viszont nagyon jó, rengeteget eszel.

A héten volt fényképezés, ami kisebb nehézséget okozott. Nem tudom írtam-e az úszással kapcsolatos makacskodásodról. Itt szinte teljesen ugyanez az eset ismétlődött. Megérkezett a fényképész és Te nem engedted magad lefényképeztetni. Próbáltak hatni Rád, próbáltak Mesivel együtt fotózni, Mamát is behívták, felhívtak engem is, végül Mama megígérte, hogy haza visz magával 2-kor, aminek akkor nagyon örültél, de mégsem vettél részt a fényképezésen. Mivel Mama csoportját pénteken fényképezték, bevittelek hozzájuk, gondoltam ha én is ott vagyok, könnyebb. Nem sikerült, rögtön kifordultál az ajtón és köszönés nélkül befutottál a csoportba. Végül kértem Mamát, hogy ha megjön Máté, akkor próbálják meg újra. Nem sikerült, sőt még Mamával is csúnyán viselkedtél, ami miatt Ági óvónénitől kaptál egy kis fejmosást. Valami miatt azonban csak megtört a jég, valószínűleg a leszidás, majd az óvónénid, Jutka néni segítsége (bár reggel ő is mondta, hogy olyan makacs vagy, hogy ilyenkor semmit nem lehet kezdeni Veled, megbeszélni a dolgot pedig pláne nem) révén végül csak létrejött a fotó. Kíváncsi vagyok ezek után milyen képet vágsz rajtuk.