Tegnap éjszaka megérkeztünk a nyaralásból. 10 csodás napot töltöttünk Krk szigetén. Azt hiszem megfordulunk még a jövőben ezen a helyen. Nagyon tetszett, hogy minden városnak más és más hangulata van. A mi szálláshelyünk a Stara Baska nevezetű kis településen volt. Csöndes hely, érintetlen szépségű természettel. Szerettem, hogy a "lakásunk" bármely ablakából a tengerre lehetett látni, és jó volt minden este lefekvés előtt a csillagos eget szemlélni.
Láttunk holdfogyatkozást, hullócsillagokat, és részük volt egy vihart is átélni, ami péntek délutántól szombat reggelig tartott szinte folyamatos villámlással és dörgéssel.
Jártunk Punatban, onnan egy alkalommal áthajóztunk Kosljun szigetére, ahol egy ferences kolostort néztünk meg. Voltunk Baskan, Krk városban és Vrbnikben. Nem is tudom melyik tetszett legjobban, tényleg annyira más hangulata van mindegyik városkának.
Néhány vegyes kép ízelítőül:
És a lényeg, hogy mindezt TE hogy élted meg. 8.-án éjjel 12-kor indultunk útnak azért, hogy Te és Botond aludjatok utazás közben. Végig hatalmas zuhi és vihar volt, még a Horvát útszakaszon is. Éjjel felébredtél, és több, mint két órát fent voltál, de szerencsére csendben nézelődtél. Majd elaludtál és mire felébredtél már célhoz is értünk;-) A délutáni alvásokkal volt némi gond, nehezen sikerült elaltatni, amit egyszerűen nem is értek, hiszen pörögtél egész délelőtt. A pancsit élvezted, vizet mertél, kavicsot dobáltál, matracoztál és csónakáztunk is (ez utóbbi sajnos hosszú időre nem köt le). A kirándulásaink nagy részét is jól viselted. Az étvágyadra nem szokott panaszom lenni, de most a megszokottnál még jobb volt, gondolom a jó levegő és a víz miatt. Botonddal együtt igazi felnőttes kajákat ettetetek, úgymint csevap, kagyló, tintahal. Egyetlen bánatom, hogy szegény Botond elég sokat kapott Tőled. Eddig nem tapasztaltam, hogy verekedős lennél, nem tudom most mi válthatta ki benned, és azt sem tudom mit lehet erre lépni. Bízom benne, hogy csak átmeneti állapot és elmúlik.
A tegnapi hazaút (délután fél 5-kor indultunk) is egész jól sikerült, bár néhányszor elhangzott a -Kiszállsz, kiszállsz kiáltás, de egy kis játszóterezés után ismét nyugodtan játszottál, majd elszundítottál. Itthon viszont nagyon nem találtad a helyed, vagy fél órán át rohangáltál sírva: -Másik szoba - és próbáltad kitalálni hol is aludhatnál. Bekéredzkedtél a kiságyba, majd rögtön üvöltésbe kezdtél, hogy vegyelek ki, jöjjünk át a nappaliba, majd vissza a Te szobádba, innen a hálóba és ez így ment hosszú perceken keresztűl, míg végül a mi ágyunkban lefeküdtél és elég nehezen, de elaludtál.
Köszönjük Keresztmaminak, Keresztapunak és Botondnak is az elmúlt 10 napot! Sajnos sokszor ingerültek és feszültek voltunk Apával, de remélem még sok közös nyaralásunk lesz. Hiányozni fognak a közös esti társasozások;-)
Holnap viszont indul a második felvonás, Siófokra utazunk Évivel, Hunorral, Csabival! Vasárnap jövünk!
Láttunk holdfogyatkozást, hullócsillagokat, és részük volt egy vihart is átélni, ami péntek délutántól szombat reggelig tartott szinte folyamatos villámlással és dörgéssel.
Jártunk Punatban, onnan egy alkalommal áthajóztunk Kosljun szigetére, ahol egy ferences kolostort néztünk meg. Voltunk Baskan, Krk városban és Vrbnikben. Nem is tudom melyik tetszett legjobban, tényleg annyira más hangulata van mindegyik városkának.
Néhány vegyes kép ízelítőül:
És a lényeg, hogy mindezt TE hogy élted meg. 8.-án éjjel 12-kor indultunk útnak azért, hogy Te és Botond aludjatok utazás közben. Végig hatalmas zuhi és vihar volt, még a Horvát útszakaszon is. Éjjel felébredtél, és több, mint két órát fent voltál, de szerencsére csendben nézelődtél. Majd elaludtál és mire felébredtél már célhoz is értünk;-) A délutáni alvásokkal volt némi gond, nehezen sikerült elaltatni, amit egyszerűen nem is értek, hiszen pörögtél egész délelőtt. A pancsit élvezted, vizet mertél, kavicsot dobáltál, matracoztál és csónakáztunk is (ez utóbbi sajnos hosszú időre nem köt le). A kirándulásaink nagy részét is jól viselted. Az étvágyadra nem szokott panaszom lenni, de most a megszokottnál még jobb volt, gondolom a jó levegő és a víz miatt. Botonddal együtt igazi felnőttes kajákat ettetetek, úgymint csevap, kagyló, tintahal. Egyetlen bánatom, hogy szegény Botond elég sokat kapott Tőled. Eddig nem tapasztaltam, hogy verekedős lennél, nem tudom most mi válthatta ki benned, és azt sem tudom mit lehet erre lépni. Bízom benne, hogy csak átmeneti állapot és elmúlik.
A tegnapi hazaút (délután fél 5-kor indultunk) is egész jól sikerült, bár néhányszor elhangzott a -Kiszállsz, kiszállsz kiáltás, de egy kis játszóterezés után ismét nyugodtan játszottál, majd elszundítottál. Itthon viszont nagyon nem találtad a helyed, vagy fél órán át rohangáltál sírva: -Másik szoba - és próbáltad kitalálni hol is aludhatnál. Bekéredzkedtél a kiságyba, majd rögtön üvöltésbe kezdtél, hogy vegyelek ki, jöjjünk át a nappaliba, majd vissza a Te szobádba, innen a hálóba és ez így ment hosszú perceken keresztűl, míg végül a mi ágyunkban lefeküdtél és elég nehezen, de elaludtál.
Köszönjük Keresztmaminak, Keresztapunak és Botondnak is az elmúlt 10 napot! Sajnos sokszor ingerültek és feszültek voltunk Apával, de remélem még sok közös nyaralásunk lesz. Hiányozni fognak a közös esti társasozások;-)
Holnap viszont indul a második felvonás, Siófokra utazunk Évivel, Hunorral, Csabival! Vasárnap jövünk!
