És ahogy Te megélted Mama betegségét...
Nagyon érdekes volt, hogy néhány héttel azelőtt, mielőtt kiderült Mama betegsége Te egyszerűen elkezdted levegőnek nézni őt. Akkor nem is tudtuk ezt mire vélni, csak utólag gondolkodtunk el azon, hogy vajon Te már érezhettél valamit? Volt olyan, hogy az utcán Mama állt előrébb, Papa hátrébb, és Te futottál Papához, mintha Mama ott se lenne. Amikor felmentünk, akkor pedig előfordult, hogy nem is köszöntél.
A kórházba bár többször bejöttél velem, ott is távolságtartó voltál. Amikor Mama otthon volt, akkor is inkább külön szobába vonultál. Amikor Mamáról, vagy a betegségéről próbáltam beszélni Veled, nem voltál rá hajlandó, hárítottál.
Most kedden volt az első, hogy beszéltél róla. Elalvás előtt a tavaszról beszéltünk, arról, hogy megyünk majd horgászni. Felsoroltad, hogy kik jönnek majd. De Mamát nem mondtad. Majd amkor megkérdeztem, hogy ki jön még, akkor sem őt, hanem Karolinát és Viktort említetted. Rákérdeztem, hogy Mamát miért hagytad ki? Mondtad, hogy mert ő nagyon beteg és nem tud eljönni. De ha meggyógyul, akkor jöhet. Majd megkérdezted, hogy lehet, hogy meg fog halni?
Szintén kedden délelőtt az oviban rajzoltál. A rajzon egy torna matrac volt, az egyik oldalánál pedig sorba egymás mellett sárga "pacák", a pacákban fekete foltok. Kérdeztem, hogy mi az? Mondtad, hogy a matrac melletti sárga foltok szúrós bokrok, a bokrokon a fekete pedig a halál. Olyan érdekes, hogy vajon honnan tudod, hogy a fekete a halál, a gyász színe?
Aztán tegnap vigasztalni próbáltál. Hazahoztad az ovis alvós vizilovad, azt mondtad ő a mamavizi és aludhatok vele, majd ő megvígasztal. Ma is mondtad, hogy a vizi lehet az anyukám, ne szomorkodjak:-)
Nagyon érdekes volt, hogy néhány héttel azelőtt, mielőtt kiderült Mama betegsége Te egyszerűen elkezdted levegőnek nézni őt. Akkor nem is tudtuk ezt mire vélni, csak utólag gondolkodtunk el azon, hogy vajon Te már érezhettél valamit? Volt olyan, hogy az utcán Mama állt előrébb, Papa hátrébb, és Te futottál Papához, mintha Mama ott se lenne. Amikor felmentünk, akkor pedig előfordult, hogy nem is köszöntél.
A kórházba bár többször bejöttél velem, ott is távolságtartó voltál. Amikor Mama otthon volt, akkor is inkább külön szobába vonultál. Amikor Mamáról, vagy a betegségéről próbáltam beszélni Veled, nem voltál rá hajlandó, hárítottál.
Most kedden volt az első, hogy beszéltél róla. Elalvás előtt a tavaszról beszéltünk, arról, hogy megyünk majd horgászni. Felsoroltad, hogy kik jönnek majd. De Mamát nem mondtad. Majd amkor megkérdeztem, hogy ki jön még, akkor sem őt, hanem Karolinát és Viktort említetted. Rákérdeztem, hogy Mamát miért hagytad ki? Mondtad, hogy mert ő nagyon beteg és nem tud eljönni. De ha meggyógyul, akkor jöhet. Majd megkérdezted, hogy lehet, hogy meg fog halni?
Szintén kedden délelőtt az oviban rajzoltál. A rajzon egy torna matrac volt, az egyik oldalánál pedig sorba egymás mellett sárga "pacák", a pacákban fekete foltok. Kérdeztem, hogy mi az? Mondtad, hogy a matrac melletti sárga foltok szúrós bokrok, a bokrokon a fekete pedig a halál. Olyan érdekes, hogy vajon honnan tudod, hogy a fekete a halál, a gyász színe?
Aztán tegnap vigasztalni próbáltál. Hazahoztad az ovis alvós vizilovad, azt mondtad ő a mamavizi és aludhatok vele, majd ő megvígasztal. Ma is mondtad, hogy a vizi lehet az anyukám, ne szomorkodjak:-)
