Újabb hét, beszoktatás második felvonás

Kicsit tartottam a mai naptól, hogy a hétvége miatt gond lesz a bölcsiben. Nehéz volt az ébredés, fél 8-kor alig tudtalak felkelteni. Ez a legrosszabb talán az egészben, mert ilyenkor gyorsan kikaplak az ágyból, hálózsák le, peluscsere, ruha, cipő fel, gyors kávé hörpintés, majd indulás. 8 előtt 5 perccel értünk be, elég nagy nyüzsgés volt már az átadóban. Gyors cipőcsere után vittelek be a csoportba, ahol egyből pityeregni kezdtél, de szerencsére ahogy betereltek a szobába el is hallgattál. Fél kettőre mentem érted, de még aludtál. Majdnem fél 3 volt mire felébredtél. Mama is bejött érted, nagyon örültél neki. Ma is vigyorogva ébredtél. Erika néni elmondása szerint nem volt semmi gond, reggelire megettél 4 szelet kenyeret (pedig itthon kávét is ittál), ebédet is ettél (a bodyn és a farmeron lévő nyomok alapján spenót vagy sóska volt az ebéd), gond nélkül elaludtál. Vittem Neked pogácsát, benyomtál két vagy három darabot. Aztán kimentünk az IKEA-ba, ahol az étteremnél közölted, hogy hamika, úgyhogy még ott is benyomtál egy gyerek menüt. Aztán a Mamánál kukacot ettél, itthon vacsorára húslevest és banánt. Apropó, kukac...
Kicsit taknyos lettél délutánra, és a bal szemed piros, nem tudom gyulladás, vagy valami történt vele. Kérdeztem is tőled, hogy mi történt a szemeddel, belement valami? Mire közölted: -Kukac. Akárhányszor megnéztem délután és este, mindig mutattad, hogy kukac van benne;-) Na majd holnap rákérdezek, hátha a bölcsiben többet tudnak.

Holnap már bemegyek fél napra dolgozni. Úgyhogy ma volt az utolsó szabadnapom, amit takarítással töltöttem. Közben azon járt az agyam, hogy vége az otthon babázós időszaknak, és mennyi mindent nem csináltam meg, amire azt mondtam, hogy majd ha itthon leszek... És ha eszembe jut, hogy jó pár éve hogy féltem attól, hogy mit fogok én évekig itthon csinálni. Így két év után sem érzem unalmasnak az itthonlétet. Ha csak azt vesszük, hogy nem kell reggel semmit időre csinálni, már jó... Jaj, de fog hiányozni!!!

Tropicárium és Normafa

Szombaton Évivel, Hunorral és Csabival a Tropicáriumba mentünk. Azt hiszem ez volt az a program, amivel egész nyugodtan várhattunk volna még legalább egy évet. Azt hittük érdekelni fognak a halak, a majmok, és a hüllők, de nem... Itthon imádod nézni az akváriumot, eteted is a halacskákat, de valahogy most nem kötött le. Így viszont mi sem tudtunk igazán kikapcsolódni. Két lehetőség volt, vagy valamelyikünk felvett, de az egy idő után nem tetszett Neked, vagy szabadon engedtünk, de annak az lett a vége, hogy előbb-utóbb elrohantál tőlünk. A cápás folyosóra érve gondoltam ez lesz az aminek majd nagyon fogsz örülni. Hát nem jött be... Miközben szebbnél-szebb halak úsztak el körülöttünk, Te csak hajtogattad, hogy -Nem jó. Így gyorsan végigfutottunk rajta. Na de ott volt a rája simogató, ahová ki is van írva, hogy gyermekeink kedvence. Itt már látszott rajtad a lelkesedés. Felemeltelek, majd boldogan nyúltál a vízbe: -Mosom kezet! És ez így ment hosszú percekig. Szerencsére Te megúsztad szárazon, az én felsőm azonban tiszta víz lett.

A trópusi kalandok után bementünk a Camponában lévő Pán Péter játszóházba. Szokás szerint a babakonyhával játszottál, illetve beültél egy kis lábbal hajtós kocsiba, ami olyan volt, mint amilyen a bölcsiben is van.
Hazafelé úton elaludtál az autóban, így a délután számunkra nem volt pihenés.

Tegnap nagyon szép idő volt. Ez az az idő ami eddig hiányzott. Kellemesen meleg, gyönyörű napsütéses nap volt. Felmentünk sétálni egyet a Normafához. A séta előtt persze föl kellett tankolni némi rétessel és forralt borral. Te is ettél, méghozzá az én kedvencemet, a sajtos rétest. Délután együtt szundiztunk a nagy ágyban, majd elmentünk Mátét felköszönteni.

Nagyon gyorsan eltelt ez a hétvége is:-(