2009. 11. 14.

Még mindig (vagy már megint)

Csak hogy ne legyen egyszerű az életünk...
Vasárnap éjszaka, a születésnapodat követően ismét belázasodtál. Már rekedt voltál napközben is, de azt hittük, ez az előző napi hajvágást kísérő hisztinek köszönhető.
Hétfőn immár menetrendszerűen az orvosi rendelő székeit koptattuk. A tüneteid: köhögés, láz, orrfolyás. A diagnózis: vírusfertőzés. A torkod nem volt piros, így a szokásos tüneti kezeléseket alkalmaztuk. Egy-két nap múlva már javulni látszott a helyzet. Mivel Mama is táppénzen van, ő vigyázott Rád. Szerdán amikor elhoztalak tőle, iszonyatosan köhögtél. Bementünk a közeli bioboltba ezüst kolloidért, de azt éppen felújították, így nem tudtunk szerezni. Ezek után az éjszakánk borzalmasan telt, fél 3-tól folyamatosan köhögtél, már féltem, hogy befulladsz. És két lázmentes nap után ismét felment a lázad is. Másnap ugyan már kevesebbet köhögtél, de visszavittünk a doktornénihez. Szegény már mondta, hogy neki van lelkiismeret furdalása, hogy nem tudsz a betegségből kilábalni. Végül antibiotikumot kaptál, aminek nem örülök (a doktornéni sem), de nincs jobb ötletem arra, hogy mi mást tehetnék. Még jövő héten egy pár napot biztos itthon maradsz, aztán remélem végre vissza áll minden a normális kerékvágásba.