Két napja sírsz reggelenként a bölcsiben. Nagyon rossz érzés hallgatni, ahogy kiszűrődik az ajtón, hogy: -Anya, anya. Ilyenkor mindig kétség merül fel bennem, hogy biztosan ez az az út amit járnunk kell? Bár őszintén szólva sok választásunk nincs. Ma állítólag napközben is szomorú voltál, sokat voltál a gondozónénik közelében és egész nap soroltad, hogy -Anya dolgozik, Mama dolgozik, Papszika dolgozik. Holnap nem lesz bölcsi, úgyhogy ismét 3 nap itthon. Kíváncsi vagyok hétfőn mi lesz majd.
