2008. 04. 19.

Kezdetek....

Elahtároztam, hogy kicsit megkésve, majdnem másfél évvel a születésed után, elkezdem összegyűjteni mi minden történik velünk. Sajnálom, hogy nem kezdtem korábban...


Hogy is kezdődött? Apukáddal nagyon régóta ismerjük egymást, én még iskolás voltam amikor egy februári napon találkoztunk. 2002. július 27.-én házasodtunk össze. 2005-ben kezdtük el tervezgetni, hogy milyen is lenne ha lenne egy kisbabánk.

2006. februárjában úgy döntöttél, hogy csatlakozol kis családunkhoz és beköltöztél a pocakomba. Amikor elöször láttalak ultrahangon, még csak egy pici pont voltál. A következő "mozizásra" már apa is jött, akkor már a kis szíved is dobogott. Minden hónapban megnézhettük, hogyan is fejlődsz ott bent. Pocakbéli életed 16. hetében már tudtuk azt is, hogy kisfiú vagy.


Elkezdtünk neveket keresni. Apának is és nekem is sok ötlete volt, de végül a Bánk mellett döntöttünk. Apa szerette volna, hogy második neved is legyen, így a teljes neved Bánk Botond lett. Majd ha nagy leszel eldöntöd melyik tetszik, mi Bánknak fogunk hívni. A pocakosságot nagyon élveztem, sokat simogattalak és Te válaszoltál is a magad módján. Emlékszem hogy mocorogtál amikor görögdinnyét ettem;-) Szerencsére a közös életünk 9 hónapja alatt semmi probléma nem merült fel. A 36. héten még elmentünk egy utolsó ultrahang vizsgálatra, ahol már az arcocskád is tisztán látszódott. Olyan kis pufók pofid volt, hogy nagymamád elnevezett Bucikának. Ez a becenév születésed után is rajtad maradt.


November 10.-ére, péntekre vártuk érkezésedet. De Te megtréfáltál minket. Egy keddi délelőttön még vizsgálara kellett mennem a kórházba. Te a szokásos módon mocorogtál, látszólag jól érezted magad ott bent. Ám éjszaka úgy döntöttél, hogy megnézed mi van itt kint. Apukád bevitt a kórházba és bent is maradt velünk. Ketten voltunk Apuval egy szép szülőszobában, zenét hallgattunk és vártuk, hogy megérkezz. Végül 2006. november 8.-án, hivatalosan 8 óra 8 perckor világra jöttél! Nagy baba voltál, 4050 gramm és 58 cm, és természetesen gyönyörű! Apa végig velünk volt, segített nekünk. Elöször ő tartott a karjában. Békésen szundikáltál. Én csak később foghattalak meg. Még egy kicsit együtt voltunk mi hárman, majd téged elvittek a többi baba közé. Így kezdődött...


"Mikor megszületik egy várva-várt gyermek,
az élet dolgai új értelmet nyernek.
Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,
új fénnyel ragyognak a világra hárman."