I love (?) Madagaszkár

Még soha nem volt egész estés film amibe beleszerelmesedtél volna. Papa még régebben kapott egy Madagaszkár DVD-t, ami hónapokig a polcon állt érintetlenül. Aztán a hosszas betegeskedés ideje alatt Mamáéknál megnézted. Azóta ezzel kelünk, ezzel fekszünk.
Múlt héten a szülinapodra Éviéktől megkaptad a második részt, így most azt nézhetjük ronggyá. Már kívülről fújod (mi is) a szöveget, gyakran idézel is belőle. Időnként próbálunk rávenni, hogy valami mást is nézzél, de hajthatatlan vagy egyelőre. Kíváncsi vagyok meddig tart az őrület.

A rendőrcsalád

Fogalmam nincs honnan jött ez az egész, de ha Bánk autózik (nagyritkán), vagy vonatozik (gyakrabban), akkor a "forgatókönyv" mindig így zajlik:

1. Indulás
-Beszállnak a rendőrbácsik, rendőrnénik, RENDŐRGYEREKEK.

2. Érkezés
-Kiszállnak a rendőrbácsik, rendőrnénik, RENDŐRGYEREKEK.
Kizárólag ebben a sorrendben!

Nem tudok rájönni, hogy hol látta-hallotta ezt, rendőr ismerősünk nincs, találkozni se nagyon találkoztunk még rendőrökkel, a rendőrgyerekekről nem is beszélve:-D

Száraz lábbal a Duna alatt

Keresztapu ezt a címet adta annak a programnak, amit múlt hét szombatra, november 21.-ére szervezett. Fecó mérnökként dolgozik a 4-es metró építésén, és meghívott minket is, hogy nézzük meg hogy is zajlik az építkezés.
Este 7-kor találkoztunk a Gellért téren, ahol kaptunk esőkabátot, gumicsizmát, és fejfedőt. Lifttel lementünk a mélybe, ahol kisvasúttal jutottunk el a fúrópajzsig, ami a Kálvin térnél van.
Nem tudom mire számítottam, talán leginkább egy sötét alagútra, ehhez képest hatalmas terek, rengeteg ember és iszonyatos nagy muka folyt odalent. Az emberek éjjel-nappal dolgoznak a föld alatt. Kíváncsi vagyok milyen érzés lesz majd a kész állomásokon állni, így, hogy bepillantást nyerhettünk, hogyan is készül a 4-es metró.
Sajnos a képek nem tudják visszaadni azt amit ott tapasztaltunk, de azért felteszek néhányat.

Vissza a bölcsibe

Mivel a gyógyszered múlt hét szerdán elfogyott, úgy döntöttem, csütörtökön ismét mehetsz bölcsibe. Mindezt már nem is tudom pontosan hány hét után, minden esetre október 16.-a óta összesen 4 napot tudtál menni. Apa persze nem értett egyet velem, ő várt volna hétfőig, de én úgy gondoltam jobb lesz, ha egy rövid héttel kezdünk. Természetesen már előre mondogattad, hogy nincs kedved bölcsibe menni, de szerencsére mikor odaértünk nem balhéztál.
Viszont éjjel bepisiltél, ami nem jellemző, majd ezt követően pénteken délután a bölcsiben is (az igaz, hogy ott legalább elindultál a wc felé). Szombaton a Mamáéknál aludtál, bár mondtad, hogy nincs kedved, amin meg is lepődtünk, mert mindig szívesen maradtál náluk. Végül ahogy elmentünk bepisiltél, majd hajnalban is.
Ezek után hétfőn úgy vittelek be a bölcsibe, hogy szó szerint be kellett ráncigálni, és zokogva váltunk el. Erika vett át, de hátrafeszítve a tested üvöltöttél. Elmondásuk szerint nem tartott sokáig a balhé, és szerencsére szombat óta baleset sem volt. Minden esetre nem tetszik ez nekem, valami csak van a háttérben. Amit tudunk tenni, hogy megpróbálunk még jobban figyelni Rád, és többet EGYÜTT játszani.

Még mindig (vagy már megint)

Csak hogy ne legyen egyszerű az életünk...
Vasárnap éjszaka, a születésnapodat követően ismét belázasodtál. Már rekedt voltál napközben is, de azt hittük, ez az előző napi hajvágást kísérő hisztinek köszönhető.
Hétfőn immár menetrendszerűen az orvosi rendelő székeit koptattuk. A tüneteid: köhögés, láz, orrfolyás. A diagnózis: vírusfertőzés. A torkod nem volt piros, így a szokásos tüneti kezeléseket alkalmaztuk. Egy-két nap múlva már javulni látszott a helyzet. Mivel Mama is táppénzen van, ő vigyázott Rád. Szerdán amikor elhoztalak tőle, iszonyatosan köhögtél. Bementünk a közeli bioboltba ezüst kolloidért, de azt éppen felújították, így nem tudtunk szerezni. Ezek után az éjszakánk borzalmasan telt, fél 3-tól folyamatosan köhögtél, már féltem, hogy befulladsz. És két lázmentes nap után ismét felment a lázad is. Másnap ugyan már kevesebbet köhögtél, de visszavittünk a doktornénihez. Szegény már mondta, hogy neki van lelkiismeret furdalása, hogy nem tudsz a betegségből kilábalni. Végül antibiotikumot kaptál, aminek nem örülök (a doktornéni sem), de nincs jobb ötletem arra, hogy mi mást tehetnék. Még jövő héten egy pár napot biztos itthon maradsz, aztán remélem végre vissza áll minden a normális kerékvágásba.

A szülinapról

Izgatottan vártad a vasárnapot, már két hete visszaszámoltunk a nagy napig. Sajnos a vasárnap rohanósra sikeredett nekem az előző napi bevásárlás közben olyan migrénem lett, hogy délután használhatatlan voltam. Apa szolidaritásból szintén nem csinált semmit, így minden vasárnapra maradt. Mondanom sem kell milyen jókedvűen telt a délelőtt. Délben elmentetek a hidegtálakért és a tortáért (persze azt nem láthattad). Próbálkoztunk altatással is, de sikertelenül. Nagyon izgultál már, egész délelőtt kérdezted, hogy mikor jön már a tortád. 3 óra után megérkeztek az első vendégek, és elkezdődött a buli. Szokás szerint nagyon élvezted, hogy körülötted forog a világ. Mátéval játszottatok, gitároztatok, rohangáltatok. Vacsora után végre jöhetett a torta és megkaptad az ajándékokat is. Minden nagy sikert aratott. Ancsáéktól, Krisztáéktól a hőn áhított Moon Sand készletet és egy mellényes pulóvert, Mamától és Papától a szintén vágyott játék laptopot és Anna Peti és Gergő könyvet, Viktortól és Karolinától fa gyorsvonatot és kárómintás pulóvert (ami az én álmom volt:-), tőlünk pedig snack bárt kaptál. Nagy részét még aznap, a maradékot pedig másnap ki is próbáltunk. Örülök, hogy megint jól sikerült a banzáj, de azért elfáradtunk:-) Sajnos az e hétvégére tervezett zsúr elmarad, de jövő hét vasárnap megpróbáljuk bepótolni.

Kisbabából nagyfiú

Hihetetlen, de már három éves vagy. Minden pillanatát fel tudom idézni a három évvel ezelőtti napnak, olyan, mintha tegnap lett volna. És hol van már az a kis pihe-puha, baba illatú szuszogó kis csomag?
Persze nem kesergünk, mert helyette van egy jóképű, okos szöszke nagyfiúnk.

Vége...

A szombaton Rád törő, és vasárnapra kiteljesedő betegséged hétfőre szinte nyomtalanul eltűnt. Vasárnap ugyan már csak hőemelkedésed volt, de semmit nem ettél és nem ittál, minden korty és falat nyelése közben zokogásban törtél ki. Még sosem volt ilyen. Két napig könyörögtünk, hogy hadd nézzünk bele a torkodba, de nem engedted. Vasárnap estére sikerült rávenni téged, hogy és bekukucskáltunk a szádba. A torkod telis-tele volt hólyagokkal, elég vacakul nézett ki. Még aznap egy kedves ismerős felajánlotta segítségét, ami olyannyira működött, hogy hétfőn már enni is tudtál, hőemelkedésed sem volt, és a doktornéni is azt mondta, hogy piros a torkod, de közel sem olyan rossz, mint a múltkori betegségnél.

Bölcsibe azért nem vittünk, kedden, szerdán Apa, ma a Mama, holnap pedig én vigyázok Rád.

Közben készülünk a szülinapodra, takarítgatunk, megrendeltük a hidegtálat, tortát, úgyhogy már csak az ablakpucolás, kisebb takarítás és italok beszerzése maradt hátra.

Vasárnap a család jön köszönteni Téged (megint leszünk egy páran, szám szerint 16 fő), jövő hét vasárnap pedig a mi és a Te barátaid jönnek. Keresztmamiék, Éviék, Timikéjék, és Mesiék. Ez lesz az első gyerekzsúrod.

Már megint...

Előzmény:
Múlt hét szerdán hajnalban bepisiltél, méghozzá úgy, hogy éjjel egyszer felkeltél pisilni. Másnap a bölcsiben alvásból sírással ébredtél, hogy pisilned kell, de a wc-ig már nem értél el. Ági délután mondta, hogy sokat jártál wc-re délelőtt is. Következő éjszaka sajnos újra bepisiltél, ez már gyanús volt, ugyanis mióta szobatiszta lettél, ritkán fordult elő baleset, pláne nem egymás után. Csütörtökön úgy döntöttem, ha tudom megoldom, hogy ne kelljen bemenned bölcsibe. Valószínűleg felfáztál. Így pénteken elvittelek a munkahelyemre, aminek nagyon örültél.
Szerencsére nálunk csütörtökön és pénteken viszonylag kevesen dolgoznak, így nem okoztál problémát. Sőt, szerintem nagyon jól elvoltál. Nem érzékeltem, hogy sokat kellett volna pisilned napközben, aminek kifejezetten örültem.

Aztán jött a szombat. Temetőbe készültünk. Elkezdtelek öltöztetni, és amikor levettem a pizsidet éreztem, hogy meleg a tested. Nem tévedtem, 37,6 volt a hőd. Egy óra múlva már jóval 38 fölött, jöhetett a lázcsillapító szirup. Ebéd körül ismét 39 közelében járt a lázad, ekkor már kúpot adtunk. Mivel Mamáék itt voltak ebédre, nem akartál aludni, de 4 körül elnyomott az álom. Az alvás után ismét lázzal ébredtél. Kaptál szirupot, majd átvittünk Mamához, mert színházjegyünk volt. Nem hagytunk ott, és mivel ez egy rövid darab volt, még ébren voltál amikor érted mentünk. Sajnos ismét 39 fok fölött volt a lázad, úgyhogy újra jött a kúp. Viszont a jó hír, hogy éjjel legalább nem kellett fájdalomcsillapítózni és most reggel sincs lázad.
Én a manduládra gyanakszom, eléggé be van dagadva a nyakad. Az evés is nehézkes, fájlalod a torkod.

Holnap Öcsike vigyáz Rád, aztán majd meglátjuk mi lesz, mert ez elég rosszkor tört ránk.

Dédi 92 éves lett!

Múlt hét pénteken munkaszüneti nap volt, így aznap délután tartottuk Dédi születésnapját. 92 éves lett. Volt mindenféle finomság, és persze torta is. Vittünk neki tüzijátékot is, ennek szerintem Te és Máté örültetek a legjobban. Mátéval egyébként rögtön csináltatok egy kis zenekart, gitároztatok és énekeltetek. Jókat mulattunk rajtatok. Ezen kívül felfordították az egész lakást, és annyit rohangáltál, bepótoltad az egész heti itthonlétet.