Hosszú hétvége

A nyár utolsó előtti hétvégéjén Bánkra utaztunk. Most kivételesen nem nem a Tengerszem, hanem a Bánkgyöngye Panzióban foglaltunk szállást. Ide kutyákat is lehet vinni. Nagyon jó időnk volt, horgásztunk, napoztunk, mi ketten pedig elmentünk a strandra. Pancsoltunk egyet és szerettünk volna vízibiciklizni is, de olyan hosszú várólista volt, hogy végül lemondtunk róla. Kivételesen halat is fogtunk, úgyhogy nem jöttünk el üres kézzel.
A horgászat után vacsizni mentünk a Tengerszem étteremben. Nagyon szeretünk ide járni, már ismerősként fogadnak minket. Ismét finomságokat ettünk, Te az én hagymalevesemből ettél, majd rántott húst rendeltél, amit egy falat kivételével meg is ettél, az csak azért maradt ott, mert az asztalra borulva beájultál (reggel fél 6-kor keltél, ekkor pedig este 8 óra volt). Vacsi után elfoglaltuk a szállást, átöltöztettelek, de fel sem ébredtél. Reggel 8-ig aludtál.
Vasárnap Hollókőre látogattunk el. Sok időnk nem volt, így csak egy sétát tettünk az ófaluban. Benéztünk a közönség előtt is megnyitott házakba. Van itt fazekas, palócbaba készítő, kosárfonó, tűzzománc készítő, stb. Tudtam volna válogatni a szebbnél-szebb portékák között, de azt hiszem a havi fizetésem nem lett volna elég rá.
Délután kettő körül indultunk haza, mert 4 órára hivatalosak voltunk Timike szülinapjára. A bulira persze némi késéssel értünk oda. Hárman voltatok, Timi, Mesi és Te. Úgy játszottatok, mintha előző nap találkoztatok volna utoljára, pedig már jó pár hét telt el azóta. Jó sokáig maradtunk, 9 körül értünk haza. Így ágyba is későn kerültél, pedig másnap nagy nap volt, kezdődött az ovis beszoktatás!

Augusztus 20.

Idén kivételesen itthon voltunk ezen az ünnepnapon. Én világ életemben nagyon szerettem augusztus 20.-át. Még a mai napig emlékszem a régi jó vízi- és légi parádéra, amire minden évben kivittek minket Papáék.
Sajnos ilyen már nincs manapság, sőt, idén még a már több éve zajló Red Bull Air Race-t sem engedélyezték. A hagyományos tűzijáték azonban meg lett tartva, és megígértük Neked, hogy arra ki is megyünk.

Előtte még délután kilátogattunk a rakpartra, ahol a Lajta hadihajó újrakeresztelését lehetett megnézni, amit hajófelvonulás kísért. Persze Téged nem kötött le a ceremónia, csak a díszsortűznél kezdtél figyelni, de akkor meg rögtön a nyakamba ugrottál:-)
Érdekes egyébként, hogy még augusztus elején Keresztmamiékkal kint voltunk a Margit szigeten és hazafelé láttuk a Lajta hadihajót, akkor vontatták a szerelőműhelybe és még csupasz volt. Persze akkor még nem tudtuk mi az, olyan volt mint egy díszlet. De azét Apa lefényképezte.:-D

A Lajta, még csupaszon, fegyverzet nélkül:

És készen:

A hajófelvonulás után hazafelé szerencsére bealudtál a kocsiban, így már biztos volt, hogy bírni fogod az estét. Kora este már nagyon izgatott voltál, alig vártad, hogy elinduljunk a tűzijátékra. Útközben kaptál egy világítós ördögszarvat (tele volt mindenféle villogó "gyönyörűséggel" az egész rakpart). A pesti rakpartra mentünk, szerencsére itt még elviselhető volt a tömeg.
A tűzijáték nagyon tetszett Neked, a nyakamat ölelve nézted végig. Még utána is sokat beszéltél róla, soroltad, hogy milyen színű rakétákat lőttek fel.
Nem tudom én mikor voltam utoljára "élőben" tűzijátékon (a Te megszületésed után a tetőről néztük egyszer, tavaly pedig Balatonon voltunk), de annak ellenére, hogy szerényebbnek hirdették, szerintem az egyik legszebb tűzijáték volt.

Feketeleves

Több, mint egy hónap eltelt a bölcsiszünet kezdete óta. Ez idő alatt főleg Mama és Papa, ritkábban, 2 hetet pedig velünk töltöttél. A délutáni alvások szinte teljes egészében kimaradnak a napirendedből, sőt már nem is igényled szerintem, mert így is pörögsz este 9-10-ig. Pedig néha nekünk is jól jönne az délutáni kis pihenés, szunyókálás.
Ami viszont ennél is nagyobb gondot okoz, hogy az utóbbi időben borzasztó szemtelen lettél velünk, visszabeszélsz, és olyan hangnemet engedsz meg magadnak, amitől egy pillanat alatt falra lehet mászni. Fogalmunk nincs miért alakult ez így, mihez köthető a viselkedésedbeli változás. Minden esetre egyre jobban belefáradunk már az örökös harcba, nekem már sokszor nincs is erőm vitázni Veled. Megvárjuk az ovikezdést, de ha nem változik a helyzet muszáj lesz keresni egy szakembert.
Mi lesz itt kamaszkorban?

Nekem a Balaton a Rivéra

Ismét kicsit el vagyok maradva az írással. Az ok, hogy múlt héten nyaralni mentünk Balatonlellére.
Előtte való héten a munkahelyemen volt hajtás, úgyhogy sem időm, sem energiám nem volt írni.

Az idei nyaralásunk a tavalyihoz hasonlóan nagyon jól sikerült. Keresztmamival, Jucikával, Keresztapuval és Botival utaztunk. Még soha nem jártunk Lellén, de már sok jót hallottam róla, főleg kisgyermekesektől. A hely nem okozott csalódást, tényleg nagyon szép volt.
A szálloda közvetlenül a vízparton volt, és szerencsére még rögtön az első napokban felfedeztük, hogy Boglár felé gyönyörű szabad strand van. Széles füves terület, gondozott partszakasz, hatalmas, árnyékot adó fák. Tömeg pedig egyáltalán nem volt, a strandolók eloszlottak a nagy területen. Egy nap volt, amikor ellátogattunk a népszerű Napfény strandra, amiből nekünk az az egy nap is bőven elég volt. Bár hétköznap volt, rengeteg ember próbált helyet találni magának, így a nap végére már a vízpartra lejutni is kalandos volt. A Napfény strand egyik vonzereje a feltöltött, homokos partszakasz, ez azonban ennyi ember között szinte élvezhetetlen volt. Ti gyerekek persze nagyon örültetek a sekély víznek, jókat bandáztatok.
Nagy szerencsénkre Apa barátja Gyuszi épp lent vitorlázott a Balatonon, így felajánlotta, hogy csütörtökön csatlakozhatunk hozzá csapatostul (közben Keresztapuék egyik barátja is csatlakozott hozzánk feleségével és a kisfiúkkal). Kicsit tartottunk tőle, hogy hogy fogjátok bírni Ti, gyerekek, és főleg Jucika, aki még két éves sincs, az egésznapos bezártságot a hajón, de ez a félelmünk alaptalan volt, mert nagyon jól feltaláltátok magatokat. Remek móka volt a kabinba hátul lemenni, majd elől, a tetőablakon kimászni a mi segítségünkkel:-D .Badacsonyba hajókáztunk, de mivel csak gyenge szellő volt, ezt a kb. 1 órás utat sikerült közel 4 óra alatt megtennünk. Igaz, ebben volt egy kis fürdőzés is. Badacsonyban nem volt túl sok időnk körülnézni, ebédeltünk egy jót (csülköt, éljen a reformtáplálkozás jelszóval), Fecó pedig elsprintelt a Németh pincészetbe némi borocskáért. Ez volt az üzemanyag a hazafelé útra:-D. Este 8 körül igen jókedvűen kötöttünk ki. Azt hiszem mindannyiunkat megragadott ez a "fíling", még engem is, pedig azon ritka alkalmakkor, amikor kicsit nagyobb szél jött és megdőlt a vitorlás görcsösen kapaszkodtam amibe csak tudtam.
A többi napunk pancsolással telt, csónakáztunk, vízibicikliztünk, Ti pedig jókat saraztatok a parton. Mi, felnőttek, amikor nem ájultunk be, Catanoztunk esténként.
Az időért is hálásak lehetünk az égieknek, mindössze egy fél nap volt amikor esős idő volt, a többi napon ragyogó napsütésben és melegben volt részünk. Átélhettünk egy jó kis balatoni vihart is (szerencsére éjszaka volt), amit én személy szerint nagyon szeretek. Bár a szobából a fák miatt éjszaka semmi sem látszott a Balatonból, azért szép volt, ahogy az eget megvilágították a villámok.
Nagyon hamar eltelt ez az egy hét, fájó szívvel jöttünk haza.

Juci, Buci:

Pancsi:

Juci fürdik:

Srácok (Erik, Buci, Boti):

Kiscsapat (Gabó, Boti, Erik Juci, Gyuszi kapitány és én):

Fecó és a srácok:

Duci Juci, Moto-moto és Buci:

Buci és a sztármosoly:

Szerelem - Juci és Fecó:

Csónakázunk:

Jucika pancsol:

Buci búvárkodás előtt/után:

Boti úszik:


Sziasztok:


Elmélázva:
Napfény strand:


Gut, besser, Gösser 1:


Gut, besser, Gösser 2.:


Buci:

Nessi támad:

Naplemente:



Tájkép:


Lelle:


Buci "úszik":

Bölcsiszünet - 2. hét

Ezt a hetet együtt töltöttük. Bár nem nyaraltunk, de igen tartalmas kis hét volt.
Hétfőn bementünk dolgozni, mert nem lettem kész a munkámmal. Nem mondom, hogy könnyű volt Veled, mert nehéz volt úgy koncentrálnom, hogy 2 percenként akartál valamit, de Te ismét nagyon jól érezted magad a dolgozóban:-) Végül azért kész lettem mindennel, úgyhogy nem volt ebből probléma.
Keddre Keresztmamiékkal beszéltünk meg találkát. Eredetileg úgy volt, hogy kimegyünk a Hajógyári szigetre, de a változékony idő miatt ezt elnapoltuk. Így reggel elindultunk Lőrincre Gabiékhoz. Szerencsére az idő kegyes volt, egyszer volt egy kisebb szemerkélő eső. Jót játszottatok Botival és a csendespihenő alatt, (ahol csak Julika volt hajlandó aludni, de szerencsére Ti is viszonylag csendben voltatok) még beszélgetni is tudtunk Gabival. Hazafelé persze elaludtál a metrón, de kénytelen voltam felébreszteni Téged. Eredetileg ezen a napon étterembe mentünk volna, mert július 27.-én ünnepeltük a 8. házassági évfordulónkat. A gyomornyavalyám miatt azonban nem mertem bevállalni. Ehelyett rendeltünk kaját, amiből talán Te falatoztál a legjobb ízűen.
Szerdán semmi különösebb programunk nem volt, délelőtt kisétáltunk a Lehel-piacra, délután pedig főzőcskéztem.
Csütörtökön Évivel beszéltünk meg programot, az Omszk parkban nemrég megnyitott játszóházba mentünk. Később Keresztmamimék is csatlakoztak hozzánk. Ez a játszóház azt hiszem a legjobb ahol valaha is jártunk. Egy egész napos belépő 1500 Ft (2 éves kor fölött), felnőttnek 500 Ft. Van mászóvár, aminek a vége egy félhomályos kalózszoba, van kislányoknak hercegnő szoba, külön bébijátszó, csúszdás-labdás kütyük, játszószőnyeg ahol lehet autózni, vonatozni, motorozni, bármit. Kint, a kertben kanyargós csúszda, ugrálóvár, hinta, egy hatalmas trambulin, és elektromos versenyautó pálya található. A szülőknek kávézórész is van, itt táboroztunk le mi is. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy nyitástól, délelőtt 10 órától 16 óráig ott voltunk.



















Pénteken Éviékkel egy Margit-szigetes kiruccanást terveztünk, de a reggeli borús idő láttán úgy döntöttünk, mégsem megyünk. Aztán délelőtt kisütött a nap, így kettecskén elindultunk a szigetre. Megnéztük a halas tavat, az állatkertet, majd elindultunk hazafelé, mert elkezdett szemerkélni az eső.
A tegnapi nap takarítással telt, amit annyira, de annyira utálunk mindannyian.
Ma, vasárnap pedig Keresztmamiék jöttek hozzánk ebédre. A terv az volt, hogy még délelőtt elmegyünk megnézni a helikoptereket, amik ilyenkor a Forma 1-re szállítják a nézőket és Mamáék utcájának a végéből, a Duna partról szállnak föl. Végül ez elmaradt, mert Julika elaludt mire ideértek. Ebéd után kihajókáztunk a Margit-szigetre, ahol Botival póni lovagoltatok, sétáltunk egy nagyot, majd hazajöttünk.

Nem mondom, hogy kipihenten vágok neki a jövő hétnek, de azért ez a sok program adott némi energiát amiből táplálkozni lehet a szürke hétköznapokon.