Egy boldogságos nap

Félve írom le, de úgy néz ki túl vagyunk a betegségen. Tegnap nagyon megijedtem, mert csütörtökön már jobban voltál, ettél is (5 hónapos babáknak való bébiételt), pénteken megetettelek paradicsomos halas kajával. valószínüleg nem kellett volna, mert délután újra hasmenésed lett:-( És ami legrosszabb volt, nem akartál inni. Este nem kértél vacsit, de mi nem hagytuk magunkat, aminek következménye az lett, hogy amit beléd eröltettünk, az ki is jött belőled. Már kiskanállal adagoltuk a szörpit, hogy bent maradjon. A kedved viszont jó volt, és reggelre ismét kutya bajod nem volt.
Délelőtt mászkáltunk, ebben semmi izgalmas nem volt, viszont a délutáni alvás annál inkább. Nem akartál szundizni (pedig megint hajnal 5-kor keltél), így a szokásos déli alvás valamikor 3-fél 4 körül kezdődött. Alvás után Apával hármasban játszótérre mentünk. Ez ritka esemény, így közösen nem voltunk túl sokszor. Olyan boldog voltál! Vigyorogtál, ismerkedtél, homokoztál, csúszdáztál, és annyira, de annyira fel voltál dobva, nagyon rég láttunk ilyen vidámnak és felszabadultnak! Volt egy nagyon édes szitu is, odamentél egy idegen kisfiúhoz, aki a csúszda alá volt bújva. El kezdtél kiabálni és mutogatni egy harmadik gyerkőcnek, hogy -Babasz, babasz (ez nálad a baba), majd mikor a kisfiú kidugta a fejét, odamentél, megpusziltad őt, majd megtapsoltad magad.