Itt van az ősz, itt van újra

Hirtelen beköszöntött az ősz. Nem, nem az a kellemes enyhe idő, amiben még szívesen sétálgat az ember, hanem barátságtalan és hűvös idő lett. Mindezt úgy, hogy pénteken még ujjatlan fölsőben járkáltunk, tegnap már hosszú ujjúban, ma meg a hosszú ujjú fölé már kardigánt is kellett húzni. És holnap még hidegebb lesz! Ráadásul az eső is esik mindemellé. Remélem ez csak átmeneti, nagyon durva, hogy egy hét alatt közel 38 fokról 12 fokra csökken a hőmérséklet. Azért bízzunk benne, hogy lesz még olyan idő, hogy nem lesz szükség a nagykabátra.

Hogy a mai napról is írjak. Éviéknél voltunk délután, ahol Hunort felköszöntöttük. Mi felnőttek trécseltünk, amíg Ti játszottatok. Jópofa, hogy Hunort, aki 4 és fél hónappal idősebb nálad, utánozod. Ha bebújik a függöny mögé Te is mész, ha lehasal a földre, Te is lefekszel. Sajnos azonban a durvaságod vele szemben is előjön időnként.

Az elveszett távirányító esete

Pénteken eljött hozzánk Keresztmami és Botond. Jó kis napot töltöttünk együtt, Ti is jót játszottatok. Olyannyira, hogy este vettük észre Apával, hogy a dvd távirányítója eltűnt. Már akkor este keresni kezdtük, sikertelenül. Aztán tegnap végigtúrtuk az egész szobát, minden lehetséges zeg-zugot, a mosógépet, a szennyestartót, a szemetest, sőt Apa még a számítógépet is szétszerelte, hátha oda dobtátok be. Mindent többször is átnéztünk, de semmi... Ma kezdtük újra. Ágyat kihúztuk, szekrények alá benéztünk, míg végül a bárszekrény alatti részben, a mappák és újságok között egy kis fényre lettem figyelmes. Szerencsére olyanok voltak a fényviszonyok, hogy a távirányító lámpájáról visszaverte a fényt és így megtaláltam;-)
Remélem egyszer előkerül a kedvenc sótartóm is, amit másfél hónapja nem találunk.