Keresztmamival, Keresztapuval, Julikával és Botonddal, Vonyarcvashegyen.
Néhány éve Apával jártunk már itt. A strand már akkor is nagyon tetszett, de azóta még szebb lett. Kialakítottak egy homokos partszakaszt is napernyővel, ami igazi tengerparti hangulatot kölcsönöz a helynek. Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian.
Te sokat pancsiztál, ugráltál, illetve dobáltunk a vízben. Karúszóval már néhány tempót úszni is tudsz egy levegővétellel. Ismét bebizonyosodott, hogy igazi vízipók vagy, úgyhogy úszni biztosan viszünk majd.
Az idővel nagy szerencsénk volt, már két hete figyeltem az előrejelzéseket, de nem mondtak túl jó időt. Aztán ahogy közeledett az utazás időpontja, annál biztatóbbá vált az előrejelzés.
Egy nap volt kicsit hűvösebb idő, akkor kirándultunk a közeli kilátóhoz. Kb. fél órás erdei séta vezetett a kilátóhoz, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a Balatonra.
Másnap délelőtt ellátogattunk a kis-balatoni Kányavári-szigetre. A tanösvényre vezető híd és innen a látvány, a tó gyönyörű, de ebben ki is merült minden. A kilátót, mivel életveszélyesnek nyilvánították, lebontották (ahelyett, hogy felújították volna), és valahogy az egész olyan 'van oszt annyi' látszatát keltette. Egy nagyobb madarat sikerült messziről felfedeznünk, de mire Keresztmami és Apa csőre töltött fényképezővel elindultak a madár felé, addigra Te gőzerővel előrefutottál, a madár az ijedségtől elrepült, így nem sikerült megörökítenünk azt sem;-) A délután pancsival telt, bár a strand egy heringes dobozhoz volt hasonlítható ezen a napon (augusztus 20.-a volt).
Este kisétáltunk a partra, hátha látunk tűzijátékot. Szemben a távolban sikerült is felfedeznünk, majd mikor annak vége lett hazasétáltunk, mert fáradtnak tűntél. Fél 10 után volt a közelben is tűzijáték, de sajnos ekkor Ti már aludtatok, a teraszról pedig nem láttunk semmit a magas fák miatt.
Az utolsó előtti nap szintén egész napos strandolással telt, majd elmentünk búcsúvacsizni az előző napokon már bevált étterembe. Amíg mi vártuk a vacsit, Ti nagyon jót rohangáltatok Botonddal a játszótéren, és valami szörnyeteget kergettetek, amit fogalmam sincs honnan szedtetek. A vacsi alatt megállapítottuk, hogy most kezdünk kikapcsolni, úgyhogy még egy hetet ott kellett volna töltenünk.
Botonddal egyébként jól eljátszottatok, bár ez néha abból állt, hogy egymást vittétek bele a "jóba". Időnként még ki is osztottátok egymást, de volt, hogy ez tettlegességig is fajult. Különösebb probléma nem is volt ebből, hasonló erőviszony áll fent kettőtök között.
És hogy nekünk miről szólt: Catan partik, koktélok, finom borok, jegeskávé és végre igazi, baráti beszélgetések.
Kár, hogy ilyen hamar eltelt...
Pancsi a parton:
Kilátó:
Kányavári-sziget:
A kis csapat:
Srácok:
Vizibicó:
Néhány éve Apával jártunk már itt. A strand már akkor is nagyon tetszett, de azóta még szebb lett. Kialakítottak egy homokos partszakaszt is napernyővel, ami igazi tengerparti hangulatot kölcsönöz a helynek. Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian.
Te sokat pancsiztál, ugráltál, illetve dobáltunk a vízben. Karúszóval már néhány tempót úszni is tudsz egy levegővétellel. Ismét bebizonyosodott, hogy igazi vízipók vagy, úgyhogy úszni biztosan viszünk majd.
Az idővel nagy szerencsénk volt, már két hete figyeltem az előrejelzéseket, de nem mondtak túl jó időt. Aztán ahogy közeledett az utazás időpontja, annál biztatóbbá vált az előrejelzés.
Egy nap volt kicsit hűvösebb idő, akkor kirándultunk a közeli kilátóhoz. Kb. fél órás erdei séta vezetett a kilátóhoz, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a Balatonra.
Másnap délelőtt ellátogattunk a kis-balatoni Kányavári-szigetre. A tanösvényre vezető híd és innen a látvány, a tó gyönyörű, de ebben ki is merült minden. A kilátót, mivel életveszélyesnek nyilvánították, lebontották (ahelyett, hogy felújították volna), és valahogy az egész olyan 'van oszt annyi' látszatát keltette. Egy nagyobb madarat sikerült messziről felfedeznünk, de mire Keresztmami és Apa csőre töltött fényképezővel elindultak a madár felé, addigra Te gőzerővel előrefutottál, a madár az ijedségtől elrepült, így nem sikerült megörökítenünk azt sem;-) A délután pancsival telt, bár a strand egy heringes dobozhoz volt hasonlítható ezen a napon (augusztus 20.-a volt).
Este kisétáltunk a partra, hátha látunk tűzijátékot. Szemben a távolban sikerült is felfedeznünk, majd mikor annak vége lett hazasétáltunk, mert fáradtnak tűntél. Fél 10 után volt a közelben is tűzijáték, de sajnos ekkor Ti már aludtatok, a teraszról pedig nem láttunk semmit a magas fák miatt.
Az utolsó előtti nap szintén egész napos strandolással telt, majd elmentünk búcsúvacsizni az előző napokon már bevált étterembe. Amíg mi vártuk a vacsit, Ti nagyon jót rohangáltatok Botonddal a játszótéren, és valami szörnyeteget kergettetek, amit fogalmam sincs honnan szedtetek. A vacsi alatt megállapítottuk, hogy most kezdünk kikapcsolni, úgyhogy még egy hetet ott kellett volna töltenünk.
Botonddal egyébként jól eljátszottatok, bár ez néha abból állt, hogy egymást vittétek bele a "jóba". Időnként még ki is osztottátok egymást, de volt, hogy ez tettlegességig is fajult. Különösebb probléma nem is volt ebből, hasonló erőviszony áll fent kettőtök között.
És hogy nekünk miről szólt: Catan partik, koktélok, finom borok, jegeskávé és végre igazi, baráti beszélgetések.
Kár, hogy ilyen hamar eltelt...
Pancsi a parton:
Kilátó: 
Kányavári-sziget:
A kis csapat:
Srácok:
Vizibicó:
