Kicsit féltem az "újrakezdéstől", miattad is, és magam miatt is, hogy milyen lesz újra elkezdeni dolgozni;-)
Szerencsére semmi extra nem várt rám. Bár a hétfői nap elég sokat sírtál. Úgy kezdődött, hogy reggel annak ellenére, hogy ébresztenem kellett Téged, jó kedved volt. Megittad a szokásos maci kávédat, majd elkezdtelek öltöztetni. Mivel a lakásban nagyon meleg van, kinyitottam a bejárati ajtót. Egyszer csak zörgött a biztonsági rács, gondolom szomszéd jött haza a kutyával, persze Te ezt nem tudhattad és megörültél:
-Jön a Papszi!
-Nem jön a Papszi, elment dolgozni.
-Felöltözünk, megyünk a Mamájoz.
-Nem megyünk a Mamához, megyünk a bölcsibe.
(na itt már eltörött a mécses)
-Anya...
-Anya megy dolgozni.
-Anya is jön bölcsibe.
-Nem lehet, anyának dolgoznia kell.
No, innentől egész a bőlcsődéig sírtál. Öltözés alatt is kapaszkodtál belém, aztán Ági ölbe vett, én pedig elbúcsúztam. Amíg pakoltam a ruháidat füleltem, de nem hallottam a hangod. Később kiderült, hamar elhallgattál, jó kedved volt, ettél-ittál rendesen.
A sírás tegnap is és ma reggel is megvolt, de egyértelmű, hogy nekem szóló műsor.
És az én munkámról. Szerencsére hétfőn még nem kellett megszakadni a munkától, sőt igazán csak ma indult be az élet, így volt két napom rá, hogy visszazökkenjek. Nem is éreztem, hogy eltelt két hét az utolsó munkanap óta. Próbáltam ma visszagondolni, hogy milyen volt az élet amikor nem dolgoztam. Olyan messzinek tűnik. És őszintén szólva, néha azért hiányoznak azok az unalmas, egyforma, nemtörténikigazánsemmi napok.
Szerencsére semmi extra nem várt rám. Bár a hétfői nap elég sokat sírtál. Úgy kezdődött, hogy reggel annak ellenére, hogy ébresztenem kellett Téged, jó kedved volt. Megittad a szokásos maci kávédat, majd elkezdtelek öltöztetni. Mivel a lakásban nagyon meleg van, kinyitottam a bejárati ajtót. Egyszer csak zörgött a biztonsági rács, gondolom szomszéd jött haza a kutyával, persze Te ezt nem tudhattad és megörültél:
-Jön a Papszi!
-Nem jön a Papszi, elment dolgozni.
-Felöltözünk, megyünk a Mamájoz.
-Nem megyünk a Mamához, megyünk a bölcsibe.
(na itt már eltörött a mécses)
-Anya...
-Anya megy dolgozni.
-Anya is jön bölcsibe.
-Nem lehet, anyának dolgoznia kell.
No, innentől egész a bőlcsődéig sírtál. Öltözés alatt is kapaszkodtál belém, aztán Ági ölbe vett, én pedig elbúcsúztam. Amíg pakoltam a ruháidat füleltem, de nem hallottam a hangod. Később kiderült, hamar elhallgattál, jó kedved volt, ettél-ittál rendesen.
A sírás tegnap is és ma reggel is megvolt, de egyértelmű, hogy nekem szóló műsor.
És az én munkámról. Szerencsére hétfőn még nem kellett megszakadni a munkától, sőt igazán csak ma indult be az élet, így volt két napom rá, hogy visszazökkenjek. Nem is éreztem, hogy eltelt két hét az utolsó munkanap óta. Próbáltam ma visszagondolni, hogy milyen volt az élet amikor nem dolgoztam. Olyan messzinek tűnik. És őszintén szólva, néha azért hiányoznak azok az unalmas, egyforma, nemtörténikigazánsemmi napok.
