Az elmúlt hetekben annyi hó esett, mint az elmúlt években összesen. Még nálunk, a város közepén is.
Alig vártam, hogy befagyjanak a tavak, hogy végre korizhassunk egyet. Már évek óta nem korcsolyáztunk, és idén mindannyiunknak beszereztünk egy-egy korit. De - ahogy ez mostanában jellemző az életünkre - nem jött össze. Amikorra megszerveztük elmaradt a nagy havazás miatt. Utána Apa beteg lett. Két hete szerdán ment orvoshoz, ahol kiderült, valami vírusos nyavalyája van, amivel otthon kell feküdnie.
Ugyanezen a napon a bölcsiben azzal fogadtak, hogy kötőhártya gyulladás tombol ismét a csoportotokban. Mivel a következő hétre terveztük a maradék szabink kivételét, jött a kérdés mi legyen? Bölcsi és kötőhártya, vagy otthon és torokgyuszi? Ez utóbbit választottuk. Csütörtök éjszaka már annyira köhögtél, hogy Apa elvitt a doktornénihez. Kiderült, Neked is torokgyuszid van. Szerencsére lázad nem volt.
Én még hétfőn dolgoztam, viszont délután úgy döntöttünk, hogy vagytok olyan állapotban, hogy el tudjunk utazni, így foglaltunk szállást. Gondoltuk már nem jöhet közbe semmi. De nem így lett. Az indulás reggelén Jenykét el kellett altatni. Aztán egy darabig gondolkodtunk azon, hogy menjünk-e egyáltalán. De végül elindultunk és nem bántuk meg.
Siófokra utaztunk. Csodálatos idő volt, ragyogó napsütés és minden csupa-csupa hó. Voltunk már télen a Balatonnál, de ilyen fehérnek még nem láttuk. Amerre néztünk csak a vakító fehérség. A szállodába érve berohantál az előtérbe és az első utadba kerülő (aki egyébként valami főnök-féleség lehetett) hölgynek bejelentetted: -Na megérkeztünk! Mondanom sem kell rögtön levetted a lábáról, jó darabig beszélgettél vele, meg is jegyezte, hogy ilyen barátságos kisfiúval még soha nem találkozott. A csevej után felvittük a cuccokat, majd sétálni indultunk. Végigjártuk (igaz csak kocsival), az ismerős helyeket. Nagyon sokat nyaraltunk itt gyerek koromban, majd később Apával is. Szinte minden nyáron el szoktunk ide látogatni.
A mólóhoz többször is elmentünk, megetettük az ott telelő hattyúkat és kacsákat. De a lényeg - legalábbis Neked - a pancsi volt. A szálloda wellness részlegében volt külön gyermek pancsoló is, de az nem igazán kötött le. Inkább a nagy medencében ugráltál, úszkáltál. Olyannyira bátor (vagy inkább vakmerő vagy), hogy még karúszó nélkül is többször belevetetted magad a vízbe. Szerencsére levegőt már ügyesen veszel, így legalább nem nyeltél vizet. Összességében jól éreztük magunkat, bár hazajöttünk egy nappal korábban, mert pénteken farsang volt a bölcsiben. Ja, és korizni most sem sikerült. Talán majd jövőre:-)
Alig vártam, hogy befagyjanak a tavak, hogy végre korizhassunk egyet. Már évek óta nem korcsolyáztunk, és idén mindannyiunknak beszereztünk egy-egy korit. De - ahogy ez mostanában jellemző az életünkre - nem jött össze. Amikorra megszerveztük elmaradt a nagy havazás miatt. Utána Apa beteg lett. Két hete szerdán ment orvoshoz, ahol kiderült, valami vírusos nyavalyája van, amivel otthon kell feküdnie.
Ugyanezen a napon a bölcsiben azzal fogadtak, hogy kötőhártya gyulladás tombol ismét a csoportotokban. Mivel a következő hétre terveztük a maradék szabink kivételét, jött a kérdés mi legyen? Bölcsi és kötőhártya, vagy otthon és torokgyuszi? Ez utóbbit választottuk. Csütörtök éjszaka már annyira köhögtél, hogy Apa elvitt a doktornénihez. Kiderült, Neked is torokgyuszid van. Szerencsére lázad nem volt.
Én még hétfőn dolgoztam, viszont délután úgy döntöttünk, hogy vagytok olyan állapotban, hogy el tudjunk utazni, így foglaltunk szállást. Gondoltuk már nem jöhet közbe semmi. De nem így lett. Az indulás reggelén Jenykét el kellett altatni. Aztán egy darabig gondolkodtunk azon, hogy menjünk-e egyáltalán. De végül elindultunk és nem bántuk meg.
Siófokra utaztunk. Csodálatos idő volt, ragyogó napsütés és minden csupa-csupa hó. Voltunk már télen a Balatonnál, de ilyen fehérnek még nem láttuk. Amerre néztünk csak a vakító fehérség. A szállodába érve berohantál az előtérbe és az első utadba kerülő (aki egyébként valami főnök-féleség lehetett) hölgynek bejelentetted: -Na megérkeztünk! Mondanom sem kell rögtön levetted a lábáról, jó darabig beszélgettél vele, meg is jegyezte, hogy ilyen barátságos kisfiúval még soha nem találkozott. A csevej után felvittük a cuccokat, majd sétálni indultunk. Végigjártuk (igaz csak kocsival), az ismerős helyeket. Nagyon sokat nyaraltunk itt gyerek koromban, majd később Apával is. Szinte minden nyáron el szoktunk ide látogatni.
A mólóhoz többször is elmentünk, megetettük az ott telelő hattyúkat és kacsákat. De a lényeg - legalábbis Neked - a pancsi volt. A szálloda wellness részlegében volt külön gyermek pancsoló is, de az nem igazán kötött le. Inkább a nagy medencében ugráltál, úszkáltál. Olyannyira bátor (vagy inkább vakmerő vagy), hogy még karúszó nélkül is többször belevetetted magad a vízbe. Szerencsére levegőt már ügyesen veszel, így legalább nem nyeltél vizet. Összességében jól éreztük magunkat, bár hazajöttünk egy nappal korábban, mert pénteken farsang volt a bölcsiben. Ja, és korizni most sem sikerült. Talán majd jövőre:-)
