2008. 11. 29.

Nótafa;-)

Mostanában rengeteget énekelsz és mondókázol. Nagyon jókat szoktunk mulatni rajtad, olyan édes ahogy félig érthetően, félig halandzsázva mondod a szöveget. Egyébként sok kis dalt és mondókát ismersz már, ezek közül néhány:
-Jár a toronyóra
-Cifra palota
-Fújja a szél a fákat
-Ciróka, maróka
-Bimm-bamm
-Nyuszi ül a fűben
-Nyuszi Gyuszi fekszik árokban
-Hinta-palinta
-Lánc, lánc
-Megy a gőzös
-Este jó, este jó
-Csipp-csipp csóka
-Lassan forog a kerék
Lehet, hogy más is van a repertoárodban, most hirtelen ennyi jutott eszembe.
És persze mennek még az aktuális gyerekslágerek, mesék zenéi és persze Mikulás dalok;-))

Mindenféle

Nem mintha meglepő lenne, de azokból amiket elterveztem a hétvégére semmi nem lett. Nincs lekvár, és nem csináltam meg azokat a kreatív dolgokat sem amit szerettem volna. Sőt a lakást se díszítettük fel. Ennek oka: tegnap egész délelőtt sétáltunk (a doktornéni mondta, hogy nyugodtan mehetünk levegőzni ha jó idő van), majd ebéd és ezután lefektettünk aludni. Ez olyan jól sikerült, hogy én is közel 3 órát aludtam Veled. Késő délután vásároltunk egyet, jó későn értünk haza. Persze csak azt nem kaptuk meg amiért mentünk.

A mai nap? Punnyadósra sikeredett. Valami csoda folytán 1/4 9-ig aludtál reggel. Ezután megjártuk a szokásos Lottókatikás kőrutat, majd főzés, ebéd, alvás (amiből most én kimaradtam). Délután takarítani próbáltunk órákon keresztül, ami abból állt, hogy mi elpakoltunk, Te pedig nagy csatakiáltások és rohangálás közepette visszahordtad, szétszedted, előpakoltad, stb.

A hurutos köhögés és az orrfolyás sajnos még mindig meg van, de a hangulatod szerencsére jó.

2008. 11. 28.

Isten hozott Julika!

Ma megszületett Keresztmamimék kislánya, Júlianna. Kicsit korábban érkezett a vártnál. 2300 gramm, 49 cm. Szerencsére mindketten jól vannak!

2008. 11. 27.

Itthon

Ma és holnap betegszabin vagyok Veled. Reggel visszavittelek a doktornénihez, aki hosszasan vizsgált. Mondtam neki, hogy éjszaka nagyon köhögtél. Ajánlott egy újabb köptetőt. Már van itthon 3-féle.
Egyébként a köhögésen és orrfolyáson kívül semmi bajod nincs, szokás szerint eleven vagy, futkározol, játszol, ahogy mindig. Mehetünk levegőzni is, bár most délelőttre úgy gondoltam elég lesz annyi, amíg a doktornénitől hazaérünk.
Megpróbálom kihasználni az alkalmat és kicsit kreatívkodni, készülni a karácsonyra. Már hetek óta szeretném kipróbálni az itt található mesés-mákos lekvárt. Egyszer már megvettem a hozzávalókat, de az már elfogyott;-) Talán most lesz időm.

2008. 11. 25.

És már megint betegen

Tegnap Erika néni telefonált a bölcsiből úgy fél 3 körül, hogy belázasodtál. Először Mamát hívtam, mert ő otthon van betegállományban, de nem akart bemenni Érted, nehogy megfertőzzön másokat. Utána Apát riasztottam, aki egyből indult is Hozzád a bölcsibe. Munka után én is egyből az orvosi rendelőbe mentem, ahol még mindig ketten álltak előttünk. Szerencsére egész jól eljátszottál addig, és a lázcsillapítónak köszönhetően a kedved is jó volt.
A vizsgálatot viszont elég rosszul tűrted. Főleg amikor a torkodat próbálta megnézni a doktornéni. Azért nagy nehezen sikerült neki és kiderült, hogy újból a torkod gyulladt be, és nagyon csúnya. Sajnos a váladék is csordogál lefelé, ami miatt köhögsz. És persze az orrod is folyik. Megint antibiotikum kúrát írtak elő:-( Ezt a hetet otthon töltöd, remélem sikerül kikúrálni Téged. Ma Mamával vagy, holnap Apa felügyel, csütörtökön és pénteken pedig én ápollak.

2008. 11. 23.

Az első hó

Imádom a hóesést. Még az sem zavar, ha csak néhány hópehelyről van szó. Tegnap megérkezett az első hó. Első nekifutásként hóvihar formájában, ami látványra úgy nézett ki, mintha fölfelé szállnának a pelyhek. Bebugyoláltunk egy paplanba és kirohantunk az erkélyre hóesést nézni. Második menetben már nagyobb szélfúvás nélkül esett a hó, ekkor lementünk az utcára. Nagyon tetszett Neked, hogy még kesztyűt is húztunk, és amikor megláttad, hogy sapka van a kezemben, egyből felvetetted velem.




Egyébként már készülünk az ünnepekre, folyamatosan hallgatjuk a téli/télapos/karácsonyi zenéket. Persze mindezt gyerek kiadásban. Ha megkérdezzük, hogy ki jön hozzád két hét múlva akkor örömmel közlöd: - Mikulás!
Kíváncsi vagyok mit fogsz majd szólni, a Mikuláshoz "élőben". Gondolom a bölcsibe is jön majd, december 6.-án pedig a Millenárisra megyünk Apa céges Mikulás ünnepélyére.

2008. 11. 19.

Oltás

Tegnap megkaptad a Prevenar (pneumococcus elleni) oltást. Még szeptemberben beszéltünk a doktornénivel, hogy ha közösségbe mész, mindenképp beadatjuk, mert Apa is elég beteges gyerkőc volt, hátha kivédhetjük ezt valamelyest. Időközben ez az oltás ingyenes lett. Már rég megrendeltük, de csak november 18.-ra volt időpont, ami nem is baj, mert előtte úgyis folyamatosan betegeskedtél.
Szerencsére a szurinak nem lett semmi különösebb mellékhatása. Kis hőemelkedésed volt tegnap, de látszólag semmi nem fájt. Az oltást egyébként jól viselted. Apával mentél és csak egy picit sírtál.

Mindenki kidőlt:-(

A vasárnapi szülinapi bulid után mára eljutottunk oda, hogy a vendégsereg 90%-a lebetegedett. Én hétfőn reggel kezdtem el hányni, majd másnap folytattam hasmenéssel. Nem volt vészes, biztos voltam benne, hogy gyomorrontás, így mentem dolgozni is. Kedden Mama hívott, hogy Karolina is beteg, majd kiderült, hogy Ági is, és ami a legszomorúbb, hogy Keresztmami és Keresztpapi is lebetegedett olyannyira, hogy Fecó el is ájult, és mindkettőjüket mentő vitte be a László kórházba:-( Azért aggódom értük legjobban, mert Gabónak már csak néhány hete van hátra szülésig. Holnap kiderül, hogy mi okozta ezt az egészet.
Még tegnap délután megtudtuk, hogy Kriszta is beteg, sőt ő már vasárnap sem érezte jól magát. Szintén tegnap estére pedig Mama is kidőlt.
Kíváncsian várom ezek után hányan jönnek majd el a karácsonyi ebédre;-)

2008. 11. 18.

Jó buli volt

Vasárnap, igaz egy hét késéssel, de megtartottuk a születésnapodat. Sok embert vártunk, sokat készültünk;-) A vendéglista: -Mama, Papa, Viktor, Karolina, Nagypapa, Ági, Ancsa, Máté, Sam, Kriszta, Ricsi, Roni, Toni, Keresztmami, Keresztpapi, Botond és ugye mi hárman.
Az ilyen nagy összejöveteleknél most már szokás szerint műanyagtányéros, hidegtálas vacsit csinálunk. Voltak szendvicsek (tojáskrémes, tonhalas, szalámis,) saláták, fasirgolyó, töltött husi és sajttál.
Az evészet után felköszöntöttünk. Kaptál egy Teletubbies tortát, és én is sütöttem Neked egy Ada-féle fekete erdő tortát. Sajnos ennél a résznél volt egy számomra kellemetlen közjáték is, de ez itt és most nem lényeges. A tüzijátéknak ismét nagy sikere volt és persze nagyon élvezted azt, hogy körülötted forog a világ.




A tortázás után a kis csapat szétszéledt a lakásban, majd egy idő után nagyapád szólt, hogy nem adtuk oda Neked az ajándékokat. Gyorsan összetrombitáltuk a szobába a népet és mindenki átadta az ajándékát. Tőlünk egy triciklit kaptál, ezt már megkaptad előre, hogy tudjuk még használni. Kaptál még pénztárgépet, favonatot, zenélő tigrist, ruhát, fa xilifont, Kipp-kopp könyvet, Anna, Peti és Gergő könyveket, beszélő Elmot.




Fél kilencig tartott a banzáj, utána még kicsit összekaptuk a lakást, majd hulla fáradtan ágyba zuhantunk. És ismét megállapítottuk, hogy kinőttük a lakást;-)

2008. 11. 15.

Eltelt egy hét...

mióta utoljára írtam. Kicsit döcögősen indult hét, de így utólag úgy tűnik, mégis gyorsan eltelt.
Apa múlt hét vasárnap korán hazajött, úgyhogy a hétvége egy napját sikerült teljes egészében együtt tölteni, vásárolgattunk a holnapi szülinapi bulidra.

Sajnos a bölcsiben nem változott semmi, reggel sírva mész, sőt hétfőn, kedden nehezen is hagytad abba. A péntek kicsit jobb volt, bár akkor is pityeregtél. Délután viszont vidám vagy amikor érted megyünk. A köhögésed nem változott, illetve szerdán kicsit jobbnak tűnt, de csütörtökre ismét visszatért:-( De (és ezt gyorsan le is kopogom), egy huzamban már a 7. napot töltötted a bölcsiben. Bízom benne, hogy még húzod is jó hosszú ideig. Addig Apának intéződik itthonra egy céges laptop és hozzáférés, így azokon a napokon, amikor veled valami van, tud majd itthonról dolgozni.

Ma és holnap készülünk a szülinapodra. Jó sokan leszünk, kb. 18-an. Beszámolóval majd jövök.

2008. 11. 08.

Vanda Taylor North: Az élet egy két évessel

Az élet egy kétévessel

Egy fedél alatt élni egy 2 évessel nap, mint nap, igazi csapás és megpróbáltatás - és életem legnagyobb örömei közé tartozik. A két éves kori időszak legfontosabb jellemzője a Teljes Függetlenség és a Részleges Józan Ész.

Tapasztaltabb szülőktől hallom, hogy semmi sem hasonlítható ahhoz, ha az ember egy 2 évessel él, kivéve, ha egy 14 évessel él együtt.

A 2 éves gyerek az szeszélyes - egyik pillanatban vidám és jókedvű, a másik pillanatban visít, mint egy kismalac. Egy 2 éves valószínűleg azon kevés élőlényhez tartozik a Földön, aki szemrebbenés nélkül átvészel egy hajótörést, de hisztériás rohamba tör ki, ha a narancslevét nem a megfelelő pohárba töltjük ki.

Egyszer egy japán barátommal vásároltam, aki abban az időben egyetlen angol szót tudott csak:" water color" (vízfesték). Egy művészellátó boltban jártunk. Az egész este mutogatásokkal, furcsa arckifejezésekkel és jelbeszéddel telt el.

Kommunikálni egy 2 évessel időnként szintén csak így lehet. Tulajdonképpen az egyetlen különbség a két élmény között az, hogy japán barátom nem vetette magát sírva a földre, amikor nem értettem meg.

Nincs vadabb és mérgesebb dolog, mint egy két éves gyerek hisztériás roham közben. A hisztizés elősegíti a gyerek saját személyiségének kialakulását - és a szüleitől való függetlenedését.

Hol fordulnak elő leggyakrabban hisztériás rohamok? Esküvőkön, vagy zsúfolt autóbuszokon. Könyvtárban. Egy forgalmas járda kellős közepén.

Miért szoktak ezek előfordulni? Néha a gyerek egyszerűen éhes vagy fáradt. Néha az zavarja, hogy a felnőtt világ nem érti az ő sajátságos nyelvét. Néha azért tör ki a hiszti, mert a mama nem tudja visszatenni a lehámozott alma héját. A nyilvánosság előtt előforduló hisztériás rohamokat különösen nehéz kezelni. Az ember nem teheti meg azt, hogy elmegy mellőle, ahogyan otthon tenné. (Abban azért biztos vagyok, hogy egy földön fetrengő, rúgkapáló és visító gyerek esetében a gyermekrablás veszélye igen minimális.) Ha megpróbálja az ember ilyen állapotban felnyalábolni a gyerekét, a sípcsontja igen komoly veszélynek van kitéve. Talán a természet ezen az úton jelzi, hogy "hagyjatok békén".

Miért érzi a szülő ebben a helyzetben, hogy szabadkoznia kell a körülötte állóknak egy ilyen frusztrált gyerek viselkedése miatt? Elvégre nem ő fekszik ott bömbölve, bár legszívesebben ezt tenné. Legjobb, ha a szülő ezekre az esetekre tartogat egy-két jó megjegyzést a körülötte álló és bámuló emberek számára: "Ez a gyerek nem is az enyém. Amott találtam a járdán" vagy "Én egy pszichológus vagyok és ez a gyermek segít a tudományos munkámban". Ezek a megjegyzések általában enyhítik a légkört.

Szerencsére akadnak olyan bölcs, nagymama típusú emberek akik egy hiszti kellős közepén csendesen megszólalnak: "Milyen gyönyörű gyerek! Szegény kicsi ma biztosan nem aludta ki magát." Mi szülők mindig hálás szívvel gondolunk rájuk

Térjünk csak vissza. A 2 éves gyerek nem csak egy köteg petárda, ami állandóan az alkalmas helyet keresi, ahol fel lehet robbanni. Ő nagyon kíváncsi, tele van élettel és őszinte gyengédséggel. Ahogyan már említettem, életem legnagyobb örömei közé tartozik, hogy van egy 2 éves gyerekem. A világon ő az egyetlen személy, aki sír, ha elmegyek, és örömtáncot jár, amikor hazaérek.

És a 2 éves még frissen látja az életet. Amikor már beszélni is tud, akkor mi is betekintést nyerhetünk ebbe a világba. Aki felvesz egy madártollat és "madárlevélnek" hívja vagy egy gombostűt látva felkiált: "Mama, ez egy baba szög!" - nos ennek az embernek egy olyan külön világa van, amit én boldogan megosztok vele. Igaz, hogy ez a világ gyakran a padló közelében van és visítós, de nem bánom. Hálás vagyok érte!

Vanda Taylor North

Fordította: Martinovichné Debulay Bianca

Isten éltessen nagyfiú!


BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGA KISFIAM!

Hihetetlen, hogy már két éve köztünk vagy! Annyira emlékszem a születésed napjára, mintha csak most lett volna. Azóta egy sírós kis csomagból egy örökmozgó cserfes kisördög lettél;-)


És hogy mi minden történt ez alatt két év alatt. Először is, megismertük a feltétel nélküli szeretetet. Másodszor rá kellett jönnünk, hogy igen nehéz szülőnek, jó szülőnek lenni. És ha nem is vagyunk azok, legalább megpróbálunk törekedni rá. Nehéz feladat ez, de az amit TŐLED kapunk kárpótol mindenért.

Megnéztem a Babaszobán, mit tud egy ekkora gyerkőc:

Bánk Botond most 2 éves. A(z) 24. hónapban lévő kortársai általában a következőket tudják:




23. hónap
24. hónap
25. hónap





A legtöbb baba


A babák fele


Néhány baba


a babának a fontosabb testrészeit megnevezi
beszédének fele érthető
kérdésre egyszavas választ ad
kétszavas mondatokat mond: "kutya vauu"
magáról kezd beszélni
a dolgokat csoportokba rendezi
a lépcsőn lefelé megy
labdába rúg, fél lábbal egyensúlyoz
absztrakt fogalmakat is megért (pl. előbb - később)
képes a nemeket megkülönböztetni
megtanul ugrani
zenére táncol, tapsol, énekel
3 formát képes helyére tenni
tud ajtót kinyitni
kupakot lecsavarni

22-24 hónapos korban egyedül megy föl és le a lépcsőn, de a fokokra még egyesével lép, azaz előbb mindkét lábával megáll az egyiken, és csak azután lép a következőre. El tudja rúgni a labdát, és nem esik el.

Mire két éves lesz, már több szóból álló mondatokat mond, és két-három mondatos párbeszédeket folytathat. Rövid mondókákat és dalokat is megjegyez. Rengeteget beszél és a felét már meg is lehet érteni, de sok a halandzsa. Szavakkal is jelzi, mit akar, vagy mit szeretne. Néhány színt már megnevez, és akár háromig is elszámol. A bonyolultabb utasításokat is megérti, de a tiltások nagy része még nem rögződik. Mindent újra megpróbál, amit egyébként nem lenne szabad, teszteli, hol van a határ.

Elkezdődik a "miért?"-korszak. Kérdések végtelen áradata indul, amire mindig felelni kell, bármilyen fárasztó. Mindig korának megfelelő szinten, de logikusan válaszoljunk. Már felismeri, hogy ki lány és ki fiú, de saját magát még nem sorolja be egyik csoportba sem.

Ezekben a hónapokban kezd egyértelműen kiderülni, hogy a gyerek jobb- vagy balkezes lesz-e. Szívesen firkálgat és festeget az ujjával. Az egyszerű kirakós feladatokat, amikor egyszerű formákat kell a helyükre illeszteni, már meg tudja oldani.

Lassan kisgyermek alakul a totyogó csecsemőből. Kezdődik a nappali szobatisztaság időszaka, de igen széles az egyéni variáció. A nyári időszak mindig könnyebb ilyen szempontból, mert alig kell kisnadrágon kívül hordani valamit, és rögtön észrevehető a pisilés, kakilás szándéka. Lassan el kell hagyni a rácsos ágyat is. Nagyon sok gyerek ilyenkor már bármikor ki tud mászni belőle.

Megváltozik a viselkedése. Az egyik percben hozzád bújik, babusgatást szeretne, aztán esetleg ellök, és "csak azért is" egyedül akar mindent megcsinálni. Rengeteg energiája van, állandóan megy valahová. Két éves kor körül a baba már valóban egyre inkább szeretne új helyeket és új embereket látni, és egyre jobban igényli más gyerekek társaságát.

Megjelenhet a sötétségtől való félelem és a más, irracionális (képzelt) dolgoktól, pl. szörnyektől való félelem is. Ha racionálisan megpróbálod elmagyarázni, hogy a félelmei alaptalanok, nem ér semmit, mint ahogy az sem használ, ha sötétben hagyod, csak hogy belássa, hogy nincs mitől félnie. Ha fél a sötéttől, érdemes nála égve hagyni egy kislámpát, szörnyek ellen pedig lehet közösen "ellenvarázslatot" csinálni, vagy "szörnyűzőket" kitalálni, a szörnyeket ezzel kinevetni. Az sem katasztrófa, ha néha megengedjük, hogy a szülő ágyában aludjon, vagy ha a kiságyát ideiglenesen a szülői hálóba költöztetjük.

Javasolt ellenőrizni (2 éves korban):

  • kb. 50 szót használ, szavakat kezd kapcsolni
  • "Mi ez?", "Mi az?" kérdéseket tesz föl
  • akaratát érvényesíti
  • összerakós játékot összeilleszt
  • önállóan, tisztán eszik
  • kialakulóban van a szobatisztaság
  • firkálásnál a lap szélét betartja
  • jól fut
  • lépcsőn kapaszkodva, mellélépéssel megy
  • páros lábbal ugrál
Nos... úgy látszik a szakirodalom szerint haladunk;-) Bár eléred a 25 hónapos mércét is. A mi ez? miért? korszak nálunk még nem játszik, a szobatisztaság is messzinek tűnik, viszont legalább 5 színt felismersz és megnevezed, és már a mondókázás is nagyon jól meg (bár sokszor még halandzsa is van benne, de sebaj).
Érdekes viszont, hogy az utolsó bekezdésben leírt félelem Nálad is megjelent. És legnagyobb meglepetésemre kb. két hete el is mondtad, hogy mitől félsz. A függönyödön lévő zümiktől (Micimackós függönyöd van, ezen vannak méhecskék). Talán a mesében lévő jelenetek valamelyike ijesztett meg?

És a szülinap... Ezen a héten nem volt ünneplés, de jövő héten megtartjuk. Apa most elutazott, ezért kellett csúsztatni a programot. Most nem is bánom, mert még mindig nem vagy egészséges. Ma este is hőemelkedésed volt, még mindig köhögsz és az orrod is el van dugulva. Remélem ez csak jobb lesz és jövő héten már újult erővel fogadod a vendégsereget.

2008. 11. 07.

Összefüggéstelenül

Mostanában elég gyakran előfordul, hogy látszólag a semmiből elkezdesz valamiről beszélni. Apropó beszélni. Bár mostanában nem nagyon írtam erről, de mióta bölcsibe jársz, rohamosan fejlődik a beszéded. Mondanivalód mindig van, ahogy felébredsz belekezdesz és még altatás alatt is mondod a magadét, igaz, akkor már suttogva;-)
Most már mondatokat is mondasz, sokszor már nem egyes szám harmadik személyben beszélsz magadról (Bucika), hanem egyes szám első személyben. Használod a névelőket is és néha olyanokat mondasz, amiről fogalmunk nincs honnan vetted. Múltkor például a liftben nézted az egyik reklámot, amelyen egy bikinis nő szerepel, és folyamatosan mondogattad rá, hogy csinos néni. Nem tudjuk kitől hallhattad.
És az összefüggés nélküli kis mondókáid.
Tegnap mentünk az IKEAba, amikor belekezdtél a mondókádba az utcán:
-Ott a csinos néni (velünk szemben egy, kb. 60 éves néni volt, gondoltam ő nem hasonlít a bikinis nénire, úgyhogy talán nem rá gondoltál)
-Hol a csinos néni?
-Nem.
-Ki a csinos néni?
-Kriszta (ő az unokatesóm és tényleg csinos, bár ő ezt biztos tagadná)

Majd ezután:
-Én is fogtam halacskát.

Tegnap előtt pedig szintén a semmiből:
-Megettem a savanyú citromot.

Nem tudom honnan jönnek elő, de egyik este például a Tropicariumról és a cápákról kezdél mesélni. Ez azért érdekes, mert valóban voltunk ott kb. egy hónapja, de látszólag nem érdekelt, és hogy a Tropicarium szó hogy maradt meg benned, azt meg végképp nem értem.

Imádsz "telefonálni" is. Ehhez vagy a mi telefonunkat, vagy egy kiszuperált vonalas telefont, vagy Mamáék kaputelefonját, végső esetben pedig Papa vércukorszintmérőjét használod. Így hangzik egy-egy kis beszélgetés.
-Szia, itt vagyok!
-Nem, semmi!
-Persze.
-Szia, szlt (ez nálunk a viszont látásra rövidítve).
Ha kaputelefonon beszélsz, akkor még hozzáteszed azt is, hogy: -Nyitom!

Megy a gőzös

Bucika énekel fürdés közben:

2008. 11. 06.

Szomorú

Két napja sírsz reggelenként a bölcsiben. Nagyon rossz érzés hallgatni, ahogy kiszűrődik az ajtón, hogy: -Anya, anya. Ilyenkor mindig kétség merül fel bennem, hogy biztosan ez az az út amit járnunk kell? Bár őszintén szólva sok választásunk nincs. Ma állítólag napközben is szomorú voltál, sokat voltál a gondozónénik közelében és egész nap soroltad, hogy -Anya dolgozik, Mama dolgozik, Papszika dolgozik. Holnap nem lesz bölcsi, úgyhogy ismét 3 nap itthon. Kíváncsi vagyok hétfőn mi lesz majd.

2008. 11. 04.

Sosem lesz vége

Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű ez a bölcsis történet, de azért reméltem, hogy két betegség között több hét is el fog telni. Nos, tegnap visszavittelek a doktor nénihez, aki mondta, hogy piros még kicsit a torkod, de mehetsz bölcsibe. Mára viszont benáthásodtál, és ha Rád jön, akkor elég csúnyán köhögsz. Már nem tudom mit adhatnék Neked. Most épp Béres cseppel próbálkozunk, hátha... de ha ez sem válik be, akkor már tényleg nem tudom mihez nyúlhatunk.
Holnap minden esetre próbálkozunk egy bölcsi menettel. Két napot mész csak, mert pénteken szünet van, így Apával itthon lesztek.

2008. 11. 01.

Már megint...

4 nap bölcsi után megint lebetegedtél. Tegnap reggel ébredés után melegnek éreztem a fejed és előtt már gyanús volt, hogy motyogtál álmodban. Ébredés után 38,3 volt a lázad. Gyors kupaktanács, hogy mi legyen. Ráadásul Jenny kutyus egész éjjel sírt, nem tudott lábraállni. Nekem viszont muszáj volt bemennem a munkahelyemre, legalább a legszükségesebbeket elintézni. Végül úgy egyeztünk meg Apával, hogy megcsinálom bent amit kell, utána hazajövök és ő mehet dolgozni. Hétfőn, kedden is én leszek Veled. Nem akartam próbaidő alatt "lógni", de egyszerűen muszáj, mert Apának dolgoznia kell. Jövő hét pénteken amúgy sem lesz bölcsi és akkor ő lesz majd szabin.
Szóval Apa elvitt a doktornénihez, aki megállapította, hogy most az orrmandulád van begyulladva. Délután és este még lázas voltál, ma eddig megúsztuk hőemelkedéssel. A kedved amúgy jó, emiatt nehéz is Veled a lakásban bezárva.
Szerencsére az étvágyad sem hagyott el;-) Mostanában annyit eszel, hogy csak lesünk. Persze nem főzeléket, hanem krumplihusikát, lízst, lebest;-)