Haladunk...

Mióta elkezdtük a bölcsit, szeptember vége óta közöttünk alszol. És bár nagyon jó érzés volt amikor éjjel hozzánk bújtál, egy idő után terhessé vált, hogy lerúgtad a vesénket, az arcunkat, és lapjával feküdtem az ágy szélén, mert Neked éppen úgy volt kényelmes. Szóval Apával megbeszéltük, hogy miután leszedtük a karácsonyfát és visszaszállítjuk a nappaliba a szobádban ideiglenesen elhelyezett hibiszkuszt, megpróbálunk visszaszoktatni az ágyadba.
Szombaton kezdtük a procedúrát. Először sírva fogadtad a hírt, majd megbékélve a helyzettel, kicsit nehezen bár, de elaludtál. Az éjszaka viszont nem volt könnyű, 6x, vagy 7x mentünk át hozzád, mert sírtál.
Tegnap ismét kissé szomorúan fogadtad a hírt, hogy külön kell aludnod. Ráadásul mese közben fájlaltad a pocidat, amire Apa mondta rögtön, hogy biztos csak azért, mert nem akarsz ott aludni. De én láttam rajtad, hogy tényleg fájhat... ezért elhatároztuk, hogy mégis köztünk alszol éjjel. Meglepetésünkre azonban nem kértél belőle;-) Így a saját ágyadban aludtál tegnap is. És... csak 1x kellett kelni hozzád. Reggel viszont nyakig kakiban ébredtél (ennek ellenére nagyon jól aludtál a kakiban is). Meg is ijedtem, mert nekem is fáj a gyomrom napok óta, én is rosszul voltam éjszaka, azt hittem megint valami fránya vírus. De szerencsére kiderült, hogy csak kijött az, ami gyötörte este a pocidat. Megkönnyebbültünk...;-)