2009. 02. 13.

Évforduló

Tegnap volt 15 (áááá, még leírni is sok) éve, hogy Apukáddal megismerkedtünk. Régen mindig apró ajándékokkal leptük meg egymást ezen a napon, mára azonban már inkább élmény ajándékokkal ünnepeljük magunkat. Így volt ez tegnap is. Az Operett színházba mentünk, a Szentivánéji álom c. musicalt néztük meg. Nagyon jó volt, meg tudnám nézni még jópárszor.

Kicsit félve az éjszakától Mamáékra hagytunk. És hogy miért is féltünk? Mostanában éjszaka 2X-3X kell kelni hozzád.
Az indulás igen kalandosra sikeredett. Először is nem találtam normális harisnyát, így nem tudtam az általam eltervezett ruhát felvenni. Majd Apa harcolt Veled, mert nem akartál öltözni. Nagynehezen mégis összeszedtünk és elindultunk. Mamáékkal megbeszéltük, hogy bármi gond van, csörögnek éjjel is (ha esetleg felébredsz és nem tudsz elaludni).

Reggel csörgött csak Mama, csupa jó hírekkel. Jól vacsiztál, simán elaludtál (nem úgy, mint itthon), és végigaludtad az éjszakát.

Aztán amikor átmentem érted, kezdődött minden a szokásos rutin szerint. Toporzékolással egybekötött öltözés, délután u.ez csak a bölcsiben előadva, majd késődélután a Mamáéktól hazafelé úgyszintén. Vajon miért kapunk mi külön műsort mindig?