Az élet egy kétévessel
Egy fedél alatt élni egy 2 évessel nap, mint nap, igazi csapás és megpróbáltatás - és életem legnagyobb örömei közé tartozik. A két éves kori időszak legfontosabb jellemzője a Teljes Függetlenség és a Részleges Józan Ész.
Tapasztaltabb szülőktől hallom, hogy semmi sem hasonlítható ahhoz, ha az ember egy 2 évessel él, kivéve, ha egy 14 évessel él együtt.
A 2 éves gyerek az szeszélyes - egyik pillanatban vidám és jókedvű, a másik pillanatban visít, mint egy kismalac. Egy 2 éves valószínűleg azon kevés élőlényhez tartozik a Földön, aki szemrebbenés nélkül átvészel egy hajótörést, de hisztériás rohamba tör ki, ha a narancslevét nem a megfelelő pohárba töltjük ki.
Egyszer egy japán barátommal vásároltam, aki abban az időben egyetlen angol szót tudott csak:" water color" (vízfesték). Egy művészellátó boltban jártunk. Az egész este mutogatásokkal, furcsa arckifejezésekkel és jelbeszéddel telt el.
Kommunikálni egy 2 évessel időnként szintén csak így lehet. Tulajdonképpen az egyetlen különbség a két élmény között az, hogy japán barátom nem vetette magát sírva a földre, amikor nem értettem meg.
Nincs vadabb és mérgesebb dolog, mint egy két éves gyerek hisztériás roham közben. A hisztizés elősegíti a gyerek saját személyiségének kialakulását - és a szüleitől való függetlenedését.
Hol fordulnak elő leggyakrabban hisztériás rohamok? Esküvőkön, vagy zsúfolt autóbuszokon. Könyvtárban. Egy forgalmas járda kellős közepén.
Miért szoktak ezek előfordulni? Néha a gyerek egyszerűen éhes vagy fáradt. Néha az zavarja, hogy a felnőtt világ nem érti az ő sajátságos nyelvét. Néha azért tör ki a hiszti, mert a mama nem tudja visszatenni a lehámozott alma héját. A nyilvánosság előtt előforduló hisztériás rohamokat különösen nehéz kezelni. Az ember nem teheti meg azt, hogy elmegy mellőle, ahogyan otthon tenné. (Abban azért biztos vagyok, hogy egy földön fetrengő, rúgkapáló és visító gyerek esetében a gyermekrablás veszélye igen minimális.) Ha megpróbálja az ember ilyen állapotban felnyalábolni a gyerekét, a sípcsontja igen komoly veszélynek van kitéve. Talán a természet ezen az úton jelzi, hogy "hagyjatok békén".
Miért érzi a szülő ebben a helyzetben, hogy szabadkoznia kell a körülötte állóknak egy ilyen frusztrált gyerek viselkedése miatt? Elvégre nem ő fekszik ott bömbölve, bár legszívesebben ezt tenné. Legjobb, ha a szülő ezekre az esetekre tartogat egy-két jó megjegyzést a körülötte álló és bámuló emberek számára: "Ez a gyerek nem is az enyém. Amott találtam a járdán" vagy "Én egy pszichológus vagyok és ez a gyermek segít a tudományos munkámban". Ezek a megjegyzések általában enyhítik a légkört.
Szerencsére akadnak olyan bölcs, nagymama típusú emberek akik egy hiszti kellős közepén csendesen megszólalnak: "Milyen gyönyörű gyerek! Szegény kicsi ma biztosan nem aludta ki magát." Mi szülők mindig hálás szívvel gondolunk rájuk
Térjünk csak vissza. A 2 éves gyerek nem csak egy köteg petárda, ami állandóan az alkalmas helyet keresi, ahol fel lehet robbanni. Ő nagyon kíváncsi, tele van élettel és őszinte gyengédséggel. Ahogyan már említettem, életem legnagyobb örömei közé tartozik, hogy van egy 2 éves gyerekem. A világon ő az egyetlen személy, aki sír, ha elmegyek, és örömtáncot jár, amikor hazaérek.
És a 2 éves még frissen látja az életet. Amikor már beszélni is tud, akkor mi is betekintést nyerhetünk ebbe a világba. Aki felvesz egy madártollat és "madárlevélnek" hívja vagy egy gombostűt látva felkiált: "Mama, ez egy baba szög!" - nos ennek az embernek egy olyan külön világa van, amit én boldogan megosztok vele. Igaz, hogy ez a világ gyakran a padló közelében van és visítós, de nem bánom. Hálás vagyok érte!
Vanda Taylor NorthFordította: Martinovichné Debulay Bianca
