T-Com gyermeksziget

Éviékkel a T-com gyermekszigetre mentünk ma, ők már jártak ott máskor is. Kis kavarodás után sikerült is odatalálni a Hajógyári szigetre. Felköszöntöttük Hunort szülinapján (2 éves volt csütörtökön), aztán elindultunk játszani. Először a Liberó játszósátrába mentünk be, de ott rövid babakonyházás után ki is szaladtál. Aztán egy vizi játékos placcot néztünk meg, ott kicsit pancsoltál, majd találtál egy neked való kis csúszdát, ahol egész sokáig csúszdáztál. Megnéztünk még egy játszós sátrat, de ott csak ide-oda üldögéltél a kis műanyag székeken, illetve egy dömperbe próbáltad még betuszkolni a popódat. Aztán Évivel betettünk Téged és Hunort egy ugrálóvárba, Hunor nagyon élvezte, Te viszont rögtön ki is másztál belőle. Elindultunk körbenézni hátha találunk még valami izgalmas dolgot. Találtunk is egy lufiosztogató lányt, ahol kiválasztottál egy kék lufit és innetől végig húztad magad után. Kaptunk egy ajádék strandlabdát is. Végül egy Nesquik nyuszival is találkoztunk akit Te macinak hívtál;-) Röviden ennyi volt a mai délelőtt, jópofa dolog ez a gyereksziget, sajnálom, hogy csak most hallottunk róla.
Hazafelé elszundítottál a kocsiban, nem aludtál sokat, úgy negyed órát, de ez mégis elég volt arra, hogy itthon ne aludj el. Betettünk az ágyadba, de csak mondtad a magadét. Aztán nagy nehezen bealudtál 3 körül és kis segítséggel 1/4 6-kor felkeltél. Remélem nem lesz ennek éjszaka bőjtje!

Viccát!

Néhány napja örömmel köszönsz boldog-boldogtalannak. Integetsz és közben mondod hogy pápá, vagy szia esetleg sziasztok (bár ez inkább sziatok a szádból). Tegnap délután mentünk át Mamáékhoz és megálltunk egy kutyust megsimogatni. Mikor meguntad elindultál, majd amikor elköszöntem a nénitől (viszlát), Te épp elhaladtál egy munkás fiúkkal teli pad előtt és integettél majd hangosan kiabáltad nekik: Viccát! Többször is elmondtad egymás után, még a srácok is jót mulattak rajtad;-)

Apa névnap, takonykór

Tegnap volt Apa névnapja. Gondoltam meglepem egy olyan vacsival, amit már rég nem készítettem, de tudom, hogy nagyon szereti. Délelőtt kimentünk a piacra és vettünk egy kacsát. Nagyon tetszett Neked, folyamatosan mondtad, hogy pipi, kacsa és még cipelni is akartad, ez persze nem sikerült, mert több, mint 2 és fél kiló volt. A délutánom nagyjából ennek elkészítésével telt, mert ez amolyan szőrös-bőrös kacsa volt belsőséggel, lábbal, fejjel;-) De végülis elkészült a káposztás cvekedlivel töltött pecsenyekacsa. Jót vacsiztunk belőle (Téged kihagytunk belőle) egy kis bor társaságában.


Az éjszakánk megint zűrös volt (én már előző éjjel is fent voltam fél 12-től fél 4-ig a meleg miatt), mert fél 1-kor sírva ébredtél. Nagyon meleg volt a szobádban, és te is csurom víz voltál, pedig csak egy body-t adunk Rád éjszakára napok óta. Átvittünk magunk közé, de ott sajnos nem tudsz aludni, így egy rövid szenvedős forgolódás után lemásztál az ágyról és elindultál a saját ágyikód felé. Lefektettelek, de újra sírni kezdél, így irány vissza a mi szobánkba. Addigra már érezni lehetett, hogy hamarosan vihar lesz, mert villámlott és fújt a szél. Végül az ágyunk fejrészénél, közel az ablakhoz (ami teljesen nyitva volt) aludtál el és miután kiszellőztettem Nálad, visszavittünk az ágyadba. Mindezek után hatalmas vihar kerekedett, erős széllel, úgyhogy menekítettünk mindent az erkélyről. Egyébként olyan jópofa, ahogy megérkezett az első széllökés, mindenhol kapcsolódtak fel a lámpák, mindenki rohangált és csukta be az ablakokat, pakoltak befelé az erkélyekről. Végül megjött az eső is, ami miatt be kellett csukni az ablakot, úgyhogy levegő nuku, ezáltal az alvásnak is lőttek. Fél 3-3 körül sikerült végül elaludnom. Ma Éviékkel a Római strandra készültünk, tegnap szépen be is pakoltam a strandcuccokat, de ma reggel végülis úgy döntöttünk, hogy nem megyünk, mert a tegnap kezdődött takonykórod rosszabb lett. Szokás szerint elkezdtem még tegnap adni neked a Sambucus Nigra-t, ami eddig bevált a náthánál, remélem most sem hagy cserben. Szerencsére legalább folyik az orrod, nem kell szívni. Valószínű, hogy a ventillátor miatt fázhattál meg, ami gyakorlatilag éjjel-nappal megy (éjjel csak nálunk), de még így is elviselhetetlen a hőség. Naponta 2X-3X pancsizunk, hogy egy kicsit jobb legyen a közérzetünk. Hétvégére enyhülést mondtak (nem 35 fok lesz csak 30), remélem beválik a jóslat, mert hosszútávon igen kellemetlen ez az időjárás.

Az okos anya és a "tenger"

"Remek" ötletem támadt délután. Mivel még mindig hőség van, és kimenni nem lehet, gondoltam felfújjuk a medencédet. Persze egy panelban ahol az erkélyen lévő ülőgarnitúra mellett nem sok minden fér el, hol máshol is lehetne ezt megoldani, ha nem a nappaliban. Tavaly már tettünk egy próbát, de akkor voltál vagy 7-8 hónapos, hason fekve feküdtél a vízben. Szóval a nagyszerű ötlet megvalósítást kívánt. Felfújtam a medencét, és lábosba vizet hoztam bele. Nagyon boldog voltál, hogy pancsizhatsz. Azt még most sem tudom, hogy miért is gondoltam én azt, hogy az örökmozgó, egy perce nyugton maradni képtelen gyermekem majd beül a medencébe és ott eljátszik. Természetesen nem így zajlott. Egy ideig elmatattál, utána kezdődött a számodra legkedvesebb móka, a ki-be rohangálás a medencéből, aminek hatására a szőnyeg és a parketta is tocsogott a vízben. Tényleg jó móka volt! És ami utána jött... Elkezdtem egy locsoló kannával kimerni a vizet, ami igen rövid ideig ment csak, mert annyi víz nem volt benne. Ekkor egy bögrével folytattam. Aztán rájöttem, hogy valahová ki, vagy el kéne tenni a medencét, hogy száradjon. Még volt benne egy kicsi víz, azt beleöntöttem a lábosba (persze a fele mellément), majd elkezdtem cibálni a medencét. Először próbáltam kituszkolni az erkélyre, de az ott felállított ruhaszárító miatt ez nem sikerült. Majd gondoltam beviszem a kádba, ott majd kiszárad. Igenám, de nem folyt ki az összes víz amikor próbáltam kiönteni, így még a szoba maradék része és az előszoba is vizes lett. Azt hiszem ilyet sem játszunk többet;-)

Délután (vagy inkább már este) felköszöntöttük végre Ricsit, akinek több, mint két hete volt a szülinapja, de valahogy nem jutottunk még át hozzájuk.

És a tegnapi nap... Hétfőre rekord UV B sugárzást mondtak, ezért gondot okozott, hogy mit is lehetne csinálni. Évi hívott reggel, hogy mi a tervünk az napra. Persze semmi nem volt, mondtam jöjjenek át, bár nálunk ilyenkor az összes redöny le van húzva a meleg miatt. Eszembe jutott, hogy a Dagály strand hétfőnként féláras, úgyhogy végül ott kötöttünk ki. Iszonyú sok ember volt kint. Hunorral nagyon jót pancsiztatok a gyermekmedencében, és közösen is tudtunk fürdeni a hullámmedencében, ami úgy van megcsinálva, hogy fokozatosan mélyül. A délutáni szundi után ez az egy medence volt árnyékos, úgyhogy itt folytattuk a strandolást. Ki-be futkostatok a medencéből, tocsogtatok a környező tócsákban és már időnként együtt is játszotok. Természetesen vigyáztunk Rátok, folyamatosan kentünk Titeket és szigorúan az árnyékban tartózkodtunk.

És egy kép a mai uzsiról:

Pancsi, palinta, Gobi, jóóóóféle marhapöri, isteni jegeskávé

Nagyjából ez jellemezte a hétvégénket, mindez egy nagy adag hőséggel megspékelve. Szombaton Balatonvilágosra utaztunk. Szerencsére időben indultunk, köszönhető ez Neked, mivel 1/4 6-kor ébresztőt fújtál, de legalább így elkerültük a dugót. Nagyon jól érezted magad, pancsiztál a Balatonban és csónakáztunk. Sajnos a beülős úszógumidban már csak rövid ideig maradsz meg, ki akarsz szállni belőle és úgy pancsolni. Valahogy rájöttél, hogy a belső és külső gumi között ki tudod dugni a kezed, így szint vízszintesen "úsztál". Ez eleinte nagyon jópofa volt, de aztán rájöttél, hogy ki is tudsz úszni belőle.

Végül karúszóval próbálkoztunk, de az meg még nagy Neked.


Annyira fel voltál dobódva tegnap, hogy még elaltatni sem tudtunk, igaz, a kocsiban szundiztál egyet lefelé. Aztán hazafelé úton ahogy kifordultunk a parkolóból le is ragadt a szemed. Ennek ellenére este simán elaludtál, sőt reggel fél 8 körül keltél csak fel. A mai napra tervezett kirándulás elmaradt, helyette Keresztmamiékhoz mentünk ki bográcsozni. Keresztapu isteni marhapörit főzött (pedig én nem vagyok oda a pörköltekért, de ő mindig finomat csinál), Keresztmami pedig kovászos uborkát készített hozzá, amiből szintén jól belaktam;-) Te minderről lemaradtál, mert mire elkészült a hami már szundiztatok Botonddal. Délután még jegeskávéztunk egyet (madártej fagyival felturbózva), ami szintén nagyon jól sikerült. Sokat pancsiztunk ma is, jól esett hűsölni a vízben ebben a nagy hőségben. És persze neked ott volt az elmaradhatatlan palinta is. Imádod a hintát, ma jó sokat ültél is benne. Hazafelé egész úton Gobi (alias Bogi) kutyát emlegetted, nagyon szereted, biztos azért, mert ő is szereti a gyerekeket és jól bírja a gyűrődést;-) Botonddal még mindig inkább egymás mellett játszotok, mint egymással. Amikor beültetek a kismedencébe, folyamatosan hol egyikőtök, hol másikótok sikított és próbálta kitolni a medencéből a másikat. Sajnos emiatt fénykép sem készült a közös fürdésről. Mi szokás szerint nem vittünk fényképezőt, majd megkérem Keresztmamit, hogy küldje el amiket ő csinált és felteszem utólag.

Én még itthon este nekiálltam sütit sütni, méghozzá a Pihe-féle Gyors torta-nagyitól c. sütit. Annyiban változtattam a recepten, hogy cukor jó része helyett glükonont tettem bele és mézeskalács fűszer helyett csak fahéjat. Viszont a miskolci Kocsonyafesztiválon beszerzett házi szilvalekvár nagyon jó volt bele. Kár, hogy már csak néhány falat van belőle, jó lenne beszerezni egy újabba adagot. Vagy összegyűjtöm a lelkierőm és ha itt a szezon főzök igazi, 20 órán keresztül készülő lekvárt. Na jó, ezt én sem gondoltam komolyan.

Holnapra ismét nagy meleget jósolnak, rekord UV sugárzással, úgyhogy azt hiszem a nap nagy részét a lakásban töltjük:-((( De hogy mivel?

Védőnéni

Ma járt nálunk Kati néni a védőnőnk. Megbeszéltünk vele néhány dolgot, megkérdezte miket tudsz már. Megnézte a fogacskáidat, amit lehet, hogy szakemberrel is meg kell nézetni, ugyanis a jobb alsó kettes fogadnak már rég ki kellett volna jönni. A többi oldalon már örlő fogak jönnek, de jobb alul csak az egyes fogacskád van kint. Oltásokról beszéltünk még, amit majd esetleg szeptemberben kell megkapnod.

És egy kicsit a hét többi napjáról:

Szerda

Borzasztó egy nap volt, egész nap csak esett, úgyhogy sehova nem tudtunk menni. A délutáni alvásod után azonban kisütött a nap és miután befejeztem a főzőcskézést készültünk elindulni sétálni. Gondoltam átsétálunk és levisszük Hubi és Jeny kutyukat. Kimentem az erkélyre megnézni, hogy mennyire van meleg, akkor láttam, hogy az ég kezd igencsak borússá válni. Ennek ellenére elindultunk palintázni, de összesen talán negyed órát töltöttünk lent és ismét szakadni kezdett az eső. Ráadásul Apának fiúnapja volt, úgyhogy egész estig kettesben voltunk összezárva.

Csütörtök

Évivel és Hunorral a Margit szigetre mentünk sétálni. Sajnos azt elfelejtettük, hogy az előző napi zuhé után nedves minden, így csak olyan terepen engedtünk szabadon titeket, ahol előtte lecsekkoltuk, hogy nincs-e tócsa és nem túl vizes-e a fű. Elnéztünk az állatkertbe is, ahol láttunk kacsát, pávát, gólyát, pacit. Nagyon élveztétek mindketten az állatokat. Egy kicsit még játszótereztünk, aztán hazasétáltunk. Szerencsére nem aludtál be útközben, itthon még ebédeltél, majd 1 óra körül feküdtél le. Délután Apával játszótereztél.

Péntek

Erről már írtam, ami még érdekes lehet... Mivel éjjel megint sírtál (pedig már egy hete nem csináltál ilyet), szokás szerint magunk közé vettünk, ahol Te szokás szerint nem tudtál aludni, úgyhogy irány vissza a helyedre. Ott némi sírás után csönd lett. Emiatt viszont 8-ig aludtál, ami Nálad csodaszámba megy.
Miután Kati néni elment, olyan 11 körül lementünk a játszóra, gondoltam mivel úgyis aludtál 8-ig, egyhamar nem fogsz lefeküdni. A sarokig érve már kétszer elestél, majd 5 percen belül még 3-szor. Nem akartál hintázni, mert forró volt, ami persze nem igaz, csak meleg volt a naptól, de Te -Fo, fo kiáltások mellett kikéredzkedtél. Ugyanez történt a csúszdán is, két lépcsőfokot felmásztál, de az is fo, fo volt;-) Aztán még egyszer elestél és akkor úgy láttam, ha csetlesz-botlasz és nem jó semmi akkor fáradt lehetsz. Fel is jöttünk, ebédeltetni próbáltalak, de a kaja sem kellett. -Csucsu - mondtad, levetted az előkét és indultunk aludni. Mindezt 11.53-kor.

Holnap leugrunk Balcsira Mamáékhoz, igaz, ők is jönnek haza este, de addig is pancsizunk egyet. Lehet, hogy Viktor is velünk tart, ezt majd megbeszéljük. Vasárnapra meg Keresztanyuékat hívtam, menjünk egy rövid túrával egybekötött bográcsolás, tárcsasütéses kirándulásra. Ezt is még le kell fixálni.

Mama, Papa elutazott

Tegnap este átmentünk Mamáékhoz, megünnepeltük Mama 55. szülinapját, ami egyébként ma van. Kicsit szerencsételnül jött ki a dolog, mert a neki szánt tortát sikerült fejre ejtenünk vásárlás után. Szerencsére csak a teteje sérült, úgyhogy újra díszítettem. Az ajándékkal még adósok vagyunk, egy welleness hétvégét szeretne ismét Bánkon, de olyan későn derült ki, hogy már nem tudtuk "beszerezni".
Ma reggel még átsétáltunk hozzájuk, elköszöntünk tőlük. Megbeszéltük, hogy ha jó idő lesz lelátogatunk hozzájuk pénteken. Egyébként Balatonvilágosra mentek, és ahogy elmesélték szuper jó kis panzióban vannak, közvetlenül a vízparton.
Ezt leszámítva egy eseménytelen hétfői nap volt, hajnali keléssel (negyed 6), a pár napja ismét felbukkanó földrefekvős hisztivel és igen jó étvággyal;-)

Megint új szavak

Azt hiszem már sokáig nem fogom írkálni a szókincsedet, mert szinte minden napra tartogatsz valami újat:

pénz
tányér
tikk-takk
fo=forró

Ez a forró nagyon édes, ma a játszón tapogattad a fém csúszdát, a földet, és mondogattad, hogy fo, fo. Ugyanezt mondod az ételre is ha meleg. Az esti pancsinál meg a térdeden levő bibit fogdostad és mondtad, hogy fo, gondolom csípte a víz.

Egy szombati nap...

Apa ma elutazott reggel a barátaival. Kicsit szomorú voltam (persze neki ezt nem mondtam), mert a tanulás miatt jó néhány hete nem tudtam kimozdulni és ez ma sem volt másként. Jól esett volna nem csinálni semmit, csak lézengeni, boltokat nézni, vagy sétálni egy nagyot, vagy bármit. Sajnos ezt hétköznapokon nem igazán tudom megtenni, mert Veled boltba menni szinte lehetetlen;-) Mamáékhoz sem akartalak lepasszolni (bár amíg tornán voltam ők vigyáztak Rád), mert ők meg nyaralni készülnek, így van tennivalójuk bőven. Nem is tudom mi lesz jövő héten, hiszen nekünk napi program Mamát meglátogatni az oviban, vagy csak úgy átsétálni hozzájuk.

Azért nem maradtunk program nélkül, délelőtt ballagáson voltunk. Persze hoztad a formádat, kb. két percig bírtál nyugiban maradni, majd indult a balhé. Megvártuk míg Babóék körbeballagnak kint, aztán elvittelek a játszóra. Igen kellemes volt "ünneplősben" játszóterezni, mindezt olyan cipőben, ami feltörte a sarkamat. Ja és persze fekete hosszúujjú blúlzban voltam a nap meg tűzött. Mamáék olyan 1/4 1 körül telefonáltak, hogy mehetünk kajálni a közeli kínai étterembe. Kértem neked egy kis tálkában rízst és gombás csirkét. Szokásommal ellentétben, hagytam, hogy egyedül egyél egy hatalmas kínai kanállal. Nagyon jóízüen kajáltál, alig hagytál valamit, sőt még az én krumplimból is falatoztál. Mivel már elég késő volt (a szokásos déli alvásodhoz képest), úgy döntöttem Mamáéknál fektetlek le. Igen nehezen sikerült elaludnod, mert ilyenkor már úgy túlpörögsz. És sajnos nem is aludtál annyit amennyit szoktál. Csucsu után hazasétáltunk, majd itthon próbáltunk játszani, de többnyire a szokásos ne kapcsold be, ne lépj rá, ne húzd ki "fegyelmezéssel" telt a délután. Fél nyolc körül levittük Jenykét sétálni, megnéztük szokás szerint a cicákat, majd még egy palintáztunk egyet, amit meg is bántam, mert amikor 10 perc után kiszedtelek a hintából iszonyatos hisztibe kezdtél. Innentől ment minden a forgatókönyv szerint, kivéve azt, hogy ezt Apa szokta intézni, szóval hami, pancsi, mese, csucsu...

Apa és Bánk naplója

Az alábbi irományt Apa adta, ő írta miután megszülettél:

Dobsovics Vilmos- Dobsovics Bánk Botond

Kisfiam naplójából - Papám naplójából

2006 November -

2006.11.08 Szerda Volt. 00.05 perc.

Papszi! Elfolyt a magzatvíz!

Mint egy rugósbicska, úgy pattantam ki az ágyból. Kellett pár perc mire egy kicsit lenyugodtam, hiszen van még pár óránk a nagy eseményig!

Halk pukkanást halottam és éreztem, hogy valami mintha egyre csökkenne körülöttem, valami megváltozott. Mi történik? Mik azok a zajok ott kint? Én ilyenkor aludni szoktam! Mama! Mi történik? Olyan furcsa érzés, mintha tennem kellene valamit, de mit? Mi ez a rohangálás? Kicsit megrémültem!

Csomag rendben?

Rendben!

De biztos benne van minden?

Persze! Napok óta kész van.

Telefon apósnak, hogy viszem át a dögöt. Lánykori nevén Black King Star Beauty – alias Jenny, alias Kocka, alias Jeti, azaz dög. Leginkább egy uszkárra hasonlít, amikor épp nem haragszom rá… Bár néha még talán szeretem is, néha… Egyértelműen az asszony kutyája, de reggel és este én sétáltatom, kozmetikába én viszem ( persze én is fizetem) , szóval hogy is van ez ?....

Halk vízcsobogás. Ezt ismerem, zuhanyzásnak hívják, Biztos nincs semmi, csak Mami korábban kelt fel.

Na végre a dög apósoméknál. Indulhatunk. Valahogy megálmodtam, hogy nem pénteken, hanem ma, szerdán fogsz jönni. És még az is szerepelt az álmomban, hogy a rendőrök igazoltatni fognak a kórházba menet, miközben befelé sietek veletek. És tessék, fordulunk rá a Margit hídra, amikor lámpakörzés, stb. Szöszke gyakornok lány a kocsi mellé, míg a hímnemű társai a másik oldalt összesúgva. Kocsiba bekukkant miközben az arcába vágom, hogy „Bocs, szülni megyünk majd visszakettőpadlógáz. Még látom egy pillanatra a kissé döbbent tekintetét, ahogy lassan felfogja, hogy valóban egy nagypocakú lány ült az anyósülésen. És hogy semmit sem tehetett, mert olyan gyorsan tovább hajtottam.

Forgalom semmi, zöldhullám, úgyhogy szűk 10 perc alatt a kórházhoz értünk. Csak többszöri csöngetésre nyit ajtót az elég kómás tekintetű portás.

Mi ez a brummogás? Olyan ismerős, de ilyen korán nem szoktam hallani! Ja igen! Már tudom! Ez a valami a kocsinak mondott hang. Kellemes mély és ringató. Akkor biztos nincs baj, mindjárt alszom is tovább. Szeretem, mert megnyugtat. De hé!!!! Ennyire nem szokott rázni! Mi történik?

Na tessék, most meg elhallgatott, pedig alig szólt egy kicsit! Hogy fogok én újra aludni?

Már „rohanunk” is fel az 5. emeletre. Persze mindenki békésen szunyókál, csak mi vagyunk egyre nagyobb izgalomban. Nagy nehezen előkerül az ügyeletes doki is. Mamád be a vizsgálóba, én meg kint az előtérben várakozom. Egy kicsit nyugodtabb vagyok, hiszen most már jó kezekben vagytok. Pár perc és mamád kijön. Azt mondja, hogy a doki alig akarta elhinni, hogy elfolyt a magzatvíz. Kicsit pipa leszek és félhangosan reagálok : „ Miért? Mint gondolt? Hogy kiáradt a Duna és felcsapott a tizedik emeletig, azért csurom lötty az ágyunk? ”. Azt hiszem meghallhatta mert csöndben elsomfordált…

Ez a valami egyre kevesebb körülöttem, vajon hova tűnhet? És mindeféle idegen zajokat hallok. Meg olyasmit, hogy „még csak egy ujjnyira tág”. Nem tudom mit jelent, most hallom először. Na mindegy, aludni nem nagyon lehet, inkább mocorgok egy kicsit. Kezd szűk lenni idebent.

Egy kedves nővér bekísér minket a szülőszobákhoz. Aztán Mamád csomagját elviszi az egyik kórterembe. Kapunk egy CD-s rádiót, hogy hallgathatunk zenét, ha gondoljuk… Közben javasolják, hogy nyugodtan menjek haza, mert reggelig úgysem fogsz előbújni. Én nem megyek, hiszen itt a helyem mellettetek! És amúgy sem szeretnék lemaradni semmiről. Mondják még, hogy majd szóljunk, ha már kezd komolyabban fájni…

Így telik el pár óra, beszélgetve, zenét hallgatva.

Valami új zaj hallatszik be. Ezt ismerem! Zenének hívják. Nem tudom mit jelent, de kellemes! Meg néha egy ismerős hang is megszólal, már többször is hallottam korábban. Olyasmiket mondott akkor hogy, „ Kicsi fiam, ne rúgd le anyád veséjét, mert még kell neki”, „Kiscsillag megint élient jáccol? Úgy mászkálsz anyád pocakjában!”, „Ez most a feneke, vagy a feje ?”

Közben a mellettünk levő szülő-szobákban nagyban zajlik az élet. Sorra születnek a kisbabák. Te pedig még csak lassan készülődsz… Már hajnali fél öt felé jár, amikor Mamád jelzi, hogy most valahogy jobban, sőt nagyon jobban kezd fájni…

Nagyon kevés a hely itt bent, ki kellene bújnom. De mi az a kint, ahova bújnom kellene? És mi van ott? És jó lesz ott nekem? Talán tágasabb, mint itt…

De még várok egy kicsit, hátha nem kell kimenni.

Megjön Csilla néni. Ő a szülésznők. Én maradok a szobában, amíg Mamádat előkészítik a szülésre. Rohan az idő, egyre több és erősebb a fájdalom. Már fél nyolc. Benéz „Sipi” doktor bácsi. Majd negyed óra múlva újra. Rövid vizsgálat után közli, hogy azonnal szülünk!!!

Mi ez? Mi történik? Eltűnt körülöttem minden! És miért kell arra bújnom? Valami szűk hely, ahol alig férek el!

Már nagyon fáj Mamádnak, de hősiesen tűri és csinálja, amit a doki bácsi és Csilla néni mond neki.

Én próbálok segíteni, és még azt sem érzem, hogy Mamád péppé szorítja a kezem. És már látom a fejecskédet, és hoppá! Hirtelen kint is vagy! Nem tudom leírni ezt az érzést! Hihetetlen! Óriási boldogság, és nyugalom száll meg, és valami hatalmas szeretet érzés uralkodik el rajtam. Egy kicsit felsírsz, majd a Mamádra tesznek, aki mérhetetlen boldogsággal a szemében átölel, és egy kicsit nyugodtabbá válnak a vonásai.

Becézget, simogat, puszilgat téged. Közben Én odamegyek Csilla néni mellé, aki átvesz a Mamádtól, hogy elvághassam a köldökzsinórod.

Érzem, hogy mennem kell arra felé, pedig nem akarok! De valami kényszerít. Éles fény hasít a szemembe és felsírok. Mi történt? Hol vagyok? És miért? Vissza akarok menni! Ott meleg volt és nyugalom és csend! Tessék engem visszatenni!!!!

Ki ez és mi…. Ő a Mamám!!!! De szép néni! És olyan jó, ahogy simogat és beszél hozzám! Lehet, hogy mégis itt maradok?

Most a Csecsemős nővér elvisz téged, én meg megyek veletek

Naaaa! Ki ez és mit akar? A Mamámat akarom!

Popo...

Mostanában az egyik kedvenc dalod az Alma együttes előadásában a Ma van a szülinapom című szám. Naponta százötvenszer meg kell hallgatni;-) Te csak így hívod: popo ami a refrénből következik: -Ma van a szülinapom, pom, pom...



Azóta lett egy másik kedvenc Alma számunk is, Dodó egy maci, bár ez utóbbi inkább nekem tetszik, de azért amikor énekeljük nagyokat röhögsz rajta:

Délutáni hisztiparty

Fogalmam nincs mi lehetett Veled tegnap. Imádom a nyári viharokat (persze kizárólag nappal, éjjel annyira nem), ezért amikor láttam, hogy beborult, és mivel az utcára lemenni nem tudtunk, gondoltam kiülünk az erkélyre kicsit. Aztán egyszercsak elkezdett zuhogni az eső és hangosan kopogott az erkély műanyag tetején. Ettől úgy megijedtél, és olyan visításba kezdél, hogy be kellett menni a szobába. Aztán viszonylag szolid dörgés, villámlás kezdődött, amit szintél üvöltve fogadtál. Így kb. fél 5-től-7-ig gyakorlatilag a fenekemben töltötted a délután, mindezt sírva. Így főztem, így takarítottam. Az idén volt már néhány durva vihar, de eddig nem vettem észre, hogy féltél volna. Remélem csak átmeneti zizzenet volt, nem lesz ez mindig így.

Véééééééééééééééééége!!!

Hétfőn megint volt egy jó hosszú autókázásunk Szombathelyre. Elég nehezen viseled az utazást, kicsit félünk is, hogy fogod bírni a horvátországi utat, ami minimum dupla ennyi idő lesz. Este 7 körül értünk le. Gyorsan elfoglaltuk a szobát, (előtte a kocsmában kezet fogtál néhány helyi bácsikával), majd én nekiálltam tanulni, Te meg Apával sétálni mentél. Az éjszaka megint "jól" sikerült, 1/4 11-kor aludtál el. Én még tanultam, majd fél 12-kor lefeküdtünk. Apa iszonyatos horkolására ébredtem úgy fél 2 körül, és emiatt el sem tudtam aludni. Fél 3-kor Te is felkeltél, és egész 4-ig nem is aludtál el, csak fetrengtél az ágyunkban. 4-kor átraktalak az ágyikódba. Én már nem aludtam akkor, úgy gondoltam nincs értelme egy-két órát szundizni, inkább próbáltam még okosodni.

Reggel 8-ra mentem államvizsgázni, 1/4 11-re már túl is voltam rajta és SIKERÜLT. Méghozzá sokkal jobban, mint vártam. Úgyhogy innentől miénk a világ, egy darabig nincs stressz;-) Hazafelé szintén szenvedős utazás volt, hisztivel, egy fél liter Kubu magadra locsolásával, papírzsepi miszlikre aprításával.

Ez ugyan nem most készült kép, de így nézünk ki utazás előtt (persze mindez kiegészítve még 8 zsáknyi ruhával;-)) :

És így utazás közben:

Mama & Papa

Ha már Róluk írtam, előkerestem egy régebbi montázst:

Boldog viharnapot Malacka!

Idézet kedvenc mesédből... Ma egy ilyen nap volt/van. Villámlás, mennydörgés, és csak esett, esett. Én épp az ágyunkban tanultam délután, amikor olyan dörgés rázta meg az eget, hogy még az ágy is beleremegett. Át is szaladtam gyorsan hozzátok a nappaliba;-)

Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de ma összesen 1/4 órát aludtál. Apa délelőtt elvitt Téged cipőt vásárolni (magának;-)), kimentetek Keresztmamiékhoz és hazafelé sikerült elszundizni a kocsiban. Ez a néhány perc annyira volt elég, hogy utána ne aludj el. Az eső miatt viszont kivinni se tudtunk. Ezidáig. Most megfűztem Apát, adja Rád a gumicsizmát és sétáljatok egyet.

Mama és Papa (Viktorral és Karolinával) pont ma utazott Bánkra. Nincs túl jó idejük szegényeknek, bár már sikerült egy halat fogniuk, úgyhogy nem eredménytelen a mai napjuk.

Kóbor cicák

Ezt a képet egy séta alkalmával készítettem. Azt már írtam, hogy imádod az állatokat, így amikor megyünk valahová, mindig afelé a ház felé kell mennünk, ahol 3 kóbor cica él. Egy fekete, egy cirmos és egy fekete-fehér foltos. Hármuk közül a cirmos szokott Veled "játszani". Időnként viszünk nekik ennivalót is, ezt boldogan adod oda nekik. Az erkélyről is mindig kukucskálod őket, bár nem tudom el látsz-e odáig;-)

Sírós éjszakák:-(

Néhány napja - most már mondhatom rendszeresen - , sírva ébredsz éjszaka. Szerencsés esetben ez csak egy alkalommal fordul elő, de van, hogy kétszer is felkelsz. Ilyenkor ha bemegyünk Hozzád, már ott állsz az ágyadban, előkészítve a kis csomagod (alvósállatok), amiket hozol át a mi ágyunkba. Ilyekor odabújsz, simizel minket, és van amikor kacarászol is (persze ezt annyira nem értékeljük az éjszaka közepén). Kicsit örülünk is ilyenkor, mert jó érzés ha velünk vagy. De azért bízunk benne, hogy nem lesz rendszer belőle. És hogy mindez minek köszönhető? Sajnos nem tudjuk. Gyanakodtunk a fogacskáidra, tegnap próbáltam megtapogatni és kettő biztosan bújik kifelé, de lehet, hogy három is. Este Apa adott Neked Nurofent, hogy csillapítsa a fájdalmad, de a szokásos időben így is ébresztőt fújtál. Fél kettő körül visszaraktunk az ágyikódba, és reggel egész sokáig, 7-ig tudtunk szundizni.