Kocsi&kuka

Ki kellett próbálnuk az új babakocsidat, anélkül nem indulhattunk el itthonról. Ezzel nem is lett volna gond, de az átkelőknél, ahol megpróbáltam az egyik kezemmel a rendes babkocsit tolni, a másikkal meg fogni a Te kezedet és a kiskocsidat, iszonyatos üvöltésbe kezdtél. És hát volt néhány átkelő. Az egyik zebránál a nagy üvöltés közepette még a zsemlédet is elejtetted, na ekkor elszabadult a pokolt. Végül beraktalak a babakocsiba, nem tudtam mit csinálni. A játszótéren kivettelek, ott elmászkált, hazafelé meg folytatódott a már említett műsor, kiegészülve azzal, hogy átkelő híján a tócsákban kellett megmártani a kocsit és persze magadat is. Hazaérve nagy örömömre kiderült, hogy a liftet javítják, azaz optikai tuningot hajtanak végre rajta, linóleumozzák. De hogy ezt miért nem lehet előre kiírni? A srác aki dolgozott rajta, közölte, hogy még egy órányi munka. Úgyhogy nekiindultunk gyalog a 10 emeletnek. Egy hős voltál Bucikám, teljesen egyedül feljöttél, míg én a kocsikat cipeltem.

És egy kép az új szerzeményről:


Délelőtt szokás szerint elkisértük Mamát az oviba. Kiskorod óta valahogy vonzanak a kukák, az első szavaid egyike is ez volt. És érdekes módon kuka volt a szelektív gyűjtő, az utcai kuka, az itthoni szemetes. Visszatérve az ovira: a hátsó bejáratnál, ahol a személyzet jár be, illetve oda járnak bagózni is, szokott állni egy kuka, hogy ha hozzák ki a szemet ne kelljen hátrabumlizni a kukatárolóhoz. Ma hogy mentünk, nem állt ott a szokásos kuka, amit Te rögtön ki is szúrtál és persze meg is jegyezted, úgyhogy oda kellett egyet húzni. Természetesen a munkában Neked is részt kellett venni: