Rosszidős szenvedős...

Utálom az ilyen napokat... Csak esett, esett, mintha dézsából öntötték volna. Szinte ki sem dugtuk az orrunkat. Egy 20 perces sétára azért sikerült kimozdulnunk, persze gumicsizmában. Mondanom sem kell, nagyon élvezted a helyzetet. Egyik tócsából futottál a másikig. Ebben ki is merült a mai napi eseménynek mondható történés...

Vajon ott mélyebb?

Hétvégi kalandozás

Vasárnap Éviék invitálására kimentünk a Városligetben megrendezett Honvédelmi Nap rendezvényeire. Reménykedtem benne, hogy lesznek majd jó kis repülők, helikopterek, ez utóbbi valóban volt, de csak álló helyzetben:-( A felvonuló huszárok lovai viszont nagyon tetszettek Neked. Főleg az egyik, aki füvet legelészet. Egyfolytában mondogattad, hogy: -Paci nyamnyam. Kaptál egy héliummal töltött lufit is, amit a karodra kötöttem, úgy, ahogy Anyuék nekem is a karomra kötötték gyerekkoromban. Olyan édesen tartottad a kis karod, mintha el akarna szállni a lufival:


Elmentünk még egy közeli játszóra, majd indultunk haza aludni. Mikor hazértünk, kis kalandban volt részünk, ugyanis a szomszédaink épp elmentek, ezért ők zárták be a folyosón lévő rácsot. Aztán Apa rámnézett és mondta, hogy nálam van a kulcs. Nálam bizony nem volt, ugyanis ő Neked adta a kulcsomat amikor elindultunk otthonról. Ebből gyorsan következtettünk is arra, hogy akkor csak a kocsiban lehet. Igenám, de a rács zárva... Vártunk jó néhány percet aztán felhívtuk Papáékat, és végül Papa "megmentett" minket;-) Délután még átugrottunk Éviékhez, nagyokat csúsztál Hunor csúszdáján és mesét néztetek amig mi felnőttek traccsoltunk.