Ünnepeltünk

Elérkezett a szokásos márciui si ünnepi széria. 9.-én ismét öregebb lettem egy évvel (33), majd másnap Mama névnapját ünnepeltük. 17-én Kriszti szülinapja következett, majd 19-én Bánk névnap, Botond és Karolina szülinapja.
Szombaton Boti szülinapjára voltunk hivatalosak. Délelőtt takarítottunk, mert másnap hozzánk jöttek a vendégek. Délután fél 5-kor értünk oda Keresztmamiékhoz. Szerencsére jó idő volt, így még egy kicsit tudtatok rohangálni a kertbe. Mikor hűvösebb lett, behúzódtunk a lakásba. Volt Veled együtt három, három év körüli kisfiú, egy két év körüli kisfiú, két egy év körüli kislány, és egy egy év körüli kisfiú. Nagyon jól eljátszottatok, bár Te időnként próbáltad menteni a játékot a picik elől.
Még aznap este Mamáéknál felköszöntöttük Karolinát is.
Vasárnap délelőtt pedig hozzánk jött a vendégsereg, a Te névnapodat megünnepelni. Voltunk néhányan, bár sajnos Krisztáék nem tudtak eljönni, mert Ricsinek begyulladt a szeme. Keresztmamiék is eljöttek, Keresztapu viszont dolgozott, úgyhogy vele nem találkoztunk. Botonddal nagyon éltetek, fáradhatatlanul rohangáltatok a lakásban.
Mostanában elfelejtünk fényképezni, így ezekről az eseményekről sincs egy fotó sem:-(

Kiskunmajsán jártunk

Mamáékkal már rég óta terveztük, hogy egyszer elutazunk Kiskunmajsára, a Jonathermálba. A március 15.-i hosszú hétvégén végül emellett döntöttünk. Jól tettük, mert ezen a hétvégén nem volt túl jó idő. Itt viszont van egy jó kis termálfürdő is a horgásztavon kívül.

A Jonathermál tulajdonképpen egy nagy kemping, ahol lehet választani Motel szoba, komfortos faház, vagy sátrazás között. Mi most a Motelt próbáltuk ki. Egyszerű, de tiszta kis szobákat kaptunk. Mindent termálvízzel fűtenek, itt is és a faházakban is padlófűtés van. Kicsit tartottunk tőle, hogy hűvös lesz, de nagyon jól felmelegedett szoba.





Szombaton dél körül érkeztünk, átvettük a szobákat, majd elindultunk egy közeli étterembe ebédelni (sajnos én csak néző voltam, a speckó kajáim egy egész sporttáskát elfoglaltak). Te már nagyon izgatott voltál, alig vártad, hogy menjünk a fürdőbe. Ebéd után összepakoltunk és átsétáltunk az élményfürdőbe. Nagyon élvezted, kipróbáltuk a sodrást, ahol hangosan röhögtél, a barlang vízesést és a különböző csobogókat, dögönyözőket. Nagyon szépen meg van csinálva a fürdő, mintát vehetne róla jónéhány, magát wellnessnek nevező fürdő. És milyen klassz lehet nyáron, amikor még a csúszdák is működnek. A gyógyvízbe csak én mentem be, néhány hossz úszás erejéig.





A pancsolás után gyors vacsora következett, majd bebújtál az ágyba és már aludtál is.
Másnap, vasárnap Krisztáék is lejöttek. Reggel, amíg Mamáék elmentek reggelizni, megkerestük a kempingben lévő játszóteret. Kicsit játszottál, majd elindultunk sétálni (Te motorozni), mert nagyon fújt a szél. Mikor Apáék visszaértek, kinéztünk a horgásztóhoz. Persze szokás szerint nem fogtunk semmit, illetve a Te kis botoddal fogtunk néhány pici keszeget. Krisztáék dél körül érkeztek, és miután elfoglalták az apartmanjukat (ami szintén nagyon klassz házrész volt) elmentek kajálni. Mi is próbáltunk beléd diktálni néhány falatot, de nem nagyon akadtál enni. Délután ismét a fürdőbe mentünk. Kicsit nehezebb volt a dolgunk, ugyanis a karúszód előző nap tönkrement, a vadiúj úszómellényed pedig elszakadt a sok ugrálástól. Innen kezdve gyakorlatilag egyedül úszkáltál. Csak lestük, hogy honnan van ennyi energiád úgy, hogy nem is aludtál ebéd után. Nagyon jót játszottál Ricsivel és Ronival. Főleg Ricsivel, akit az este folyamán el sem engedtél magad mellől. Este mindnyájan elmentünk egy étterembe, ahol Toni kacsát rendelt a családnak, de emelett még sok-sok finomságot fogyasztott mindenki.
Hétfő reggel úgy döntöttünk, már nem megyünk a fürdőbe. Körbenéztünk az interneten, hogy hol lehet valamilyen ünnepi, március 15.-i programot találni. Gondoltunk rá, hogy elmegyünk Ópusztaszerre, de sajnos az csak március végén nyit. Így végül Szegedre esett a választásunk. Amikor odaértünk, pont valami beszéd volt, de ezután semmi más programot nem találtunk. (Egyébként érdekes volt, hogy a lakosság nagy része ünnepi ruhába volt öltözve. Azért ez Pesten már nem jellemző.) Végül sétáltunk egyet, megnéztük a Dómot, majd megkóstoltuk a híres szegedi halászlét.

Jól éreztük magunkat, biztos, hogy még vissza fogunk menni Kiskunmajsára.

Még mindig az úszásról

Elsődleges célunk az úszással az volt, hogy fölös energiádat lekössük. Nos, ez nem igazán jött be.
Második héten vagyunk túl,az úszás élvezed, bár a második alkalommal sírva mentél be (illetve én cipeltelek be és adtalak át András bácsinak). Egy ideig sértődötten figyeltél a galérián, de a feladatokat szépen csináltad. Amikor lehívott az oktató, hogy töröljem meg az orrod, akkor megpuszilgattalak, és megdicsértelek. Ezután már vidáman folytattad az órát. Azóta szerencsére ismét lelkesen mész. Biztos elfogult vagyok, de szerintem nagyon ügyes vagy, egy levegővel végig tudod siklani a medencét (persze az oktatóval). Ezt egyedül Te csináltad meg a csoportban. Rájöttem, hogy a második alkalom azért sikerült kicsit szomorúra, mert előző alkalommal Rád kiabált az oktató (mert be nem állt a szád - szokás szerint) és amikor odaértünk a medencéhez, akkor is pont valakire rákiabáltak, ami ugye egy uszodában elég hangos.
Viszont az energiád kifogyhatatlan van. Első alkalom után felmásztál velem a tizedikre, második alkalom után Anyuéknál egy órát rohangáltál Mátéval, majd közölted, hogy sétáljunk haza, harmadik alkalom után pedig motorozni kellett.

De az a lényeg, hogy szeretsz járni.

Úszás

Már régóta gondolkodunk azon, hogy kellene valami mozgásos elfoglaltságot találni Neked, mert képtelenek vagyunk lekötni fölös energiáid. Gondolom ez majd némileg változik akkor, ha végre jó idő lesz és "kedvenc" elfoglaltságomnak, a játszóterezésnek hódolhatunk.
Gondoltam balettozni nem vinnélek, így elkezdtem kutakodni, hová lehet vinni egy három éves gyereket úszni. Sajnos a közeli uszodák mindegyike magassághoz köti az úszásoktatást. Végül keresztanyám javaslatára megnéztem a BVSC honlapját. Örömmel láttam, hogy itt csak korhoz kötik, aminek az alsó korhatára 3 év. Apa felhívta őket, és kiderült, március 1.-től indul egy újabb csoport.
Múlt héten elmentünk beiratkozni, Te már rohantál is le a lépcsőn, hogy mész úszni. Mondták, hogy maradhatsz, de nem készültünk ruhával. Így a kezdés a mai napra maradt. Bevallom, eléggé tartottam attól, hogy hogy fogsz viselkedni. Vagy egyáltalán hogy reagálsz a helyzetre. Arra, hogy figyelni kell, hogy követni kell az oktató utasításait, és nem csak úgy ugri-bugrizni a vízben.
Szerencsére nagyon lelkesen készültél, reggel bepakoltál egy külön kis táskába magadnak. Ahogy beléptünk az uszodába, már futottál is az öltözőbe, gyorsan levetkőztél, majd elindultunk a tanmedence felé. A medencékhez szülők nem mehetnek be, így csak egy galériáról kukucskálhattalak. Amikor lekísértelek, pont összefutottunk az oktatóval (ami csodaszámba mehet, mert elég nagyüzemben nyomatják az edzéseket egymás után), tudtam vele két szót váltani. Mondta, hogy amíg várakozunk játsszál a gyereksarokban. Ez nemigazán kötött le, úgyhogy végül beslisszoltál a medencékhez és ott várakoztál a padon.
Aranyos voltál, az óra alatt többször is felintegettél nekem:-) Látszott, hogy élvezed, így végre megnyugodtam, hogy nem kényszerből fogsz járni. A feladatokat is ügyesen csináltad. Ami meglepő volt, hogy egész komoly kis gyakorlatokat végeztetek ahhoz képest, hogy ez csak vízhez szoktatás. Bár az is igaz, hogy rajtad kívül talán még egy kisfiú volt új a csoportban, a többiek már régi motorosok voltak. Az első feladat az volt, hogy a medence egyik végéből át kellett sétálni a másik végébe. Utána - az edző segítségével - siklottatok hason-háton, különböző kéztartásokkal. Majd a végén egy karikába kellett bebújni a víz alatt.
Szerintem egész jól vetted az akadályt, de azért még szoknod kell, hogy itt is viselkedni kell. Néhányszor Rád szoltak, és ahogy mindig, itt is megállás nélkül beszéltél:-)
Heti kétszer fogunk járni, egyelőre ez is elég...