Hurrá, nyaralunk!!!

Napok (sőt talán hetek) óta naponta többször elmesélem Neked, hogy összepakolunk a bőröndbe, bepakolunk a kocsiba és elutazunk nyaralni. Te ilyenkor rögtön mondod, hogy pancsi és elkezded sorolni, hogy kikkel is megyünk. Rögtön a babával kezded, aki nem más, mint Botond, utána mondom Neked, hogy Keresztmami is jön, arra mondod, hogy Gabi, sajnos Keresztapu neve még nem megy, de nem adjuk fel.

Szóval az uticél Horvátország, Krk sziget, Stara Baska. Hosszas variálás után végül éjfélkor találkozunk Gabiékkal egy benzinkútnál, és vágunk neki a hosszú útnak. Bízom benne, hogy aludni fogsz egész úton, mert ha nem, nem tudom mivel tudnálak szórakoztatni.

Most itt ülök egy kupac ruha tetején (szó szerint), amit el kéne tűntetnem mihamarabb a bőröndökbe.;-)

Nagyon várjuk a nyaralást, egyetlen kis szomorúságom az, hogy nincs tv az apartmanban és ma kezdődik az olimpia. Lehet, hogy kéne vinni azt is?

Ha előbb nem sikerül, akkor legközelebb augusztus 19.-én jelentkezünk;-)

Ide megyünk:

Néhány apróság

Már csak néhány hét van hátra a bölcsődei szülői értekezletig. Kicsit aggódom, hogyan fogod majd viselni az elszakadást, de lehet, hogy inkább magamat féltem. Nagy öröm viszont, hogy a héten több leendő bölcsis társaddal is nagyon jól eljátszottál a játszótéren. Timivel már haverok vagytok, meg is beszéltük a vezető nénivel, hogy rakjanak egy csoportba Titeket. Aztán ott lesz Mesi, akivel szintén jókat fogócskáztál a napokban, sok-sok puszi kíséretében. És Bálintot is ismerjük, ha másképp nem is, látásból. És persze ott lesz Máté is, aki a rokonunk. Biztos jó kis csapat lesz, és remélem zökkenő mentes lesz majd a beszoktatás.

"Csak" egy szép vers

Reményik Sándor:Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.