Évikhez látogattunk ma... Fél 1 körül értünk oda, reméltem, hogy így az altatásoddal nem lesz gond. Persze ismét tévedtem.
Tudni kell a történtekhez, hogy kiskorod óta egész jó az alvókád, délután is és este is egyedül alszol. Az ágyadban. Amíg kisebb voltál különösebb gond még így sem volt, mert alvás időben elringattalak, utána már bárhová letettelek aludtál tovább. Azt hittem egyébként, hogy minél nagyobb leszel, ez annál könnyebben fog menni. De sajnos nem. Most már ringatni nem tudunk, rúg-kapálva tiltakozol. Valahogy nálunk nem válik be a mellettünk, illetve közöttünk alvás sem.
A mai délutánon is "harcolnunk" kellett. Fél kettő körül jutottunk el oda, hogy lefektetünk titeket. Hunor le is feküdt a saját ágyikójába, de téged hiába vittünk be Éviék hálószobájába, folyamatosan lemásztál az ágyról. Ezt hosszú percekig csináltad, felváltva hol Apa, hol én feküdtünk be melléd. Aztán próbáltuk hátha a nappaliban elalszol köztünk. De nem, ott sem akartál. Rohangáltál fáradtan és lested, mit tudsz csinálni ami minket bosszant. Szerintem legalább egy órán keresztül játszottuk ezt. Végül meguntam és levittelek babakocsiban sétálni. 20 perces séta után el is aludtál, így irány vissza és betettünk az ágyra. Szegény Hunor akkor még mindig fent volt, mert ő - "hála" Neked - úgy túlpörgött, hogy nem tudott elaludni. A vége az lett, hogy mindössze max. fél órát aludtál. Ettől függetlenül egész délután pörögtél. Viszont ahogy elindultunk hazafelé beájultál a kocsiban. Nem aludtál sokat, talán 10 percet.
Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de este nem tudtál elaludni a saját ágyadban sem, így a mi hálónkban mellettem szundiztál el. Remélem most már nyugi lesz reggelig;-)
Tudni kell a történtekhez, hogy kiskorod óta egész jó az alvókád, délután is és este is egyedül alszol. Az ágyadban. Amíg kisebb voltál különösebb gond még így sem volt, mert alvás időben elringattalak, utána már bárhová letettelek aludtál tovább. Azt hittem egyébként, hogy minél nagyobb leszel, ez annál könnyebben fog menni. De sajnos nem. Most már ringatni nem tudunk, rúg-kapálva tiltakozol. Valahogy nálunk nem válik be a mellettünk, illetve közöttünk alvás sem.
A mai délutánon is "harcolnunk" kellett. Fél kettő körül jutottunk el oda, hogy lefektetünk titeket. Hunor le is feküdt a saját ágyikójába, de téged hiába vittünk be Éviék hálószobájába, folyamatosan lemásztál az ágyról. Ezt hosszú percekig csináltad, felváltva hol Apa, hol én feküdtünk be melléd. Aztán próbáltuk hátha a nappaliban elalszol köztünk. De nem, ott sem akartál. Rohangáltál fáradtan és lested, mit tudsz csinálni ami minket bosszant. Szerintem legalább egy órán keresztül játszottuk ezt. Végül meguntam és levittelek babakocsiban sétálni. 20 perces séta után el is aludtál, így irány vissza és betettünk az ágyra. Szegény Hunor akkor még mindig fent volt, mert ő - "hála" Neked - úgy túlpörgött, hogy nem tudott elaludni. A vége az lett, hogy mindössze max. fél órát aludtál. Ettől függetlenül egész délután pörögtél. Viszont ahogy elindultunk hazafelé beájultál a kocsiban. Nem aludtál sokat, talán 10 percet.
Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de este nem tudtál elaludni a saját ágyadban sem, így a mi hálónkban mellettem szundiztál el. Remélem most már nyugi lesz reggelig;-)
