És hogy miért összefoglalva? Ennek egyszerű oka van. Majdnem két év után tegnap dolgoztam először, és hiába csak 6 órát, úgy elfáradtam, hogy este fél 9-kor elaludtam Veled az ágyban. Fél 10-kor ugyan felébredtem, de csak annyira volt erőm, hogy kikapcsoljam a notebook-omat.
Rólad...
Kedden már nemhogy hajnalban keltél, hanem este fél 11-kor ébredtél. Persze nem tudtunk visszatenni az ágyadba. 3X próbáltuk meg, de akárhányszor letett Apa az ágyadba elkezdtél üvölteni. Így marad az, hogy közöttünk aludtál. Ennek köszönhetően viszont mi nem tudtunk aludni. Apa nagyon mérges volt, velem kiabált éjszaka és magát sajnálta, pedig inkább Téged kellett volna. Sajnos ez mind a bölcsi miatt van, talán túl hirtelen és túl gyorsan történt minden. Ez pedig egyedül a mi hibánk. Ezek után félve vártuk a reggelt.
A bölcsibe érve ismét sírás volt, és én ismét nagyon rosszul éreztem magam miatta. Pedig még Ancsáékkal is találkoztunk reggel, Máté is pont akkor jött a bölcsibe amikor mi, persze ő vigyorogva. Ráadásul ez volt az első munkanapom. Szerencsére Mama ismét infókat szerzett a kerítésnél;-) és felhívott engem. Alig sírtál, reggeliztél is, megetted az ebédet is, ami leves és krumplis pogácsa volt. Délután 3-ig aludtál és nagyon örültél, hogy Mama ment érted. Én olyan 3/4 4 körül értem haza, engem is örömmel fogadtál. Szerencsére délutánonként és estéként is jó kedved van, nyoma sincs szomorúságnak. Pont emiatt érzek kettősséget a bölcsivel kapcsolatban. Egyrészt biztos nehéz megszoknod, hogy két év után elszakadsz tőlem, másrészt szerintem tetszik is az, hogy gyerekek között lehetsz. Tegnap délután is úgy megörültél Timikének az utcán, szaladgáltatok is rögtön egyet. Timi egyébként hétfőtől bölcsistársad;-)
Az elmúlt éjszaka hasonlóan telt az előzőhöz, a különbség annyi volt, hogy fél 12-kor keltél és meg sem próbáltunk visszavinni az ágyadba. Ennek egyik oka az, hogy lusta voltam, másik pedig, hogy iszonyúan fáj a derekam:-(
Reggel találkoztunk Mamával, köszöntünk neki, majd tovább mentünk a bölcsi felé, ahol már mondtad a kapuban, hogy -Nem jó bölcsi. Bent rövid sírás volt csak, mikor pakoltam a cuccaidat már nem hallottam a hangod. Délelőtt jött a menetrendszerű hívás Mamától, nem volt semmi gond, ettél kalácsot, kakaót nem kértél (viszont magadra öntötted), ellenben a tízórai gyümölcsléből 3 pohárral is megittál. Délben kelkáposzta főzelék volt, csodálkozom, de ezt is megetted. Aztán valamire mondtad, Mama már nem emlékszik, hogy gyümölcsre, vagy gyümölcsjoghurta, amikor kiraktak eléd egy adagot, hogy: -Mindet! Megint 3 körül keltél fel. Mama ment érted ismét, és vitt haza. Megittál nála egy fél üveg gyümölcslét, én pedig pogácsát vittem Neked, abból is ettél jópárat.
Az elmúlt két napban talán az is jó volt, hogy reggelenként Te is korán keltél, így még volt idő játszani egy kicsit mielőtt elindultunk a bölcsibe. És nekem is sikerült úgy elkészülnöm, hogy fél 8 körül el tudtunk indulni, így kényelmesen beértünk és nekem még munkába menet trécselni is volt időm;-) Holnap péntek, ami egyébként nagy öröm, viszont félek, hogy a hétvége miatt majd jövő héten megint nehezebb lesz a bölcsiben maradás. Pedig akkor már nem lesz ki elhozzon korábban.
Rólad...
Kedden már nemhogy hajnalban keltél, hanem este fél 11-kor ébredtél. Persze nem tudtunk visszatenni az ágyadba. 3X próbáltuk meg, de akárhányszor letett Apa az ágyadba elkezdtél üvölteni. Így marad az, hogy közöttünk aludtál. Ennek köszönhetően viszont mi nem tudtunk aludni. Apa nagyon mérges volt, velem kiabált éjszaka és magát sajnálta, pedig inkább Téged kellett volna. Sajnos ez mind a bölcsi miatt van, talán túl hirtelen és túl gyorsan történt minden. Ez pedig egyedül a mi hibánk. Ezek után félve vártuk a reggelt.
A bölcsibe érve ismét sírás volt, és én ismét nagyon rosszul éreztem magam miatta. Pedig még Ancsáékkal is találkoztunk reggel, Máté is pont akkor jött a bölcsibe amikor mi, persze ő vigyorogva. Ráadásul ez volt az első munkanapom. Szerencsére Mama ismét infókat szerzett a kerítésnél;-) és felhívott engem. Alig sírtál, reggeliztél is, megetted az ebédet is, ami leves és krumplis pogácsa volt. Délután 3-ig aludtál és nagyon örültél, hogy Mama ment érted. Én olyan 3/4 4 körül értem haza, engem is örömmel fogadtál. Szerencsére délutánonként és estéként is jó kedved van, nyoma sincs szomorúságnak. Pont emiatt érzek kettősséget a bölcsivel kapcsolatban. Egyrészt biztos nehéz megszoknod, hogy két év után elszakadsz tőlem, másrészt szerintem tetszik is az, hogy gyerekek között lehetsz. Tegnap délután is úgy megörültél Timikének az utcán, szaladgáltatok is rögtön egyet. Timi egyébként hétfőtől bölcsistársad;-)
Az elmúlt éjszaka hasonlóan telt az előzőhöz, a különbség annyi volt, hogy fél 12-kor keltél és meg sem próbáltunk visszavinni az ágyadba. Ennek egyik oka az, hogy lusta voltam, másik pedig, hogy iszonyúan fáj a derekam:-(
Reggel találkoztunk Mamával, köszöntünk neki, majd tovább mentünk a bölcsi felé, ahol már mondtad a kapuban, hogy -Nem jó bölcsi. Bent rövid sírás volt csak, mikor pakoltam a cuccaidat már nem hallottam a hangod. Délelőtt jött a menetrendszerű hívás Mamától, nem volt semmi gond, ettél kalácsot, kakaót nem kértél (viszont magadra öntötted), ellenben a tízórai gyümölcsléből 3 pohárral is megittál. Délben kelkáposzta főzelék volt, csodálkozom, de ezt is megetted. Aztán valamire mondtad, Mama már nem emlékszik, hogy gyümölcsre, vagy gyümölcsjoghurta, amikor kiraktak eléd egy adagot, hogy: -Mindet! Megint 3 körül keltél fel. Mama ment érted ismét, és vitt haza. Megittál nála egy fél üveg gyümölcslét, én pedig pogácsát vittem Neked, abból is ettél jópárat.
Az elmúlt két napban talán az is jó volt, hogy reggelenként Te is korán keltél, így még volt idő játszani egy kicsit mielőtt elindultunk a bölcsibe. És nekem is sikerült úgy elkészülnöm, hogy fél 8 körül el tudtunk indulni, így kényelmesen beértünk és nekem még munkába menet trécselni is volt időm;-) Holnap péntek, ami egyébként nagy öröm, viszont félek, hogy a hétvége miatt majd jövő héten megint nehezebb lesz a bölcsiben maradás. Pedig akkor már nem lesz ki elhozzon korábban.
