Szuri

Tegnap végre eljutottunk a 18 hónapos oltásra. Két hete kellett volna mennünk, de akkor pont beteg voltál. A vetkőzésnél már nem voltál túl vidám, a mérésnél már sírtál, de amikor megláttad a doktornénit egyből üvöltésre váltott az addigi pityergés. Állva, belém csimpaszkodva hallgatott meg a doktornéni. Az oltásnál már nem ordítottál;-) Utána választottál egy pipis matricát, amit néhány perc múlva a szádból szedtem ki. Lázad eddig nem volt, remélem meg is ússzuk ha eddig nem jelentkezett.
Nem tudom miért féltél ennyire, arra tudok gondolni, hogy a szemészeti vizsgálat maradhatott meg benned ilyen rossz élményként, mert annak előtte soha nem volt gondunk a rendelőben. Sőt, mindig mutogatod, hogy menjünk be amikor arra járunk.

Szerencsére a betegséged alatt lefogyott dekákat visszaszedted, most 11,07 kg voltál. Utoljára április 16.-án mértek, akkor 10,6 kilót mutatott a mérleg.

Az orvos után bementünk Mamához az oviba, ahol a Kolompos együttes zenélt. Sajnos nem kötött le Téged, úgyhogy nem maradtunk sokáig. Utána még bekukucskáltunk a bölcsibe, csak az udvar keritésénél. Majd jövőhéten bemegyünk valamelyik nap szétnézni.

Játszón

Csááli;-)

Imádod az állatokat. Legyen az a saját kutyunk Jeny, vagy mamáék Hubi kutyája, az utcán kóborló cicák, akiket minden nap meg kell keresnünk, a galambok (pipi - ami sokáig papa, pipa volt, de néhány napja már tisztán pipi), akiket vagy etetsz a saját kajádból ha éppen eszel, vagy ennek híján kaviccsal próbálod jól lakatni őket. Egyszóval minden ami állat, az barát.
Ma találkoztunk a lakótelep egyik kis kutyájával akit Charlie-nak hívnak. Nagyon tetszett Neked (persze már többször is találkoztál vele), de ma játszottatok is, és ki tudod mondani a nevét: -Csáli. Nagyon édesen ejted ki.
És íme Ti ketten, azaz Csáli és Te:

Azért már várom, hogy azt is halljam, hogy Anya. Apát már "nevén" szólítod, hallottad ahogy kiabálok neki, hogy Papsz, vagy Papszi és ezeket már mondod utánam;-)

És néhány új szó:

dabda - labda
kulcs
gomb
fix
bocs

Nehéz éjszaka után egy még nehezebb nap

Tegnap leutaztunk Szombathelyre, ahol a szakdolgozatomat kellett megvédeni. Mivel reggel 8-ra oda kellett érnem, ezért egy éjszakát ott töltöttünk. Lefelé úton a kocsiban szundiztál egyet. Az út végét viszont már elég nehezen viselted. 7 óra után értünk oda. Sétáltunk egyet, majd visszamentünk a szállásra ahol megvacsiztál és pancsiztunk. Szokás szerint pizsamaosztás után beraktalak az ágyikódba, de eszed ágában nem volt elaludni. 11-ig szenvedtünk, akkor végül bealudtál. Én még tanultam kicsit, majd mikor lekapcsoltam a lámpát és végre aludhattam volna, elkezdtél ordítani. Kivettelek és beraktalak az ágyunkba, úgyhogy ott aludtál. Gyakorlatilag mindketten csak szenvedtünk egész éjjel. De a legkellemetlenebb az volt, hogy fél 5-kor ébresztőt fújtál. Persze onnantól már nem bírtál magaddal, kiabálás, rosszalkodás. Gondolom a többi lakó örült nekünk. A rosszalkodás eredményeként először egy székről zúgtál le, majd egy óvatlan pillanatban kihasználva az alkalmat, hogy egy fél percre nem nézünk Rád, beslisszoltál a fürdőbe, ahol a vizes kövön hanyatt vágódtál. Szerencsére nem lett komolyabb bajod. Ezek után én elmentem a suliba, Te meg Apával sétáltál.

A védésem sikerült, igaz rosszabb lett mint reméltem, hármast kaptam. Dél után valamivel indultunk haza és Te végigaludtad az egész utat.
Köszönöm Neked is és Apának is a sok türelmet és a nélkülözést! Már nincs sok hátra.

Így foglaltunk le utazás közben:


És a mai napi jó hír! Keresztapuéknak sikerült szállást foglalniuk Horvátországba, ezen belül is Stara Baskaba, úgyhogy augusztus 9.-től 18.-ig NYARALUNK!!!

Gyermeknap

Ma Gyeremeknap volt/van! Ajándékként egy beszélő Dipsey-t kaptál, amitől először egy kicsit féltél, de már megbarátkoztál vele. Kivittünk a Szent István parkba, ahol gyermeknapi rendezvény volt. Itt nem találtunk semmi különösebben jó programot, (kivéve egy oroszlán bábbal való fotózkodást, aminek végeredményét állítólag elküldik, akkor majd csatolom) ezért egy sima játszóteres délelőtt lett belőle. Csatlakozott hozzánk Ancsa és Máté is. Eredetileg Éviékkel mentünk volna, de szegény Hunor még mindig (már majd egy hete) kórházban fekszik ugyan olyan tünetekkel, ami Neked is és nekünk is volt.

A délután Apával töltötted, én pedig az NLC fórumról megismert Tinánál voltam Keresztmamival és szép képeket készítettünk.

Sajnos mostanában nem történik velünk túl sok minden, ez miattam van, mert szakdolgozat védésre és államvizsgára készülök. Rád és Apára is kevés időm jut, amit nagyon, de nagyon sajnálok és csak remélni tudom, hogy néhány hét múlva már mosolyogva gondolok vissza erre a mindannyiunknak nehéz időszakra.

Barátok...

Csináltam Neked egy kis montázst a barátaidról. Időrendi sorrend:
Máté - 27 hónapos
Hunor - 23 hónapos
Bánk - 18 hónapos
Botond - 14 hónapos

Bárcsak lenne egy saját játszóterem, avagy az antiszociális anyuka esete

Nem szeretek a környéken található játszóterekre járni. Egyrészt koszosak, másrészt ki nem állhatom a "bagózvahintáztatomagyerekem" és a "trécselekmásanyukákkalésodasemfigyelek" anyukákat. Komolyan nem tudom felfogni, miért van az, hogy egy játszótérre érve egyből rá kell gyújtani? Barátnőm, Évi erre elmesélt egy sztorit, hogy náluk simán kidobják a cigizős mamákat a játszótérről. Itt meg én vagyok a kissebbség... A lényeg. Tegnap délelőtt és délután is más-más játszóra mentünk. Délelőtti sztori: Elindultál a csúszdához, mögéd álltam, mert köteles mászó rész van és félek, nehogy leess. Nem segítek, csak a biztonság kedvéért ott állok. Miközben másztál, hallottam, hogy kavicsokat szórnak a gyerkőcök a csúszdára. Szerencsére mire felértél, észrevette a kislány anyukája és lesöpörték. Ez még nem is zavart volna. Amikor viszont előre mentem a csúszdához, egy bájos kisfiú, olyan 2 éves forma, elkezdte az itatós kulacsával locsolni a csúszdát. Háromszor szóltam rá, közben kértelek téged is, hogy még ne csússz. Negyedszerre már eltoltam a kis kezét a csúszdától, mire válaszként jól képenfröcskölt a palackjával:-(( Mint kiderült, kedves anyuka ott állt szinte mellettünk, de csak ekkor avatkozott közbe (persze bocsánatot még véletlenül sem kért). Még láttam utána, hogy u.ezt eljátszotta a rugós mérleghintán is.
Következő kaland délután. Lementünk a közeli játszóra, homokozó kipakol, majd a zacskót a cuccainkkal együtt kénytelen voltam a földre tenni, mert a pad már tele volt. Kis idő mulva már mindenünket széthordták, még a szatyromból is kipakolták a benne lévő labdát (ami csak azért háborít fel, mert irataim, kulacs, minden benne volt). Ha Te ilyet csinálnál én biztos nem engedném, hogy idegen ember szatyrába turkálj. Persze utána jöttek a szokásos kis sztorik, focizás a homokozóban, én állok a fejed fölött, hogy elkapjam ha közelítene feléd a labda, homokszórás minden mennyiségben, stb...
Hát ezért utálom a játszótereket... Vagy csak antiszociális lettem?

Krumplifőzelék vs. fasirt

Imádod a krumplifőzelék, ezért hetente legalább egyszer főzök Neked. Tegnap próbáltam megetetni Téged az előző napról maradt adaggal. Nem kérted, közölted, hogy -Csucsu, úgyhogy elvittelek aludni. Mikor felkeltél újabb kísérletet tettem. Ismét -Nem, nem volt a válasz. Mivel sírtál, kértem mutasd meg mit szeretnél. Kimásztál az etetőszékből, kimentél a konyhába és mutogattál a tűzhelyen lévő tepsire. Fasirtot kértél:-))) Két szeletet meg is ettél belőle, kenyér és persze a főzelék nélkül. Ez utóbbi ment Jenykének, aki szintén nem volt túl lelkes tőle.

Rosszidős szenvedős...

Utálom az ilyen napokat... Csak esett, esett, mintha dézsából öntötték volna. Szinte ki sem dugtuk az orrunkat. Egy 20 perces sétára azért sikerült kimozdulnunk, persze gumicsizmában. Mondanom sem kell, nagyon élvezted a helyzetet. Egyik tócsából futottál a másikig. Ebben ki is merült a mai napi eseménynek mondható történés...

Vajon ott mélyebb?

Hétvégi kalandozás

Vasárnap Éviék invitálására kimentünk a Városligetben megrendezett Honvédelmi Nap rendezvényeire. Reménykedtem benne, hogy lesznek majd jó kis repülők, helikopterek, ez utóbbi valóban volt, de csak álló helyzetben:-( A felvonuló huszárok lovai viszont nagyon tetszettek Neked. Főleg az egyik, aki füvet legelészet. Egyfolytában mondogattad, hogy: -Paci nyamnyam. Kaptál egy héliummal töltött lufit is, amit a karodra kötöttem, úgy, ahogy Anyuék nekem is a karomra kötötték gyerekkoromban. Olyan édesen tartottad a kis karod, mintha el akarna szállni a lufival:


Elmentünk még egy közeli játszóra, majd indultunk haza aludni. Mikor hazértünk, kis kalandban volt részünk, ugyanis a szomszédaink épp elmentek, ezért ők zárták be a folyosón lévő rácsot. Aztán Apa rámnézett és mondta, hogy nálam van a kulcs. Nálam bizony nem volt, ugyanis ő Neked adta a kulcsomat amikor elindultunk otthonról. Ebből gyorsan következtettünk is arra, hogy akkor csak a kocsiban lehet. Igenám, de a rács zárva... Vártunk jó néhány percet aztán felhívtuk Papáékat, és végül Papa "megmentett" minket;-) Délután még átugrottunk Éviékhez, nagyokat csúsztál Hunor csúszdáján és mesét néztetek amig mi felnőttek traccsoltunk.

Egy boldogságos nap

Félve írom le, de úgy néz ki túl vagyunk a betegségen. Tegnap nagyon megijedtem, mert csütörtökön már jobban voltál, ettél is (5 hónapos babáknak való bébiételt), pénteken megetettelek paradicsomos halas kajával. valószínüleg nem kellett volna, mert délután újra hasmenésed lett:-( És ami legrosszabb volt, nem akartál inni. Este nem kértél vacsit, de mi nem hagytuk magunkat, aminek következménye az lett, hogy amit beléd eröltettünk, az ki is jött belőled. Már kiskanállal adagoltuk a szörpit, hogy bent maradjon. A kedved viszont jó volt, és reggelre ismét kutya bajod nem volt.
Délelőtt mászkáltunk, ebben semmi izgalmas nem volt, viszont a délutáni alvás annál inkább. Nem akartál szundizni (pedig megint hajnal 5-kor keltél), így a szokásos déli alvás valamikor 3-fél 4 körül kezdődött. Alvás után Apával hármasban játszótérre mentünk. Ez ritka esemény, így közösen nem voltunk túl sokszor. Olyan boldog voltál! Vigyorogtál, ismerkedtél, homokoztál, csúszdáztál, és annyira, de annyira fel voltál dobva, nagyon rég láttunk ilyen vidámnak és felszabadultnak! Volt egy nagyon édes szitu is, odamentél egy idegen kisfiúhoz, aki a csúszda alá volt bújva. El kezdtél kiabálni és mutogatni egy harmadik gyerkőcnek, hogy -Babasz, babasz (ez nálad a baba), majd mikor a kisfiú kidugta a fejét, odamentél, megpusziltad őt, majd megtapsoltad magad.

Nyavajáink:-(

Nehéz napokon vagyunk túl. Tegnap örültünk, hogy már nincs semmi bajod, de éjjel ismét hánytál és ment a hasad. Mire Te végre elszundiztál én lettem rosszul. Alig aludtunk éjszaka, és mivel én felkelni sem tudtam, Apa itthon maradt velünk. Ma tartottuk volna Papa szülinapját, de a nyavaják miatt nem tudtunk elmenni. Azért felköszöntöttük, de az éttermi vacsit kihagytuk. Sajnos este telefonált Viktor, hogy Mama rosszul lett, így elmentünk érte és elvittük az orvoshoz. Ő is elkapta ezt a vírust. Reméljük nem terjed tovább, kezd elég lenni ebből. Egyébként érdekes módon Téged visel meg a betegség legkevésbé. Jó kedved van és szaladgálsz.
Ma kellett volna megkapnod a 18 hónapos szurit, de a betegséged miatt elmaradt. De ami késik, nem múlik, jövő héten kérünk új időpontot. Remélem addig visszatér az étvágyad is, mert most csak ropin élsz:-(

És íme a bizonyíték, hogy nincs rossz kedved. Ez a kép egy pancsi alkalmával készült:

Betegség

Tegnap este fél 11 körül felébredtél. Azt hittem meleged volt, ezért levettem Rólad egy réteg ruhát. Később újra felkeltél sírva. Nem tudtuk mi bajod lehet. Aztán ma hajnali 5-kor keserves sírással tudattad, hogy valami nagyon nincs rendben. Bementem Hozzád, hason feküdtél. Elkaptad Apától a betegségét, és Te is hánytál. Elöször nagyon megijedtünk, mert ez egymás után többször is előfordult. Aztán 8 körül elaludtál és szundiztál 1 órát. Mikor felkeltél picit jobb színed volt, és ettél is néhány falatot. A kedved is jobb lett.
Dél körül Apa és Papa hoztak Neked egy nagyfiús ágyat. Be is raktuk a szobádba, ami így kicsit zsúfolt lett, de még elférünk benne. Próbáltunk rávenni, hogy délután ott aludj, de csak föl-le mászkáltál rajta. Úgy néz ki tetszik Neked.
Délután fél 5-ig aludtál a mi ágyunkban, majd gondoltuk sétálunk egyet, átmegyünk Mamáékhoz. Így utólag ez nem volt jó ötlet, mert ahogy odaértünk újból hánytál, majd mielőtt hazaindultunk ismét...
Szerencsére itthon már nem volt semmi bajod. Igaz, enni nem akartál, de legalább ittál és nem volt rossz kedved.
Most már szépen szundizol saját ágyikódban, remélem reggelre jobban leszel.
Jó éjt SZEMÜNK FÉNYE!

Jeles napok a héten

A héten két jeles napunk is volt. Május 8.-án másfél éves lettél! Napról-napra okosabb leszel, egyre több szót mondasz és értesz meg.
Új szavaid:
palinta (bár ezt már régebben is mondtad, mostanában énekelni is szoktad)
taxi
pocok
nyam-nyam
Biztos van még más is, de hirtelen ennyi jut eszembe. Már szólsz, ha álmos vagy (csucsu), bemászol az etetőszékbe ha éhes vagy.
Van egy új fogacskád is, bal fölső örlőfogad bújt ki.
És még mindíg, sőt egyre inkább örökmozgó vagy. Már a lépcsőn is úgy rohansz fölfelé, alig bírunk elkapni.
A másik ünnepünk Apa szülinapja, ő május 9.-én lett 37 éves. Felköszöntöttük egy fincsi túrós baracktortával. Mamával, Papával, Viktorral és Karolinával kívántunk neki boldog szülinapot. Terveztünk egy közös kis ebédet egy jó étteremben, de sajnos Apa beteg lett, így ezt elhalasztjuk:-(
A betegség a három napos ünnepre is rányomta a bélyegét (most van pünkösd), csak a környéken tudunk sétálni. Pedig terveztük, hogy ellátogatunk a Fővárosi Állatkertbe is, állítólag nagyon szép lett. Reméljük Apa hamar meggyógyul, minden esetre Te nagyon sok gyógypuszit adtál ma neki, és reggel még virágot is szedtél, amit szintén megkapott;-)

Szemészeten

Túl vagy életed (azt hiszem) első rossz élményén. Már napok óta szemcseppet kaptál, mert vizsgálatra kellett mennünk és ehhez ki kellett tágítani a pupilládat. A jobb szemed kicsit beszalad ha fáradt vagy és ezt szerettük volna megvizsgáltatni.
Már a cseppentést is igen rosszul viselted, de a mai vizsgálat maga volt a borzalom. Úgy sajnálom, hogy végig kellett ezt élned.
Sokat kellett várnunk már a recepción is, ezért már ott nagyon nyűgös lettél, ledobtad magad a földre, hisztiztél, amit meg is értek, mert egy felnőttnek is nehéz közel fél órát sorban állni.
A szemészeten szinte rögtön behívtak minket. Próbáltak mindenféle érdekes játékot mutani, hogy felkeltség a figyelmedet és a doktornéni meg tudja kukucskálni a szemed. Amikor azonban bele akart kukucskálni a szemedbe, Te eltoltad a kezét. Elöször a kezed, majd végül a lábaidat és a fejed is le kellett fogni, és Te csak üvöltöttél és dobáltad magad. Az asszisztens próbálta szétfeszíteni a szemecskéidet, aminek eredményeként most tiszta vörös a szemhéjad és a szemed alatt is. Mivel ülve nem tudtak megvizsgálni, le kellett fektetni, ahol az asszisztens a törzsed, én a lábad, a doktornéni a kezed fogta le. Így is dobáltad magad, úgyhogy nem volt túl sikeres a vizsgálat. Amikor végre kiszabadultál, bekuporodtál egy szék alá.
Amikor kijöttünk a vizgálóból a folyosón leültünk egy üres padra, és sokáig bújtál hozzám amíg végül megnyugodtál egy kicsit. Nagyon megrázó élmény lehetett, mert hazafelé le sem tudtalak tenni, egyből a karjaimba kéredzkedtél.
De a lényeg, hogy nem találtak semmi elváltozást a szemecskédben!

Anyák napja

Sok szeretettel minden édesanyának!

Kaffka Margit:
PETIKE JÁR

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Kaptam Tőled egy pici cserepes rózsát. Holnap kiültetjük az erkélyre, remélem jó helye lesz ott. Felköszöntöttük Mamát is, ő egy orchideát kapott, amit Te adtál át neki;-) Dédimamához is elmentünk. Kicsit félve, mert Mátéka korházban volt 3 napig, és féltünk, nehogy elkapj valami bacit. Aztán amikor odaértünk Ancsa azzal fogadott, hogy ő is beteg, így végül csak beküldtük Dédinek az ajándékot a jókívánságainkkal együtt.

Ma egyébként Apát is sikerült lefárasztanod, azt hiszem most egy kicsit átérzi milyen is egy-egy napunk. Szerintem még örül is, hogy holnap már dolgozni megy;-) Nem tudom egyébként mi lehet az oka, de néhány napja beléd bújt a kisördög. Remélem holnapra kialszod, mert szükségem lenne az erőmre.

Bánk Bánkon;-)

Szombaton elmentünk Bánkra horgászni. Többször jártunk már itt Veled, azonban most nehéz dolgunk volt. Amikor először voltunk itt együtt, tavaly májusban, fél éves voltál. Elücsörögtél a babakocsidban, szundiztál, sétáltunk. Ősszel még csak másztál, már akkor sem volt könnyű dolgunk, de most, hogy már szaladsz, egy pillanatra sem lehetett szem elöl veszíteni. Ahogy megláttad a tavat, pancsi felkiálltással elindultál felé. Mivel nem engedtünk a pancsi közelébe, már minden baj volt. Nem akartál sétálni, nem volt jó ha felvettelek, a babakocsiban felálltál. Elmentünk a játszótérre, sátáltunk kicsit és a templomnál vártuk a harangszót (ami valami csoda folytán nem délben, hanem dél után 10 perccel szólalt meg, így lemaradtunk róla). A játszótéren nagyon ügyesen mászókáztál, de ez is csak rövid ideig volt érdekes. Papa felállított Neked egy sátrat, oda bevittük a játékaidat és játszottál. Ebéd után jött a neheze, az altatás. Az előző naphoz hasonlóan ismét a babakocsiban altattalak. Körbe jártam veled a Bánki-tavat mire elaludtál. Nem is tudom hányszor fektettelek vissza. Sajnos halat nem fogtunk, viszont vacsoráztunk egy jót. A hagymalevest (ami a kedvencem), meg is örökítettük:

Hazafelé beájultál a kocsiban. Én még felszaladtam mamáékhoz, mert névnapom volt és átadták az ajándékaimat. Régóta vágytam egy orchideára, most kaptam három különbözőt. Itthon felébresztettünk aminek nagyon nem örültél, de muszáj volt az út porát lemosni rólad. Ettél is néhány falatot, aztán mese és alvás következett. Egész reggel 6 óra 3 percig.

Akkor és most:

Mozgalmas és nehéz nap

Ma rendesen lefáradtunk Tőled... Hajnali fél 5-kor sírdogáltál, de nem kellett bemennem hozzád. Reggel 7-ig aludtál, de valami oknál fogva nagyon nyűgös voltál egész délelőtt. Óriási hisztit csaptál amikor Apuci pelust cserélt, csetlettél-botlottál, nyafiztál, mert nem engedtük, hogy a fürdőszobában pancsikolj. 10 óra körül lementünk sétálni egyet. Utána elindultunk Apu nagypapához bográcsgulyásozni. Útközben bementünk az Auchan-ba vásárolni, ahol olyan embertömegbe botlottunk, amilyet évek óta nem láttam (még karácsony előtt sem), mintha egy hete zárva lettek volna az üzletek. Már nagyon nehezen viselted a strapát. Ezek után úgy túlfáradtál, hogy mire elértünk a nagypapádhoz, sem enni, sem aludni nem akartál. Fél 3-kor nagy harcok árán végre elértem, hogy egy helyben feküdj a babakocsiban és elaludtál.

A kertet egyébként nagyon élvezted, ilyenkor sajnálom, hogy paneldzsungelben lakunk:-( Milyen jó lenne egész nap a fűben mászkálni! Hátha egyszer megadatik a lehetőség.