Szombaton elmentünk Bánkra horgászni. Többször jártunk már itt Veled, azonban most nehéz dolgunk volt. Amikor először voltunk itt együtt, tavaly májusban, fél éves voltál. Elücsörögtél a babakocsidban, szundiztál, sétáltunk. Ősszel még csak másztál, már akkor sem volt könnyű dolgunk, de most, hogy már szaladsz, egy pillanatra sem lehetett szem elöl veszíteni. Ahogy megláttad a tavat, pancsi felkiálltással elindultál felé. Mivel nem engedtünk a pancsi közelébe, már minden baj volt. Nem akartál sétálni, nem volt jó ha felvettelek, a babakocsiban felálltál. Elmentünk a játszótérre, sátáltunk kicsit és a templomnál vártuk a harangszót (ami valami csoda folytán nem délben, hanem dél után 10 perccel szólalt meg, így lemaradtunk róla). A játszótéren nagyon ügyesen mászókáztál, de ez is csak rövid ideig volt érdekes. Papa felállított Neked egy sátrat, oda bevittük a játékaidat és játszottál. Ebéd után jött a neheze, az altatás. Az előző naphoz hasonlóan ismét a babakocsiban altattalak. Körbe jártam veled a Bánki-tavat mire elaludtál. Nem is tudom hányszor fektettelek vissza. Sajnos halat nem fogtunk, viszont vacsoráztunk egy jót. A hagymalevest (ami a kedvencem), meg is örökítettük:
Hazafelé beájultál a kocsiban. Én még felszaladtam mamáékhoz, mert névnapom volt és átadták az ajándékaimat. Régóta vágytam egy orchideára, most kaptam három különbözőt. Itthon felébresztettünk aminek nagyon nem örültél, de muszáj volt az út porát lemosni rólad. Ettél is néhány falatot, aztán mese és alvás következett. Egész reggel 6 óra 3 percig.
Akkor és most:
Akkor és most:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése