Szombaton Évivel, Hunorral és Csabival a Tropicáriumba mentünk. Azt hiszem ez volt az a program, amivel egész nyugodtan várhattunk volna még legalább egy évet. Azt hittük érdekelni fognak a halak, a majmok, és a hüllők, de nem... Itthon imádod nézni az akváriumot, eteted is a halacskákat, de valahogy most nem kötött le. Így viszont mi sem tudtunk igazán kikapcsolódni. Két lehetőség volt, vagy valamelyikünk felvett, de az egy idő után nem tetszett Neked, vagy szabadon engedtünk, de annak az lett a vége, hogy előbb-utóbb elrohantál tőlünk. A cápás folyosóra érve gondoltam ez lesz az aminek majd nagyon fogsz örülni. Hát nem jött be... Miközben szebbnél-szebb halak úsztak el körülöttünk, Te csak hajtogattad, hogy -Nem jó. Így gyorsan végigfutottunk rajta. Na de ott volt a rája simogató, ahová ki is van írva, hogy gyermekeink kedvence. Itt már látszott rajtad a lelkesedés. Felemeltelek, majd boldogan nyúltál a vízbe: -Mosom kezet! És ez így ment hosszú percekig. Szerencsére Te megúsztad szárazon, az én felsőm azonban tiszta víz lett.
A trópusi kalandok után bementünk a Camponában lévő Pán Péter játszóházba. Szokás szerint a babakonyhával játszottál, illetve beültél egy kis lábbal hajtós kocsiba, ami olyan volt, mint amilyen a bölcsiben is van.
Hazafelé úton elaludtál az autóban, így a délután számunkra nem volt pihenés.
Tegnap nagyon szép idő volt. Ez az az idő ami eddig hiányzott. Kellemesen meleg, gyönyörű napsütéses nap volt. Felmentünk sétálni egyet a Normafához. A séta előtt persze föl kellett tankolni némi rétessel és forralt borral. Te is ettél, méghozzá az én kedvencemet, a sajtos rétest. Délután együtt szundiztunk a nagy ágyban, majd elmentünk Mátét felköszönteni.
Nagyon gyorsan eltelt ez a hétvége is:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése