Összefüggéstelenül

Mostanában elég gyakran előfordul, hogy látszólag a semmiből elkezdesz valamiről beszélni. Apropó beszélni. Bár mostanában nem nagyon írtam erről, de mióta bölcsibe jársz, rohamosan fejlődik a beszéded. Mondanivalód mindig van, ahogy felébredsz belekezdesz és még altatás alatt is mondod a magadét, igaz, akkor már suttogva;-)
Most már mondatokat is mondasz, sokszor már nem egyes szám harmadik személyben beszélsz magadról (Bucika), hanem egyes szám első személyben. Használod a névelőket is és néha olyanokat mondasz, amiről fogalmunk nincs honnan vetted. Múltkor például a liftben nézted az egyik reklámot, amelyen egy bikinis nő szerepel, és folyamatosan mondogattad rá, hogy csinos néni. Nem tudjuk kitől hallhattad.
És az összefüggés nélküli kis mondókáid.
Tegnap mentünk az IKEAba, amikor belekezdtél a mondókádba az utcán:
-Ott a csinos néni (velünk szemben egy, kb. 60 éves néni volt, gondoltam ő nem hasonlít a bikinis nénire, úgyhogy talán nem rá gondoltál)
-Hol a csinos néni?
-Nem.
-Ki a csinos néni?
-Kriszta (ő az unokatesóm és tényleg csinos, bár ő ezt biztos tagadná)

Majd ezután:
-Én is fogtam halacskát.

Tegnap előtt pedig szintén a semmiből:
-Megettem a savanyú citromot.

Nem tudom honnan jönnek elő, de egyik este például a Tropicariumról és a cápákról kezdél mesélni. Ez azért érdekes, mert valóban voltunk ott kb. egy hónapja, de látszólag nem érdekelt, és hogy a Tropicarium szó hogy maradt meg benned, azt meg végképp nem értem.

Imádsz "telefonálni" is. Ehhez vagy a mi telefonunkat, vagy egy kiszuperált vonalas telefont, vagy Mamáék kaputelefonját, végső esetben pedig Papa vércukorszintmérőjét használod. Így hangzik egy-egy kis beszélgetés.
-Szia, itt vagyok!
-Nem, semmi!
-Persze.
-Szia, szlt (ez nálunk a viszont látásra rövidítve).
Ha kaputelefonon beszélsz, akkor még hozzáteszed azt is, hogy: -Nyitom!