Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy idén otthon szilveszerezünk. Illetve Mamáéknál. Mivel mostanában kiszámíthatatlan a viselkedésed, nem mertünk otthon hagyni.
Végül Krisztáék meghívtak minket, hogy velük és a kambodzsai baráti körrel bulizzunk. Egy nagyon szép étteremben voltunk, ami a társaság egyik tagjának a tulajdonnában van. Gyönyörűen fel van újítva a hely, engem lenyűgözött a rengeteg különleges orchidea, ami sokszor olyan helyen volt, amit fény nem nagyon ér. Érthetetlen hogy marad még így is ilyen csodálatos. A berendezés is nagyon ízléses, minden mindennel harmonizál. Rengeteg távol-keleti tárgy, kiegészítő van, valamint sok-sok külön terem, boxok, ami még hangulatosabbá teszik a helyet. Úgy fél 11-ig maradtunk, ekkor úgy ítéltük meg álmos vagy... Arra számítottunk, hogy a hazafelé úton elalszol, de nem így lett. Felmentünk Anyuékhoz, ott tűzijátékoztunk. Ez Neked akkora élmény volt, bár nem tudjuk jó, vagy rossz értelemben. Éjfélkor koccintottunk, majd még bekaptunk pár falatot és jöttünk haza. Itthon még pancsiztál és úgy fél 2 körül nyomott el az álom.
Olyan édes voltál, annyi inger ért, hogy be nem állt a szád egész este. Egyébként is nagyon jó a beszélőkéd, de most még magadon is túltettél. Csak hajtottad, hogy volt tűzijáték, de elfogyott, voltunk a dédimamámál, aki fáradt volt és csucsuzott, stb, stb. Kár hogy nem vettem fel, írtó aranyos voltál. Ahogy 1 körül hazaértünk, még a házunkkal szemben lévő placcon volt egy tűzijáték, de akkor már mondtad, hogy félsz, így beszaladtunk a kapun.
Néhány aranyköpés az szilveszterről...
Éjfél előtt vártuk a himnuszt, amit az M1-en néztünk. Ott szoktuk nézni a déli harangszót is. Megjelent az óra és számoltunk vissza 10-től. Utána elkezdődött a himnusz, mire nagy komolyan megjegyezted... Ez nem bimm-bamm. Úgy röhögtünk Papáékkal. Aztán már ezt mesélted éjszaka, hogy nem bimm-bamm volt, hanem himnusz, a gyerekek énekelték.
És még egy aranyköpés a kádból... az éjszakai fürdőzés során eleresztettél egy pukit, és megjegyezted: -Ez nem tüzijáték volt.
Hát így csúsztunk át, mi a 2009-es esztendőbe.
És a képek...
Vacsi:
Még mindig:
Ancsa, Máté, Sam:
Kriszta, Tony:
Pihi két rohangálás között:
Mátéval:
Szökésben:
Himnusz éjfélkor:
És a kocc:
Olyan édes voltál, annyi inger ért, hogy be nem állt a szád egész este. Egyébként is nagyon jó a beszélőkéd, de most még magadon is túltettél. Csak hajtottad, hogy volt tűzijáték, de elfogyott, voltunk a dédimamámál, aki fáradt volt és csucsuzott, stb, stb. Kár hogy nem vettem fel, írtó aranyos voltál. Ahogy 1 körül hazaértünk, még a házunkkal szemben lévő placcon volt egy tűzijáték, de akkor már mondtad, hogy félsz, így beszaladtunk a kapun.
Néhány aranyköpés az szilveszterről...
Éjfél előtt vártuk a himnuszt, amit az M1-en néztünk. Ott szoktuk nézni a déli harangszót is. Megjelent az óra és számoltunk vissza 10-től. Utána elkezdődött a himnusz, mire nagy komolyan megjegyezted... Ez nem bimm-bamm. Úgy röhögtünk Papáékkal. Aztán már ezt mesélted éjszaka, hogy nem bimm-bamm volt, hanem himnusz, a gyerekek énekelték.
És még egy aranyköpés a kádból... az éjszakai fürdőzés során eleresztettél egy pukit, és megjegyezted: -Ez nem tüzijáték volt.
Hát így csúsztunk át, mi a 2009-es esztendőbe.
És a képek...
Vacsi:
Még mindig:
Ancsa, Máté, Sam:
Kriszta, Tony:
Pihi két rohangálás között:
Mátéval:
Szökésben:
Himnusz éjfélkor:
És a kocc:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése