Pünkösdi hosszúhétvége

Múlt héten 3 napos hosszúhétvége volt Pünkösd alkalmából. Tervezgettük még május elején, hogy megint eltöltünk 2 napot Bánkon, de a mostani időjárás olyan kiszámíthatatlan, hogy végül nem foglaltunk szállást. Ráadásul péntekre Apa lebetegedett, úgyhogy még az is kérdés volt, lesz-e bármilyen program. Így végül csak szombaton leugrottunk horgászni egyet. Hajnalban indultunk, ennek ellenére (azt hiszem fél 6 előtt keltél), úgy pörögtél egész nap, hogy le sem lehetett lőni. Délután 4 körül ugyan kissé elfáradtál, és miután lezuhantál egy elég magas betonoszlopról (szerencsére megúsztad némi kék-zöld folttal), kb. 10 percre elaludtál, de aztán újult erővel folytattad a pörgést. Hazafelé a kocsiban persze jól beájultál (előtte még megettél egy hatalmas adag kaját), úgyhogy itthon fürdés minden nélkül feküdtél le.

Vasárnap hétvége ide, vagy oda már fél hét előtt kukorékoltál. Délelőtt ültetgettem az erkélyen lévő virágokat, majd játszótereztünk egyet, ami után Mamáékhoz mentünk ebédelni. Mivel nagyon pukkancs voltál és enni sem akartál, ebéd után rögtön hazamentünk, hogy tudjál aludni. Mostanában nagyon ritkán alszol délután. Persze mire hazaértünk most is túlpörögtél, úgyhogy nem feküdtél le.


Hétfő reggel még korábban keltél mint előző nap, és csak mondtad-mondtad a magadét. Reggel 8-ra már totál kikészültem. Délelőtt némi bizonytalanság után (mert sokszor nehezen tudjuk eldönteni hová menjünk), áthajóztunk a Margit szigetre (ez kb. 2 perc volt, de előtte fél órát vártunk, mert késett a hajó). Ott ismét volt egy kis harcunk, mert Te kizárólag a játszótérre szerettél volna menni, mi viszont az állatkertet szerettük volna megnézni. Végül azért csak rábeszéltünk. Ott pónilovagolni szerettél volna, úgyhogy beálltunk a sor végére. Kb. fél óra múlva kerültél sorra. Nagyon tetszett Neked a lovaglás, persze mentél volna még, de nem akartunk újabb fél órát ott tölteni. Elmentünk a játszótérre, és innentől kezdődött az ezt vegyük meg, azt próbáljuk ki mizéria. Fogalmam nincs miért jön ez Rád mostanában. Soha nem volt ránk jellemző, hogy megvegyünk Neked mindenféle csetreszt, (szerencsére nem is kérted soha). A vége az lett, hogy Ti Apával hazabuszoztatok, én meg hazasétáltam, így legalább kicsit kiszellőztettem a fejem. Persze megint nem aludtál. A nap hátralevő részében takarítgattunk, pihiztünk.