Isten veled Anyuci!

Mostanában ritkán írtam, és ha írtam sem voltak túl részletesek a beszámolók. A lelkem mélyén pedig reménykedtem, hogy ezt a bejegyzést sosem fogom megírni. De az égiek másként döntöttek.

Mama már egy ideje rendszeresen orvoshoz járt, hol a pajzsmirigye, hol a hasnyálmirigye miatt. Diétázott is, nagyon igyekezett kordában tartani a betegségét. Időnként begyulladt a hasnyálmirigye, de a diétával sikerült mindig meggyógyulnia.
Novemberben a szokásos fájdalmakat tapasztalta, el is ment az orvosához, ahol elküldték CT-re. A CT előtti napon azonban kiderült, elromlott a gép (sajnos mint utóbb kiderült ez nem volt igaz, egyszerűen elfogyott az éves keret). Az elkövetkezendő egy hónapot nem részletezem a lényeg az, hogy december közepén kiderült, hogy Mamának nagyon súlyos betegsége van.
Próbáltuk tartani benne a lelket, először úgy tűnt sikerül is, de december végétől rohamosan romlott az állapota. Nem tudott hinni abban, hogy vissza lehet innen fordulni. Az érzéseink kavarogtak először sírtunk, majd dühöt éreztünk, talán még haragudtunk is, hogy nem próbál meg küzdeni a kórral. Végül azonban beláttam, hogy ez az ő döntése, és ő sajnos ezt az utat választotta. Így az utóbbi néhány hétben már harag nélkül, de mérhetetlen fájdalommal teltek a napok, miközben Mama egyre rosszabbul lett.
Hétfőn már búcsúztunk, én biztosítottam afelől, hogy miattunk nem kell aggódnia, vigyázunk magunkra és Papára is. Kedden mentő vitte kórházba... Végül tegnap, január 26.-án reggel örökre itt hagyott minket.

Isten Veled Anyuci, remélem Te már jó helyen vagy!

"Itthagytam kiket szerettem, e sír lezárta testem.
Ez volt felettem a végzés, az isteni gondviselés.
Szomorú fűz hervadt bimbója
Ráborul a sírhalomra
Kismadárka zeng az ágon
Temetőbe sírba vágyom.
Édes lesz ott megpihenni
Odalenn már nem fáj semmi.
Idelent már nem fáj semmi
Milyen jó itt megpihenni
Kihűlt szívünk jéggé fagyott
Nyugtot ezen sírbolt adott.
Földi éltem hová lettél,
Örök semmiségbe mentél.
Atyám értem mindent tettél,
De rajtam nem segíthettél.
Ez volt felettem a végzés,
Az isteni gondviselés.
Az én nagy betegségem fölött
Mégis a halál győzött
Életemnek delén
A földben pihenek én.
Előtted örök fény
Utánad gyász, bánat
Bánatos özvegyednek
Sűrű könnye árad.
Leányod szívében őrzi emlékedet
Aki olyan nagyon szeretett tégedet."